Apex Construct - Kritika

Az íjam és én

TESZT: Apex Construct

Egy fiatal svéd fejlesztőcsapat, a Fast Travel Games első munkáját dicséri jelen cikkünk alanya, mely végre megpróbálta úgy kihasználni a VR-eszközök adta lehetőségeket, ahogy azt tisztességgel megérdemli az egyszeri játékos, aki beruházott ezekre a kütyükre. Ugyan PlayStation VR-ra jelent meg először a játék, de ezt követik majd a HTC Vive, Oculus és a Windows Mixed Reality headsetekre készülő verziók is, úgyhogy senki sem marad ki a kalandból, amennyiben kedvet kapna hozzá.

Márpedig érdemes szemügyre venni az Apex Constructot, ami egy olyan szabad mozgású VR-cím lett, amiért érdemes felölteni a headsetet. Érezhető, hogy a készítők rajongói a VR-technológiának és sikerült is nekik egy alapvetően egyszerű, de a virtuális valóságban rejlő lehetőségeket okosan kiaknázó játékot készíteniük. Olyan mechanizmusok, mint a fegyver elővétel vagy egy ajtó kinyitása is szórakoztató a két Move kontrollerrel irányítható virtuális kezeinkkel, ami már egy kiváló alap.

A kissé együgyű történet szerint a Föld összekuszálódott egy dimenzióugrás során, ahol két mesterséges intelligencia, Mothr és Fathr küzd egymással (igen, az utolsó magánhangzók nélkül), és mi vagyunk jelenleg az egyetlen élő emberi (?) lény. Egy főhadiszállásról kiindulva szabadon mehetünk küldetésről küldetésre, és a helyszíneken is szabadon mozoghatunk a szokásos teleportálós módszer segítségével, vagy folyamatosan sétálva, a bal Move kontroller által célra tartott irányban. A rosszullétet elkerülendő, a fordulás a szokásos gombnyomásos módszerrel történik, és amint az ember megjegyzi a gombokat, mindez kellemesen és gördülékenyen működik. Mindezek mellé kapunk egy speciális íjat, melyet három különböző fejjel ellátott nyílvesszővel használhatunk (sima, sokkoló és robbanó). A célzás nagyon kézre áll, mégis képes kihívást nyújtani. Merthogy ezt a meghasonult világot pókmozgású robotokkal árasztotta el a történet szerint a gonosz szerepét betöltő mesterséges intelligencia, akinek a megfékezése (tehát lenyilazása) a célunk.

Fathr, a minket támogató AI folyamatosan beszél hozzánk és narrálja az aktuális szituációt, illetve a teljesítendő feladatokat, amelyek azért nem csupán az íjhasználatban merülnek ki, hanem a terepek felderítésében, ajtónyitó kódok keresgélésben és számítógépek alap szintű kezelésében (MSDos parancsokat ismerők előnyben). Merthogy a klaviatúrát is mi magunk kezelhetjük, azaz a virtuális kézfejünk mutatóujjával kell bepötyögnünk a megfelelő parancsokat, illetve kódokat, ami ha nem is működik mindig tökéletesen, szintén remekül használja ki az ebben rejlő VR-élményt. Természetesen a lényeg akkor is az íj használata, amivel robotpókok lövéseit is felfoghatjuk, ha energiapajzsként magunk elé tartjuk, de mindemellett minimálisan fejleszthetőek is a képességei, mint mondjuk az említett pajzs funkciójának strapabírósága, illetve a különböző nyílvesszők mennyisége és sebzése.

Ahogy teljesítjük a küldetéseket, már egyre fejlettebb ellenfelek támadnak ránk, akik egy idő után energiapajzsot is viselnek, amit először a sokkoló nyílvesszővel hatástalanítani kell, hogy aztán sebzést is bevihessünk. Talán ez a manőver a játék legnehezebb része is egyben, hiszen cserélgetni kell harc közben a nyílvesszőket, miközben fontos, hogy ne kapjunk találatot, mert halál esetén elveszítjük az ellenfelek leöléséből származó fejlődési pontokat. Fejlődni pedig fontos, mert az összesen 12 missziót magába foglaló történet vége felé már elég komoly kihívást nyújtanak a többedmagukkal, hullámokban érkező lények, akikhez fel kell fejlődnie karakterünknek, hogy ne sűrű káromkodások közepette dobjuk félre a headsetet. Kihívás tehát akad bőven, és még ha harcok közben nincs is limitje az újraéledésnek, akkor sem egyszerű a hullámokban érkező, átteleportálgató, vagy védőpajzzsal rendelkező robotok likvidálása. Sajnos azért bugok, a terepbe beragadó felvehető tárgyak közepesen sűrűn akadtak, sőt, ha véletlenül beleálltam egy terepelembe, pár másodpercre a képernyő is teljesen elsötétült (ami a kapkodós harcok közben mondhatom, felettébb bosszantó volt), de ahhoz képest, hogy más hasonszőrű játékokkal mennyivel több probléma szokott lenni, ez még egészen vállalható. Ugyan 5-7 óra alatt végigjátszható a program - ami után újra bejárhatjuk az amúgy is önismétlő pályákat -, ráadásul a trófeák is sekélyek, mindössze 13 bronz, 1 ezüst és 1 arany oldható ki és platinumot nem is ad. A kezdeti 9.190 forintos ár talán még túl magas hozzá, de a szabad mozgású VR-játékok között mindenképpen egy kiemelkedő darab lett az Apex Construct.

Az Apex Construct február 20-án jelent meg PSVR-re, mi ezen teszteltük, de március 20-tól Oculus Rift és HTC Vive sisakokra is elérhetővé válik. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.

Pozitívum

  • Jól kihasznált VR- lehetőségek
  • Íjhasználat
  • Élvezhető kihívás

Negatívum

  • Eltékozolt sztori
  • Kevés és önismétlő pálya
  • Bugok

Végszó

A grafika meglepően kellemes egy PlayStation VR játékokhoz képest, az irányítás is intuitív, még ha olykor akadnak kellemetlen pillanatok, főként a kezünkre vetített holografikus eszköztár kezelésével. A történet eleinte hozott némi misztikumot, de sajnos a végére teljesen érdektelenné vált és sajnálatos módon nélkülözött bármiféle fordulatot, pedig magában hordozta a lehetőséget. Ettől függetlenül az Apex Construct egy tisztességesen elkészített VR-játék, ami egy olyan technikai alapot mutatott, amit minden hasonló, szabad mozgású virtuális valóság címnek minimum tudnia kellene.

További cikkek a témában

Apex Construct

Fast Travel Games | 2018. december 31.
  • Platform

TESZT: Apex Construct

7
Klassz
Eleinte kiváló szórakozás a dimenziókba csavarodott földön harcolni a robotokkal, ami végére pont annyira kifárad, mint a karod a hadonászások közepette.
Apex Construct
Kommentek