The Elder Scrolls V: Skyrim VR - Kritika

A 2011-es megjelenés óta olyan sokszor született újra a Skyrim, hogy azzal legfeljebb G.R.R. Martin hősei vehetnék fel a versenyt. Kaptunk hozzá három tartalmas DLC-t, számtalan modot, újracsomagolt és feljavított pakkokat és a játék felkérezkedett minden létező új és régi konzolra egyaránt. Mégis, amikor először hallottam arról, hogy VR-verzióban is visszaköszön a gigászi szerepjáték, izgalomba jöttem. Megjegyezném, ez nem a Skyrim elismerése, sokkal inkább a PSVR játékfelhozatalának szégyene... ugyanakkor kíváncsiságom mit sem lanyhult, meglehet, némi nemű szkepticizmussal álltam a dologhoz. Hiába a hatalmas méretű alapjáték, illetve a VR-verzióban is benne foglaltatott három kiegészítő, a Skyrim valami olyasmi, amivel az eszkimóktól a lakatlan szigeten feledett hajótöröttig mindenki játszott már.

Ám amikor végül fejemre tettem a sisakot és először elindítottam a játékot, majd elaléltam. A felhőbe vesző, dermedt sapkájú hegycsúcsok, a tovarohanó, fagyos patakok, a hókabátos fenyőerdők elkápráztatják az utazót. Néha bárgyú arccal bandukoltam csak, rábambulva az amúgy jól ismert tájakra. Új dimenziók nyíltak meg és én lúdbőrös borzongással pillantottam fel a hegyháton terpeszkedő kazamatára, Bleak Falls Barrow-ra és hasonló ámulattal tudatosultak bennem Whiterun jarli palotájának alázatra intő méretei.
Azonban idővel szűkülni tetszett a tér, megszűnt az első pillanat csodája és lassan feltűntek a hatéves játék ráncai: az elmosott textúrák, a kor elváráshoz mérten már túlontúl darabos modellek, az alkalmanként esetlen animáció; csupa olyan dolog, ami már a Special Edition sajátja is volt, ott valahogy mégis elfogadhatóbbnak tűntek ezen hiányosságok… talán azért, mert a sík képernyő egy sokkal megbocsátóbb médium, mint a VR-sisakos barangolás.

Ha pedig barangolás, illő szólnom az irányításról is pár szót. Személy szerint mérhetetlen ellenszenvvel viseltetek a Move kontrollerrel szemben, részint, mert lusta, kövér és öreg vagyok, részint pedig, mert esetlennek érzem őket. A gombleosztás fura és nagyon szegényes az eredeti DualShock 4 kontrolleréhez képest, a teleportálós irányítás pedig – bár megszokható –, meglátásom szerint illúzióromboló és körülményes. Hiába tetszetős a manuális kardsuhogtatás (jelzem, az üvegasztalom ezzel nem értene egyet), hiába vicces nekünk magunknak felhúzni az íjat, vagy karunkat előre bökve tűzlabdát hajítani, összességében egy ekkora világot végigteleportálgatni egyszerűen nem praktikus, ahogy a különböző menük elérése és a bennük való navigálás is jelentősen nehézkesebb.

Szerencsére a fejlesztők is így gondolhatták, mert igény szerint átkapcsolhatunk a DualShock 4 irányítóra, így akik már valaha is játszottak előző vagy jelen generációs Skyrimmel, otthon fogják magukat érezni a VR világában is, 30 fokos szeletekben való forgás ide vagy oda. (Ide szúrnám be, hogy a Skyrim jelentősen hamarabb forgatta fel gyomromat, mint bármilyen más VR-játék, bár ennek pontos okára nem tudnám ráhelyezni ujjamat.)

Hadd térjek ki a menükre pár gondolat erejéig, ahol, bár alapvetően nem érheti szó a ház elejét, azért az arcunk előtt lebegő menülapoknál el tudtam volna képzelni valami frappánsabbat, valamit, ami kevésbé kérezkedik le a háttérről. Ugyanakkor a világtérkép fölött lebegni egyszerűen elragadó, s igen mutatós a csillagtérképre hajazó jártasságpanel is. Látszik, hogy a Bethesda gondos tervezői jól átgondolták ezeket a részeket. Nagy kár, hogy ilyen gondos munka mellett csupán a VR-verzióból kiollózott külső nézet pótlására szolgáló bárminemű karakterlapot feledték el implementálni… bármit, ahol hiú kalandorként megtekinthettem volna hősömet kívülről is.

Egy ekkora játék természetesen hemzseg az apró hibáktól, amelyek a VR-környezet még nyilvánvalóbbá tesz: a furcsa illesztések, a meg-megugró animáció, a földben tollas tengeralattjáróként cirkáló csirke, vagy éppen alkalmi beszélgetőpartnereim, akit láthatóan egy csöppet sem zavart a mellkasába ékelődött tálca, sem az azon fészkelődő, rendre az arcába pattanó alma… milliószám akad ezekből, amelyek ugyan nem csökkentenek jelentősen a játék élményén, az immerziót azért mégis erősen rongálják.

A The Elder Scrolls V: Skyrim VR kizárólag PSVR eszközökre jelent meg november 17-én. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.