A hihetetlen család 2. - Kritika

Mikor Brad Bird író-rendezőt arról kérdezték, hogy miért kellett ilyen sokat várnunk A hihetetlen család folytatására, az eredeti filmet is jegyző direktor azt felelte, hogy "üzleti szempontból semmi értelme nem volt a várakozásnak, de azt akartuk, hogy legyen egy sztorink, amit érdemes elmesélni."

Az elmúlt közel másfél évtized során a szuperhősmozik elképesztő népszerűségre tettek szert, gyakorlatilag minden más műfajt maguk mögé rendeltek. Gondolhatnánk azt, hogy A hihetetlen család is csupán azért tért vissza, hogy meglovagolja ezt a népszerűségi hullámot, de Bird filmje valami egészen más, habár nem kevésbé aktuális témát vett nagyítója alá.

A film története ott folytatódik, ahol az első rész véget ért, és ez nem afféle szófordulat: pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol 14 éve letette. A Parr család épp egy iskolai rendezvényről tartana hazafelé, mikor megreng a föld, és egy gigantikus fúró élén megjelenik Aknakukac, Parrék pedig akcióba lendülnek. Igen ám, de PR szempontból elég rossz vége lesz a bulinak, ugyanis Aknakukacnak sikerül meglépnie, cserébe viszont jókora rombolást rendez, amit Mr. Irdatlan és famíliája nyakába varrnak, aminek aztán az lesz a vége, hogy a szuperhős projekt ismét a kukában landol, a hősködést pedig törvénytelennek nyilvánítják.

Szerencsére azonban Parréknak nem sokáig kell lógatni az orrukat: feltűnik a képen Winston Deavor, a milliárdos befektető, aki úgy véli, a szuperhősök csupán azért részesülnek ilyen rossz megítélésben, mert az emberek csak azt a rombolást látják, amit a hátuk mögött hagynak, azt nem, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy a világot megmentsék. Javaslata egyszerű: a hősgúnyákba beépített kamerák segítségével rögzítsék az akciót, hogy az átlagemberek első kézből láthassák tetteiket. Deavor pedig úgy érzi, hogy egy ilyen előadással kísért akció alanya csakis Nyúlányka lehet, aki jóval körültekintőbb, mint a bumfordi Mr. Irdatlan. Ez pedig okoz némi feszültséget a Parr-családon belül, hisz Mr. Irdatlan úgy véli, hogy családfőként neki kellene prezentálnia. De sebaj, vállalja, hogy otthon marad a gyerekekkel, amíg Nyúlányka bizonyít, és ez bizony nagyobb kihívásnak bizonyul, mint gondolta volna...

Habár animációjában rengeteget fejlődött, felépítésében, megvalósításában és stílusában A hihetetlen család 2. szigorúan követi azokat a jegyeket, amit az első részben lefektettek: ezúttal is egy családi (tragi)komédia épül be egy klasszikus matinékra és kémfilmekre emlékeztető szuperhőstörténetbe, a sztorinak pedig egy kizökkent idejű világ szolgál helyszínül, amely az 50-es évek Amerikáját idézi, ám alaposan meg van szórva ultramodern elemekkel. A film stílusa pedig csöppet sem rajzfilmes: túldimenzionáltan realizált karakterei akciómozikat és nos... szuperhősfilmeket idéző szekvenciákban találják magukat, melyben a zene, a beállítások és a vágás is rendkívül filmszerűek.

De ez a mentalitás Bird egész pályáját végigkísérte, mint ahogy az is, hogy mindig úgy mesélt egy képzelet- vagy múltbéli világról, hogy közben a jelenkorról is állást foglalt - no nem tolakodóan, inkább finoman adagoltan. A hihetetlen család 2. pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy mára megváltoztak a nemek közötti szerepek, a családfenntartásról vallott több évtizedes dogmák már életképtelenek, ami nem is csoda, hisz a boldoguláshoz immáron nem elég az, ha csak egy kereső van a családban. Ami pedig a tettek közösségi megítélését illeti, az információs csatornák torzultsága és a hozzájuk köthető emberi hiszékenység nagyon ritkán teszi lehetővé, hogy egy adott cselekedetet vagy személyt több oldalról is megismerhessünk, és esetleg hitelt adjunk a másik oldalnak is. Ha úgy tetszik, a film a "fake news" jelenségnek is ad egy szuper maflást.

Kár, hogy mindezek mellé egy meglehetősen soványka főgonosz járul, aki ugyan megágyazott motivációval rendelkezik, de az indokait már számos alkalommal hallottuk, és összességében meg sem közelíti az első rész Szilánkjának egyéniségét. És mire eme gonosztevővel megismerkedünk, a film jelentős része már lepörgött, ami segít arra rádöbbennünk, hogy talán nem ártott volna, ha a felvezetésből némileg faragnak kicsit, hisz Parr otthoni kálváriája helyenként legalább annyira redundáns, mint Nyúlányka egyéni szárnypróbálgatásai.

De annyi baj legyen: A hihetetlen család 2. még ezzel együtt is jóval többet mond el a szuperhősfilmek lényegéről, meg úgy általában a korunkról, mint a legtöbb sikerfilm - legyen az élőszereplős vagy animált, Marvel vagy DC.

A hihetetlen család 2. július 5-től látható a magyar mozikban, előjátszások formájában viszont már június 29-től is megtekinthető. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.