A LEGO Ninjago-film - Kritika

Bő három évvel ezelőtt, mielőtt A LEGO-kaland mozikba került volna, csak legyintettem előítéletesen: mit akarnak ezekkel a szögletes figurákkal meg a darabos animációjukkal a CGI-csodák korában? Mármint egy kiadós termékelhelyezést leszámítva? Aztán egy bemutatóval később döbbentem rá arra, ami a LEGO-nak mindig is sajátja volt: a legkisebb, legjelentéktelenebb elemekből is fantasztikus egészt lehet építeni. A LEGO-kaland azonban nem csupán az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb, egyben legmélyebb animációs filmje lett, hanem egy önálló, sajátos szabályrendszerrel bíró brand is. Vagy ha úgy tetszik: egy LEGO Moziverzum.

A LEGO Ninjago-filmben soha senki nem mondja ki azt, hogy abban a világban játszódna, ahol A LEGO-kaland, de simán elképzelhető, hogy a mechákat és nindzsákat mozgató, japán popkultúrából eredeztethető, de azért sok tekintetben amerikanizált világ csak egy szelete annak a szerteágazó birodalomnak, melyet Phil Lord és Chris Miller rendezésében megismerhettünk. Egy olyan szelete, melyben az elemekből való építkezés még csak alapszinten, de már magától értetődő módon zajlik, és egyelőre más misztikum járja körül, nem pedig egy gyermeki kreativitás által vezérelt, mindenható kézhez köthető.

A fantázia és a fantasztikum azonban a Ninjago világának is szerves része. A hipermodern japán metropoliszra emlékeztető várost rendszeresen megtámadja Garmadon és serege, és ezek a támadások tényleg olyan gyakoriak, hogy külön tévécsatorna alakult ki a közvetítésükre. Garmadon azonban mindeddig kudarcot vallott, ugyanis a támadásait rendre visszaverte Wu mester és hat nindzsanövendéke. Ezek egyike Lloyd, azaz a Zöld nindzsa, akiről Garmadon nem is sejti, hogy a csecsemőkorában elhagyott fia. Lloydnak nehéz a sora, apa nélkül, Ninjago városának rosszalló tekintete mellett kellett felnőnie (a városlakók ugyanis tudják róla, hogy ő Garmadon fia, azt viszont nem, hogy egyben a város egyik megmentője - van itt rendesen inkognitó, kérem!), és ő igazából csak arra vágyik, hogy apja végre apaként viselkedjen - gonosztevői késztetéseinek levedléséről nem is beszélve.

Aztán a sors úgy hozza, hogy a hat nindzsanövendéknek Garmadonnal és Wuval együtt kell elindulnia egy világmegváltó küldetésre, melynek során nem csupán a bennük rejlő erőt, és az ezzel kapcsolatos felelősséget kell felismerniük, de Garmadonnak azzal is szembesülnie kell, hogy van nagyobb kihívás is a világon világhódító tervek kivitelezésénél: apának lenni.

A fentiekből minden bizonnyal leviláglik, hogy A LEGO Ninjago-film egyszerre merítkezik a szuperhősfilmek toposzaiból és idézi meg a Star Wars központi konfliktusát, mindezt pedig a japán kultúrkör legfőbb jellegzetességeivel társítja annak misztikumától kezdve a popkulturális jegyekig: a filmnek még egy saját "Godzillája" is van, aminél cukibb biztosan nem létezik a történelemben. A japán szórakoztató médiumok "sűrűsége" pedig jól belesimul a LEGO-filmek felfokozottságába, amelyhez hozzájön A LEGO-kaland által elindított, nézőre kacsingató, gyakorta szürreális megoldásokkal apelláló, de karakterközpontú stílusa. Ezt az ismerős, de mégis elképesztően egyéni elegyet látva a rivális stúdiók pedig csak vakarhatják a fejüket.

A sajátos csináld-magad animáció, a szélsebesen pörgő események, a narratív túlzások azért ezúttal is lefáraszthatják azt az elmét, amely nem tudja felvenni a tempót, és ehhez már a film felütése is alaposan hozzátesz: Garmadonék és Wuék összecsapásában alig lehet követni, hogy épp ki kivel van, és mit csinál épp, ráadásul a tömény jelenetsorokat mintha egyszerre többféle zene is kísérné. Aztán szerencsére letisztulnak az események, és a karakterek is előtérbe kerülnek, melyek a maguk szélsőségein keresztül azért szépen beágyazzák magukat a cselekménybe - és végső soron a szívünkbe is. A prímet Garmadon viszi, aki egy jó főgonoszhoz mérten mindent teátrálisan, óriási túlzásokkal közelít meg, és alaposan meglovagolja a gonosztevő közhelyeket: talán a legszellemesebb rosszarcú dr. Genya óta.

A filmmel legjobban azok a kisiskolás lurkók járnak, akik a Ninjago animációs sorozatból alaposan felkészülve jönnek a filmre: A LEGO Ninjago-film nekik kínálja a legtöbb cupákot, a legtöbb utalást, de még Ninjago-szűzként, felnőtt fejjel is azon kaptam magam, hogy ez a film engem is magával ragad, és ugyan olyan érzelmi mélységekbe nem ránt, mint A LEGO-kaland, a hétvégén én is minden bizonnyal nindzságózni fogok a fiammal. Remélem, lehetek Garmadon.

A LEGO Ninjago-filmet szeptember 21-től játsszák a magyar mozik. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.