Testvérlövészek - Kritika

A Sisters fivéreket (Joaquin Phoenix és John C. Reilly) messze megelőzi a hírnevük. Szenvtelen fejvadászok hírében állnak, akik nem csupán bárkit bárhol képesek felkutatni, de még túlerővel szemben is mindig győzedelmeskednek. Legújabb megbízatásuk, egy szürke vegyész (Riz Ahmed) felkutatása rutinmunkának tűnik csupán, de végül úgy alakul, hogy ez lesz életük sorsfordító küldetése - de nem csak nekik, de John Morris hadnagynak (Jake Gylleenhaal) is, aki szintén bekapcsolódik az üldözésbe.

Ez utóbbiak sorát gyarapítja Jacques Audiard első angol nyelvű rendezése, a Testvérlövészek is. A francia direktor elégikus és szimbólumokkal teli drámáiról (Halálos szívdobbanás, A próféta, Rozsda és csont) volt híres, és ha a Testvérlövészeket nem westernszatírának próbálná meg eladni a stúdió, akkor ilyen háttér mellett nem is lett volna meglepő, hogy ez a filmje is hasonló nyomvonalat követ, mint korábbi munkái. Ugyan a humor jelen is van a Testvérlövészekben, de leginkább csak a halál és erőszak morbid hétköznapiságához köthető, és soha nem uralkodó tényező. A filmet végig belengi egyfajta kimondott, kimondatlan letargia, hisz hiába álmodozik az egyik hős arról, hogy visszavonul, a másik meg arról, hogy megváltja a világot, igazából sem ők, sem hallgatóságuk, sem mi, nézők nem hiszünk nekik.

De a filmnek magának is nehéz, ugyanis elképesztő esetlegességgel váltogatja ritmusát, narratíváját pedig váratlan húzások húzzák át, íve ettől nem hogy töredezett lesz, de gyakorlatilag nincs is. Részleteiben kaotikusnak és zavarba ejtőnek hat a Testvérlövészek, de egészében mégis összeáll, ahogy az élet kiszámíthatatlanságát húzza rá a westernromantikára. Eleinte nehéz hát ráhangolódni a filmre, azt, ahogy mindig kizökkent egy-egy váratlan fordulattal, szokatlan párbeszéddel vagy érzéssel az amúgy szögegyenes történetéből, melynek nagyja abból áll, hogy két fő üldöz két másik főt, de végül rádöbbensz, hogy az élet is valami hasonló: kergetsz egy célt, és hol vidámabb, hol szomorúbb pillanatokat élsz meg közben, de leginkább az a hétköznapiság vesz körül, amit aztán rendre felrúg egy kiszámíthatatlan fordulat.

Ezt a fajta ismerős káoszt vitte hát filmre Audiard, és házasította össze azt a westernfilmek dramaturgiájával. Ehhez pedig nem csupán kitűnő színészválasztás asszisztál, de a sajátos ritmusú vágás, a hol légiesen szép, hol piszkos-koszos fényképezés, és a zene is, ami egyszerre kokettál az avantgárddal és a klasszikussal. Sokan elfordulnak majd ettől a filmtől, amely mindent megtesz azért, hogy hol beleringasson, hol kizökkentsen a műfaj adta komfortzónából, de ha legalább olyan erősen kapaszkodsz belé, mint a Sisters fivérek az álmaikba, akkor az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb westernélményével lehetsz gazdagabb általa.

---

A Testvérlövészek március 28-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.