Megfojtott virágok - Kritika

Az 1920-as évek Oklahomájában sorra gyilkolják az oszázs indiánokat - azokat, akik hirtelen vagyonra tettek szert a földben talált olajnak köszönhetően. Mollie Burkhart (Lily Gladstone) családja is közvetlenül érintett a halálesetekben, melyeket a férje, Ernest (Leonardo DiCaprio) tehetetlenül néz, mivel nem csak egy családon belüli betegséggel kell megbirkóznia, de nagybátyja, William Hale, a Király (Robert De Niro) befolyása is megbéklyózza. Aztán mikor a gyilkosságok híre eljut a legfelsőbb körökbe, nyomozók jelennek meg a helyszínen, és ez mindent megváltoztat.

Mikor Martin Scorsese 2017-ben elkezdett foglalkozni David Grann azonos című dokumentumregényének filmre adaptálásával, akkor elsősorban a gyilkosságsorozat kapcsán megszülető FBI története foglalkoztatta, de ahogy jobban beleásta magát a történet hátterébe, illetve az oszázs nemzet kultúrájába, úgy tevődött át egyre jobban a hangsúly a nyomozásról magára a tragédiára, úgy vált egyre intimebbé a tervezett produkció cselekménye is.

Ennek fényében nem is meglepő, hogy az eleinte a nyomozást levezető Tom White szerepéhez csatolt DiCaprio inkább átlendült Ernest Burkhart karakterére, aki nem egy kellemes figura: rendezetlen fogakkal, lefelé görbülő szájjal, zsíros hajjal és jó eséllyel mindenféle kellemetlen szaggal rendelkezik, ráadásul nem is túl eszes és könnyen befolyásolható, de egy valami biztos: szereti a feleségét, Mollie-t, akit a tényleg varázslatos Lily Gladstone formál meg. DiCaprio görnyedt, patkányszerű figurájával szemben őt szabályos glória vesz körül, de ahogy a tragédiák sora egyre közelebbről érinti őt és a családját, úgy kezd el fakulni ez a glória. Lehet, hogy korunk egyik legismertebb és legelismertebb színésze az, akinek az alakítása a látványosabb, és ezúttal sem irigyelnénk az Oscart DiCapriótól, de Glastone visszafogott "hervadása" az, ami a film központi fájdalmának a forrása és drámájának a kulcsa.

A Megfojtott virágok ugyanis tényleg csak háttérként használja a valós eseményeket. Még csak nem is nagyon foglalkozik azzal, hogy a bűntények, illetve a későbbi nyomozás részleteit alaposan feltárja, de ez nem hányavetiség: a gyilkosságok ad-hoc jellege annak torokszorító érzését kelti, hogy ebben a világban mennyire értéktelen volt az élet, a nyomozás leegyszerűsítése és a tettesek szimpla fülöncsípése pedig arra világít rá, hogy micsoda kontrollálatlan káosz uralkodott ebben a világban, és hogy sokan felelőtlenül garázdálkodhattak anélkül, hogy attól kelljen félniük, hogy felelősségre vonják őket.

Ezen háttér előtt pedig egy szerelmi tragédia bontakozik ki, melyet egyik oldalról felsőbb érdekek szülte hazugságok és átgondolatlan döntések, a másik oldalról pedig a ragaszkodás fertőz meg. Nem könnyű ezt megélni, mert Scorsese nem takargatja el a fájó részleteket, nem mosdatja egyik karakterét sem, mi több, már-már szemét módon direkten mutatja meg sötét oldalaikat. Szóval jobb, ha lelkiekben felkészültök arra, hogy a Megfojtott virágok nem egy újabb bűndráma, nem is sötét western, nem is igazán történelmi tabló, hanem egy szerelem hosszú haláltusájának gyönyörű képekkel és feszült pillanatokkal megtámogatott érzékletes bemutatása. Nem mellesleg az év egyik legjobb filmje.

---

A Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. október 19-től megtekinthető a magyar mozikban.Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.