Testről és lélekről - Kritika

Ritkán látni olyan filmet, ami egyszerre ennyire zavarba ejtően intim és hidegen szenvtelen, mint a Testről és lélekről. De pont ez a jó benne, hiszen ettől a szándékolt kettősségtől válik hihetetlenül erős filmmé a mozikhoz hosszú évek kihagyása után visszatérő Enyedi Ildikó (Az én XX. századom, Bűvös Vadász, Simon mágus) legújabb rendezése. A direktornő a Gigor Attilával közösen dirigált sorozat, a Terápia után megint arra kényszerít, hogy a szereplőkkel együtt lelkünk legmélyebb bugyraiba tekintsünk be, és reméljük, hogy jobban fog tetszeni az, amit ott találunk, mint amit a vágóhídon látunk majd.

Endre (Morcsányi Géza) egy vágóhíd pénzügyi igazgatójaként dolgozik, bénult bal kezével éppúgy megbékélt már, mint a magányos életével, csak annyit szeretne, hogy mindenki békén hagyja. Egy nap új dolgozó érkezik a vállalathoz Mária (Borbély Alexandra) személyében, aki autizmusa révén teljesen kilóg az ottani környezetből: a végletekig pedáns, roppant zárkózott, egymagában ebédel, és persze irtózik minden szociális interakciótól.

Ennek a két embernek látszólag nem sok köze lehet egymáshoz, ám sorsuk mégis összefonódik, ami egy, a vágóhídon történt jelentéktelen bűntény nyomozása során derül ki. A rendőrség ugyanis pszichológiai vizsgálatot rendel el a dolgozók között, az álomfejtés során pedig hőseink rádöbbennek, hogy egy közös világban járnak éjszakánként, és egy szarvaspár formájában ugyanazt azt álmot élik meg mindketten napról napra. Gyönyörű téli tájakon járnak, patakból isznak, élelmet keresnek, és szavak nélkül is tökéletesen értik és érzik egymást. A valóság azonban már közel sem ilyen álomszerű, hiszen Endre és Mária még egy egyszerű beszélgetést is nehezen kezdeményeznek egymással zárkózottságuk, félelmeik és gátlásaik miatt. Vajon az ügyetlenebbnél ügyetlenebb próbálkozásokkal sikerül egymás falait végleg lerombolni, vagy az álomvilág csodás összhangja keserű csalódássá válik a mindennapokban?

Ennek a két embernek a szívszaggató keringőjét mutatja meg nekünk Enyedi Ildikó komoly érzelmi hullámvasútra ültetve bennünket. A Testről és lélekről hol feszengősen kellemetlen, hol húsba vágóan vicces, egyszerre abszurd és végtelenül hétköznapi, néha kegyetlenül szenvtelen, máskor meg zavarba ejtően bensőséges. Pedig a szereplők kerülik az erős drámai megnyilatkozásokat, inkább a visszafojtott, belül tomboló érzelmek filmje ez, a gyakorta egyetlen pontra lehelyezett kamera pedig a maga egyszerűségében dokumentálja mindezt. Persze ettől még Herbai Máté sokszor visszatükröződő felületekre komponált, csodálatos képei így is majdnem túlcsordulnak a feszültségtől, mi meg csak ülünk és drukkolunk, nehogy a két ember között szövődő törékeny kapcsolat valahogy megsérüljön és tragédiába forduljon a történet.

Merthogy akkor már nagyon is kedveljük őket, drukkolunk nekik. Az első filmszerepét játszó, amúgy színházi dramaturgként és a Líra Kiadói Csoport igazgatójaként dolgozó Morcsányi Géza roppant szimpatikusan és őszintén hozza a zárkózott Endre figuráját, de talán egy kicsit túlságosan is enigmatikus: néha alig várjuk, hogy megtudjuk, mi jár a fejében, mit érez, mit gondol, de választ alig-alig kapunk. A Testről és lélekről azonban gyorsan a Máriát alakító Borbély Alexandra filmjévé válik, akinek pont a figura autizmusából eredő hidegség, érzelemmentesség ellenére kellett mélységesen mély drámai pillanatokat megteremtenie, és ez sikerül is neki. Egyetlen zavart őzike (bocsánat) pillantásában ott van minden, amibe szívesen belefeledkezünk hosszú másodpercekre, és amibe talán maga Enyedi Ildikó is belefeledkezett.

Merthogy a végkifejlet felé haladva egy kicsit szétesik a történet, vagyis nem szétesik, hanem lecsupaszodik, így a film elején még fontosnak tűnő cselekményszálak és szereplők (lásd a Nagy Ervin által alakított balhés munkást, vagy éppen a Mácsai Pál által megformált nyomozót) teljesen súlytalanok maradnak, vagy egész egyszerűen egy idő után nyomuk vész. A befejezés pedig bár teljesen a helyén van a maga egyszerűségében, mégis elkapkodottnak tűnik, és picit bosszúsan vehetjük tudomásul, hogy nem hagyott minket a katarzisban megmártózni még egy picit a direktornő.

A Testről és lélekről című filmet március 2-től játsszák a mozik.