Örökkévalók - Kritika

Kritikánk SPOILERMENTES.

---

Az Örökkévalók 7000 éve itt élnek a Földön, hogy megvédjék az embereket a rájuk támadó Deviánsoktól - ragadozó, mindent felfaló szörnyetegektől -, nem mellesleg terelgessék őket a fejlődés útján. Az univerzumok felett uralkodó Égiek parancsát követve nem avatkozhatnak be a nagy konfliktusokba: sem a háborúk menetét nem változtathatják meg, sem pedig az olyan bepöccent űrtitánok ámokfutásába nem szólhatnak bele, mint amilyen Thanosé. A parancs az parancs. Hosszú ideje visszavonultan élnek közöttünk abban a tudatban, hogy már végeztek az utolsó Deviánssal, ám ekkor újra megjelennek a bolygónkon a szörnyszülöttek, így az Örökkévalók újra összeállnak, hogy tegyék a dolgukat.

Természetesen nyilvánvaló, hogy a Marvel Studios vezetőjeként Kevin Feige mindig az épp aktuális filmet hájpolja és azzal kapcsolatban él különböző szuperlatívuszokkal, mégis azt, amikor arról beszélt, hogy Chloe Zhao író-rendező a legjobb filmsztorival állt elő, amit valaha hallott, a filmet látva hajlamosak vagyunk elhinni neki, ugyanis az Örökkévalókban a legjobb dolog a története. Monumentális, földrengető, ugyanakkor elképesztően intim és érzelmes, közben pedig nehezen megválaszolható egzisztencialista kérdéseket vet fel. Nem a szokásos Marvel-matéria, az biztos. Olyannyira nem, hogy hiába játszódik az MCU-ban, mikor felvetődik egy-két kapcsolódási pont, az valahogy idegennek és távolinak hat: az Örökkévalók olyannyira a saját útját járja és olyan vaskos mítoszt épít magának, hogy hozzá képest a Végtelen szága mintha egy másik univerzumban zajlott volna.

Sem a nézők, sem a film hősei nem készülhetnek fel arra, ami ebben a filmben rájuk vár. A hősök azért, mert nincsenek tisztában létezésük valódi értelmével, a nézők pedig azért, mert a történet súlyos kérdésekkel zsonglőrködik, közben bátran ugrál előre és hátra az időben, olyannyira, hogy olykor előbb mutatja meg egy cselekedet hatását, mint magát a cselekedet, és nagyon-nagyon szomorúak vagyunk amiatt, hogy pont ebbe az ambíciójába bukik bele.

Egyrészt a filmnek nagyon sok új karaktert - egy egész hőscsapatot kell bevezetnie, és írótársaival együtt Zhao igyekszik mindegyiküket jellemmel ellátni, de gyakorta még a tulajdonságaik sincsenek egyensúlyban egymással, azok sem kristályosodnak ki igazán ahhoz, hogy önálló jellemként tudjunk rájuk tekinteni, ráadásul az időbeli ugrásoknak köszönhetően a drámájukkal is előbb kell szembesülnünk, mint hogy igazán megismernénk és megszeretnénk őket - ami néhányuk esetében összességében is elég nagy kihívást jelent. Így aztán nehéz átérezni azokat a döntéseket, melyek számukra meghatározók, nekünk nézőknek viszont még túlságosan távoliak, hisz közben a cselekmény még csak az alapok lefektetésénél tart.

Ami pedig még ennél is rosszabb, hogy a film nem túl következetes a saját szabályaival szemben, főleg mikor egy-két meglepetéséről lehull a lepel. Mintha Zhaóék nem egészen gondolták volna át a pragmatikus oldalát azoknak az elképzeléseknek, amik közben tényleg merészek és ambiciózusak. Az ezekkel kapcsolatos ellenérzéseink pedig visszavezethetők a karakterrajzra: sokkal elnézőbbek lennénk a történetbeli következetlenségekkel, ha közben megélnénk ezeknek a figuráknak a problémáit, amin sokkal több minden múlik, mint sokszor ők maguk gondolnák. Az Örökkévalóknak ráadásul csapatfilmként kéne funkcionálnia, de a karakterek közötti szignifikáns különbségek és az ezekből adódó súrlódások láttán elég nehéz elképzelni, hogy ez a gárda évezredekig képes volt együttműködni.

Megvalósítás tekintetében viszont le kalappal Zhao és gárdája előtt: megannyi zöld vászon előtt előadott szuperhőstörténet után üdítő és izgalmas érzés azt a rengeteg eredeti helyszínt látni, ahová az alkotók ellátogattak a forgatás során, és szerencsére nem azért tették, hogy aztán tobzódjanak a képekben: a forgatási helyszínek soha nem mennek a cselekmény rovására, már csak azért sem, mert a film annyi, de annyi mindent akar mondani. Sztoriról, karakterről meg úgy általában az emberiségről is.

De persze egy Marvel-filmbe gondolatok mellett akció is kell, ezen a téren viszont egyáltalán nem kimagasló az Örökkévalók. Mi több, beéri a szokásos CGI-csinnadrattával, melyben a hősök a fizikai törvényeinek fittyet hányva mennek neki a jellegtelen Deviánsoknak, ráadásul a legtöbb összecsapásra éjszaka vagy a félhomályban kerül sor, így aztán még annyira se követhetők, mint a verőfényes trükkcsörték. Különösen kár ezért, mivel a hősök megjelenésébe és eszközeibe rengeteg kreatív kraftot öltek, mint ahogy a színészválasztásba sem lehet belekötni. Nem az alapvetően sokszínű színészgárdán múlik, hogy a karaktereik gyakorta nem működnek. Viszont a film sajnos pont azért nem működik, mert a karakterei sem működnek.

---

Az Örökkévalók (Eternals, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2021. november 4-én kerül a mozikba. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.