The Disney Afternoon Collection - Kritika

A kilencvenes évek elején Gárdonyban volt nyaralónk, és a vasárnap délelőtti fürdőzés epilógusa mindig a Disney-délután rágógumiízű, az ebéd felzabálása utáni jóllakottsággal keveredő gyerekélménye volt. Tűnő emlék, mára szinte teljesen elmosódott; csak a markáns hangulat maradt belőle, egy-két konkrét pillanat kivételével, rajzfilmekből, élőszereplős sorozatokból. A The Disney Afternoon Collection a Disney-délután videojátékos melléktermékeit éleszti újra: a rajzfilmsorozatok Nintendós verzióit nagyfelbontásban.

Őszinte leszek: nem emlékszem, hogy a Kacsames��ken (DuckTales) meg a Balu kapitányon (TalelSpin) kívül ment-e az alábbi játékok eredetije nálunk. Ráadásul mivel az első Nintendo konzol eleve nem volt különösebben népszerű Magyarországon, kétlem, hogy az alábbi játékokkal kapcsolatban különösebben erős nosztalgia égne bárkiben (aki nem ért ezzel egyet, jelezheti a kommentekben). Ettől függetlenül retro-mániásoknak aranyat ér ez a gyűjtemény, amely a következő játékok HD-verzióját rejti: DuckTales, DuckTales 2, Darkwing Duck, TaleSpin, Chip ‘n Dale: Rescue Rangers, és Chip ‘n Dale: Rescue Rangers 2.

Tartalmilag egy az egyben az eredeti játékokat kapjuk, egyáltalán nem bővítettek rajtuk. Akiknek esetleg herótja van attól, hogy gyermekkori kedvenceikbe az új évezred programozói belenyúlnak, megnyugodhatnak: ezúttal semmiféle olyan erőszaktevés nem történt, amilyet pl. a 2013-as Duck Tales remasteren elkövettek. Ami viszont kellemes plusz, hogy az egész miskulanciát felhasználóbarátabbá tették: az irányítási sémákat saját ízlésedre szabhatod, a gombkiosztással egyetemben, sőt, még az egyes játékok teljes soundtrackjeinek meghallgatására is lehetőség nyílik.

A gyűjtemény messze legjobb két játéka a Duck Tales és a Chip ‘n Dale Rescue Rangers. Műfajbeli kreativitásuk, kellemes zenéjük és a könnyedség, amellyel a felhasználót belevezetik a szintek egyre nehezedő sűrűjébe maga az átgondolt játékdizájn. A Darkwing Duck és a Chip ‘n Dale Rescue Rangers 2 némileg lemaradva követik őket: a Darkwing Duck, bár érdekes grafikai megjelenítéssel rendelkezik, van, hogy túlságosan, feleslegesen nehéz - a frusztráció a játék egyes helyein agyrepesztő. A Rescue Rangers 2 igazából az első rész klónja - a grafika letisztultabb, és a sztori eltér az elődétől, de semmiféle újdonságot nem tesz le az asztalra.

A gyűjtemény legalja a TaleSpin (BALUKAPITÁÁÁÁNY) és a DuckTales 2. Utóbbi rövidebb, nehezebb és jóval kínkeservesebben irányítható, mint az eredeti DuckTales. A TaleSpin meg egy sima shoot ‘em up, oldalirányba scrollozó lövöldözős játék, amely sajnos mindig a legrosszabbkor lassul le, a sztorija ráadásul egy béna vicc. Persze ez az általam, önkényesen az Afternoon Collection két legrosszabbjának kikiáltott játék is jobb, mint a NES általános játékfelhozatalának nagy része. A nosztalgia trükkös-hamis dolog.

Ami a gyűjteményt kihagyhatatlanná teszi, az az újmódi opciók csokra. Lehetőség van Boss Fightolni: kiválaszthatsz főellenségeket az egyes játékokból, és megküzdhetsz kizárólag velük, míg a Time Attack értelemszerűen egyes szintek bizonyos időkorlát alatti végigvitelét jelenti, amikhez ráadásul online ranglétra is tartozik. A legjobb újítás viszont a Rewind: mint egy VHS-kazettát, “visszapörgetheted” a játékot, és újrajátszhatod a kívánt/elrontott részt. Kis tizenéves, videojátékos jómagam ölt volna egy efféle, videojátékokba beleépített lehetőségért. Végezetül pedig ott a Galéria, ahol kipihentetheted játékok által túlhúzott agyadat, és a gyűjtemény darabjainak promócuccaiban, borítókban, koncepciórajzokban, poszterekben gyönyörködhetsz.