The Persistence - Kritika

Újabb VR címmel bővült a Playstation exkluzív repertoárja, mely rendhagyó módon olyan coop élményt kínál, amibe bárki becsatlakozhat egy tablet, vagy okostelefon segítségével. A Sony PlayLinkes sikerein felbuzdulva most a VR-élménybe is megpróbálják bevonni a mobil eszközöket, ami egy remek kezdeményezés, de lássuk, vajon működik-e?

Lootolj, fejlessz, és félj!

Egy ízig-vérig túlélő horror FPS-t köszönthetünk a The Presistence személyében, melynél a VR-szemüveg csupán a célzásra szolgál, amúgy pedig pontosan úgy kell irányítani a játékot a rendes kontrollerrel, mint egy normális shootert. Mintha a Dead Space-t, az Alien: Isolationt és az EvE Online-t összegyúrták volna a virtuális valóság technológiával, majd meghintették volna egy csipetnyi PlayLinkkel. A sztori kissé kusza és eléggé jelentéktelen is, de a lényeg, hogy egy hatalmas fekete lyuk mellé hiperűrugrott a Presistence űrállomás, amitől a mozgó bázis kulcsfontosságú rendszerei kiégtek és meghibásodtak, a klónozótechnológia pedig olyan gazdatesteket kezdett el sokszorosítani, nos… amik nem emberiek. Az utolsó túlélői vagyunk ennek a viharverte bázisnak, azaz csak részben, mert ugyan mi magunk is meghaltunk, de a tudatunkat visszaültette egy frissen legyártott testbe a rejtélyes hozzánk beszélő kedves női hang. DNS-minta alapján van lehetőség sokszorosítani a gazdatesteket, amibe a tudatunk mindig visszaültethető elhalálozás esetén, sőt, a későbbiekben újabb halott társak DNS-eit szerezhetjük meg, akik más és más bónuszokkal kecsegtetnek, ha az ő porhüvelyüket használjuk fel éppen.

Kezdetben nagyon nehezen vesszük fel a versenyt az űrállomás förmedvényeivel, ugyanis gyakorlatilag minden létező képességünk, kiegészítőnk, sőt, még a ruházatunk is fejleszthető, ám ezek nélkül igazán kevés az esély a túlélésre. Így hát eleinte az esélytelenek nyugalmával kell felfedezni a Presistence kusza termeit, melyek nem mellesleg minden egyes elhalálozásunk után véletlenszerűen újrarendeződnek. Ez cseppet sem könnyíti meg a helyzetünket, viszont az újrajátszás élményét nagyban javítja a mozaikokból felépülő pályaszerkezet.

A játék során az űrállomás négy szintjét kell bejárni és rendbe tenni a meghibásodott rendszereket, hogy a végén megmenekülhessünk és elhúzhassunk a mindent megbolondító fekete lyuk mellől. Eközben gyűjtögetnünk kell a nyersanyagokat, melyekkel a főbázisként funkcionáló parancsnoki hídon található masinákkal kifejleszthetünk új képességeket, vagy javíthatjuk a meglévőeket, mint például a csendesebb lopakodás, nagyobb közelharci sebzés, több életerő és hasonlók. Különböző implantátumok tervrajzaira is rábukkanhatunk a hajón, vagy egy-egy komolyabb ellenfél - mint például a behemót Berserkerek - legyőzése után, melyek extra képességeket oldanak fel a felszereléseinken és rajtunk áll, hogy éppen melyiket használjuk. Így egy egész jelentős taktikázási lehetőséget is nyújt nekünk a program, ugyanis nem mindegy, hogy éppen életenergiát lopunk a támadásainkkal, vagy lőfegyverekkel sebezünk nagyobbakat, miközben a védőpajzs anyagköltségét is csökkentjük.

PARAfaktor

A hangulatot nagyon sikerült eltalálni – már azoknak, akik bírják az ilyesmit –, a hangok tökéletesen asszisztálnak ahhoz, hogy csigatempóban lopakodva közelítsünk meg minden újabb termet, ugyanis a folyamatosan kiszűrődő hörgő-szörcsögő-motyogó hanghatások folyamatosan maximumon tartják a pulzusunkat. A véres, hullákkal telirakott, elektromos kisülésektől zajos helyszíneken a sarokból rád ugró zombitól azon nyomban kiugrik a legbátrabb játékosok szíve is a helyéről, ennél jobban csak a Resident Evil 7 VR-verziója tudott jobban kihozni a béketűrésemből. Márpedig nagyon sokszor végig kell menni a random generált szinteken, mert eleinte biztosan elhalálozunk, és amíg nem fejlődünk fel eléggé, vagy gyűjtünk kellő nyersanyagot, addig a csúfos halál lesz a sorsunk. Pláne, hogy minden újabb nekifutás alkalmával elveszítünk minden összeharácsolt fegyvert, és csupán a DNS-analizáló kütyüvel vághatunk neki újra és újra a Presistence folyosóinak, hogy ismét felszerelkezzünk a termekben található fabrikátor masinák segítségével. Van olyan gép, amivel csak közelharci vagy csak lőfegyver készíthető, de akad olyan is, ami például átmeneti láthatatlanságot biztosító kütyüket tud gyártani. A különböző típusú szerkezetekből tehát más-más fegyvereket rakhatunk össze magunknak nyersanyagért cserébe, úgyhogy sokszor érdemes ezeket a gépeket felkutatni és jól felszerelkezni, mielőtt tovább mennénk a durvább szintekre.

