The Commuter: Nincs kiszállás - Kritika

Nem véletlen, hogy a Liam Neesonnal foglalkozó cikkek az átlagnál többet foglalkoznak a színész életkorával. Ugyan nem ő az egyedüli olyan kedvencünk, aki éltes kora ellenére ilyen jól tartja magát, de azon kevesek egyike, aki még ennyi idősen is akciófilmek főszerepét játssza, és talán ő az egyetlen (bocsi, Arnie, ne hari, Sly), aki még ma is komolyan vehető.

De csak módjával. Ezzel talán Jaume-Collet Serra rendező, a The Commuter direktora is tisztában lehet, akivel Neeson már a negyedik akciófilmjét forgatja, mivel a direktor már a film tizedik percében megfosztja karakterét annak mobiljától. Persze, sokáig nem kell nélkülöznünk a szigorú telefonbeszélgetéseket, melyek híján lévő forgatókönyvet valószínűleg már nem is mernek küldeni a nagyra nőtt írnek.

És mégis, a The Commuter első felében úgy tűnik, hogy Neeson most egy kicsit máshogy közelíti meg a szerepet: esendőbben, ügyetlenebbül és lassabban - szóval a korához méltóan. Neeson egy exrendőrt játszik, aki jelenleg egy biztosítótársaságnál dolgozik, ahová hosszú évek óta ugyanazzal a vonattal ingázik. Egy nap leül vele szemben egy rejtélyes nő (Vera Farmiga) a vonaton, és szép nagy summát ajánl azért, ha Neeson karaktere, azaz Michael McCauley megtesz neki egy apró szívességet. A fickó eleinte csak azt hiszi, ugratják, de aztán belemegy a játékba, melynek lényege, hogy azonosítson egy bizonyos személyt a vonaton, mielőtt az elérné végcélját. Mikor aztán megtudja, hogy pontosan miről is van szó, és visszakozna, már késő: megzsarolják a családjával, mi viszont tudjuk, hogy mit jelent az, ha Liam Neeson ellen ilyesmire vetemednek...

Azt is pontosan tudjuk, mire számítsunk egy újabb Serra/Neeson-produkciótól: egy rejtélyes alaphelyzetre, melynek kibontása során nagyobb hangsúlyt kap a tempó és az izgalom, mint a logika, mi több, ez utóbbi egy idő után egyenesen kirepül az ablakon. A készítők szemlátomást mindig Neeson karizmájára bekkelnek, hogy van olyan jó színész, hogy képes elhitetni azt a nézővel, hogy a csáva, amibe került, nagyon is reális. Nos, ez a The Commuternél is így van, és ahogy McCauley eleinte tanácstalanul és némileg sután sodródik az események mentén, a néző még el is hiszi az "átlagember a bajban" szituációt, de ahogy egyre jobban kiélesedik a helyzet, úgy válnak egyre hajmeresztőbbé azok a tettek is, melyeket egykori átlagemberünk véghezvisz.

És mire McCauley eljut odáig, hogy kisikló szerelvények között ugrándozzon, addigra jobb lesz elfelejteni, honnan indult ez az egész, hisz elég csak abba belegondolni, hogyha a férfi megbízói ekkora erőforrásokkal rendelkeznek, akkor ugyan minek fárasztják magukat azzal, hogy körmönfont tervüket egy egykori rendőrre tegyék fel...

Ugyanakkor ha úgy a 3-4. megálló környékén leszállítjuk az agyunkat, akkor egy nagyon is szórakoztató akcióthrilerrel szembesülhetünk, amely feszült szituációkkal és kreatív megoldású akciójelenetekkel hajtja előre a cselekményt, amely ugyan az utolsó felvonásra kifogy a szuszból, de legalább akkor el lehet fogyasztani azt a megmaradt popcornt, amit az azt megelőző rohanás során elfelejtettünk felszippantani.

---

A The Commuter: Nincs kiszállás január 11-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.