A lápkirály lánya - Kritika
Az apakomplexus mocsara
Daisy Ridley-ről minden bizonnyal sok mozinézőnek a Star Wars-folytatástrilógia ugrik be, amelytől nem ájultak el a rajongók, de a brit színésznő Rey figurájában legalább a maga módján emlékezetes szerepet kapott. A Star Wars után ez sem adatott meg neki, nem túl jó filmekben láthattuk őt, élen a Tom Hollanddel közösen készített A fejedbe látokkal és A buborékkal, a harmatgyenge szatírával. Nagy lehetőség volt számára az alapregény miatt is izgalmasnak ígérkező pszichothriller, A lápkirály lánya A visszatérő forgatókönyvírójától, Mark L. Smithtől, de hosszú távon ez is inkább csalódást okoz.
Daisy Ridley nem tud szabadulni a vadontól – Erről van szó
A lápkirály lánya Karen Dionne 2017-es, azonos című regényének az adaptációja. Ridley a Helena nevű harmincas nőt játssza, aki látszólag boldog családban él férjével (Garrett Hedlund) és kislányával (Joey Carson). Egy nap azonban jön a sokkoló hír: férje elől is titkolt gyerekkorában szinte istenített, régóta a rácsok mögött ülő édesapja, Jacob (Ben Mendelsohn) több rabtársával együtt megszökött. Bár Helena kiskamasz kora óta nem találkozott apjával, de jól tudja, hogy el fog jönni érte, mert megígérte neki, amikor azon a rémálomba illő éjszakán elszakították őket egymástól. Ugyanis ők ketten, illetve hárman, a nő édesanyjával (Caren Pistorius) a vadonban, egy folyó mellett, a lápvidéken éltek, itt pedig Helena megtanulta a túlélés fortélyait, Jacobtől még pár szimbolikus tetoválást is kapott. Úgyhogy Helena várja is, meg nem is a találkozást: várja a megszépült emlékek miatt, nem várja viszont azért, mert időközben rájött, milyen ember valójában Jacob, és semmiképp sem akarja, hogy kislánya közelébe kerüljön.
Megszépült gyerekkor – Ezért jó
A lápkirály lánya kétségtelenül izgalmasan indul, bár bedob egy elég árulkodó jelenetképet, flash forwardot a film végéről, amelyen ha elkezdünk gondolkodni, elronthatja az élményt. Mindenesetre a gyerekkor bemutatásával kezdődik a film, így első körben egy idilli, természetközeli családi közösséget ismerünk meg, akár a The Last of Us vagy a God of War apa–gyermek párosa is eszünkbe juthat a meglepően hitelesen megfiatalított és amúgy kiválóan játszó Mendelsohn és a fiatal Helenát megformáló Brooklynn Prince kettőséről. Mendelsohn Jacobje ugyan viszonylag keveset van jelen a színen, azonban a sztori bevezető részében sikerül olyan erős karakterként megalapozni, hogy végig érződik az eleinte megmagyarázhatatlanul nyomasztó jelenléte, mintha fogságában is pontosan tudná, mit tesz és gondol a lánya.
Ridley egyébként hozza a kötelezőt, nem nyújt különösebben jó alakítást, az ő figuráját is inkább Mendelsohn teszi viszonylag érdekessé, találó az esetében is, ahogy Jacob nevezi a lányát: Kicsi Árnyék. Továbbá nem lenne rossz a sztori sem, hiszen annyiban nem szokványos thrillerről beszélünk, hogy egyrészt a hős és az antagonista apa–gyermek kapcsolatban állnak egymással, másrészt, és ez az eredetibb, jó darabig Helena és a néző sem képes igazán gonosznak látni a bűnös férfit, hiszen Ridley karaktere számára az apa 12 éves koráig a világot jelentette, ő tanította meg mindenre, egyik tetoválása még emlékezteti is a nőt arra, hogy örökre elválaszthatatlanok egymástól. Ez egy alaposan kibontott drámai thrillerben páratlanul izgalmas dilemmákat és sztorit szülne, de Neil Burger rendező és alkotótársai sajnos megelégedtek a sablonokkal.
Posványos gyerekkor – Ezért nem jó
A regény sem túl hosszú, de nyilvánvaló A lápkirály lányát nézve, hogy az a 108 perces játékidő egyszerűen nem elegendő a történetben rejlő potenciál kiaknázására. Éppen azok az apró lélektani rezdülések, belső, az emberben lejátszódó folyamatok maradtak ki a filmből, amelyek ezt a sztorit egy erősen Cape Fear – A Rettegés foka-utánérzésű thrillernél magasabb szintre emelnék. Jó-jó, hogy Mendelsohn karizmatikus apafigurája szinte mindenütt jelenlevő még akkor is, ha fizikailag nincs jelen, de igen is több időt kellett volna szentelni az ő motivációi kifejtésére, mert így a cselekmény utolsó harmadára sablongonosszá züllik a kezdetben érdekes karakter. A lélektani értelemben kilúgozott, leegyszerűsített cselekmény pedig fájdalmasan kiszámítható. Triviálisan egyértelműek a jelek, hogy fel fog tűnni Helena életében Jacob, ilyen módon Burger hiába adagolja viszonylag jó érzékkel és ritmusban az információkat, nem tud feszültséget teremteni.
Legalább három lépéssel a sztori előtt járunk, ha nem ez életünk első pszichothrillerje, így legfeljebb azon izgulhatunk, hogy mi történik, ha apa és lánya sok év után újra találkoznak, de Helena kétdimenziós jellemének ismeretében igazából azon sem. A lápkirály lánya hitelességét pedig apró, de szembetűnő logikátlan baromságok rontják le. Azaz feltűnő már a nyitószekvenciában, mennyire tiszták ezek a figurák ahhoz képest, hogy a vadonban élnek, mintha az egész csak díszlet lenne, amelytől nem messze ott találjuk a luxus lakókocsit, ahol le lehet zuhanyozni és be lehet lőni a frizurákat. A fegyverek is hibátlanul működnek, ha vízbe kerülnek, a szereplők pedig pillanatok alatt megszáradnak, hiába mártóznak meg ruhástól a folyóban. Néhány karakter meg teljesen irracionálisan cselekszik és bukkan fel, hogy tudjuk: az alkotói önkény, nem a cselekménylogika formálja ezt a történetet.
Elmerészkedjünk erre a lápvidékre, azaz megéri a pénzét?
Egyszer meg lehet nézni A lápkirály lányát, de a moziban ülve végig azon töprengtünk, hogy ha valami, hát ez a film inkább a Netflixre való, nem nagyvászonra. Nem kell valaminek effektpuffogtató szuperhősös történetnek vagy óriásszörnyes romboláspornónak lennie ahhoz, hogy kiérdemelje a mozit, ezt az Oppenheimer vagy a Megfojtott virágok is bizonyították idén. Moziélmény az, ami lenyűgöz, ami emlékezetes képeivel és történetével egyaránt megbabonáz a terem sötétjében, garantáltan velünk marad még legalább pár napig. A lápkirály lánya fájóan átlagos minden tekintetben, sőt bizonyos aspektusaiban buta és klisés. Egynek elmegy, de hogy másnapra elfelejtjük, az is biztos.
A lápkirály lánya (The Marsh King's Daughter, 16 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2023. november 2-tól megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