A grafika meglepően kellemes, és ha nem is a legszebb VR-játék, amivel találkoztam, de mondhatom, hogy az egyik legigényesebben megvalósított vizuális élménnyel rendelkezik. Persze közelről látszanak az alacsony felbontású textúrák (főleg a zombikon), de az összkép pofásan fest, és nem fanyalogtam úgy, mint más VR-címeknél; jól működött a fény-árnyjáték, és az effektekkel sem volt gondom. Az irányítás is kézre esett és hamar megszokható volt, bár azért elsőre nagyon hiányzott, hogy nem két Move kontrollerrel mozgathatom a két kezemet, mint mondjuk az Apex Constructban vagy például The Solus Projectben.

Companion App

Egy ilyen zord és kiszámíthatatlan űrállomáson elég nehéz egyedül boldogulni, így szerencsére segítségünk is lehet a túlélésben, ugyanis bármilyen okostelefonnal vagy tablettel be lehet szállni a mókába. Csak le kell tölteni az adott oprendszer áruházából az ingyenes The Presistence Companion Appot, rácsatlakozni arra a wi-fi hálózatra, amiről a PS4 is kapja a muníciót és már léphetünk is be az éppen futó játékba, mint segítő második. Sajnos online lehetőség nincs, szóval az éteren keresztül más emberek játékához nem lehet csatlakozni – ami nem mellesleg egy durván kihagyott ziccer –, csak lokálisan kooperálhatunk a Companion App segítségével. A második játékos a térképet láthatja 2D-s holografikus nézetben, és segíthet a VR-játékosnak felfedni a teremben lévő lootokat, vagy éppen a bujkáló zombikat. Gyakorlatilag úgy kell ezt elképzelni, mintha a játékos szárnysegédjei volnánk az irányítótoronyból, aki látja mindig hol járunk és merre nézünk, és az adott helyszínen mi van körülöttünk, vagy mire számíthatunk a következő szobában. A kijelzőn kezdetben mindent kérdőjelek borítanak, és amint rájuk bökünk, akkor felfedi a rendszer, hogy ott egy életcsomag, nyersanyag található, esetleg fegyver, vagy éppen egy zombi vár lesben. Jelölőpontokat is letehetünk, ami azonnal megjelenik VR-szemüvegen keresztül is, persze nem árt, ha egy tablet méretű kijelzőn tesszük mindezt, mert telefonon azért nehézkes pontosan oda bökni, ahova szeretnénk (egy 7 colos kijelző már pont megteszi).

A második játékosnak is van némi fejlődési lehetősége, méghozzá a pontokból, amiket a kérdőjelek felfedésével tud gyűjteni, ezzel pedig újabb képességekre szert tenni, hogy segítse a másikat. Ilyen például a még be nem járt termek előzetes átkutatása, nyomkövető elhelyezése a zombikra, de ami a legfontosabb: az élőholtak elterelése, illetve átmeneti lefagyasztása. Ez utóbbi képességeket viszonylag hamar fel lehet oldani, és életmentők lehetnek sok esetben. Őszintén szólva a második pályaszint után már elképzelhetetlennek tartottam, hogy a mobilos segítség nélkül képes lettem volna megcsinálni a küldetésfeladatot, úgyhogy nem csak amolyan díszfunkcióként szolgál az App, hanem bizony szerves része a játékmenetnek. Főleg, hogy folyamatos kommunikációt igényel kettőtök között ez a módszer, aminek köszönhetően talán kevésbé csokizza össze magát az ember a VR-szemüveg mögött megélve a zombitámadásokat.

Bizonyos esetekben az Appon keresztül lehet szívatni is a másikat, például a termek világításának lekapcsolásával, vagy éppen az olykor felkínálkozó extra zombik beidézésével. Persze ezek opcionális dolgok, de a második játékos ezekért is pontokat kap, amiből újabb segítő lehetőségek oldhatóak fel, szóval néha megéri kicsit megnehezíteni a másik dolgát. Kár, hogyha mondjuk bekapcsol a képernyőkímélő az adott készüléken, vagy valamiért lecsatlakozunk, akkor az addig megszerzett pontok és fejlesztések elvesznek és újra fel kell oldani mindent nulláról, ami kissé frusztráló volt több óra játék után.

A The Persistence július 24-én jelent meg kizárólag PSVR eszközökre. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.

vsfdsffd