Szupercella 2.: Hades - Kritika

A legendás Sylvester Stallone és a mindenki kedvenc Marvel-hősét játszó Dave Bautista feszül egymásnak egy izzasztóan izgalmas, high tech sci-fi csodában, amely... Ehh, egy francokat. Stallone is, Bautista is csak épp hogy beköszönnek ebbe a kínai pénzből összegyorstalpalt trashbe, amely nagyjából annyira izgalmas és annyira high tech, mint egy abakusz.

Az öt évvel ezelőtt készült Szupercella sem volt a minőség netovábbja, viszont egyenrangú szerepben ugrasztotta egymásnak az akciófilm zsánerének két legendás alakját, Sly-t és Arnoldot, akik a helyzetet kihasználva nem győzték froclizni egymást. Hogy folytatás készülhetett hozzá, ráadásul ILYEN, azt kizárólag úgy tudjuk elképzelni, hogy az öreg Sly elfelejtette felvenni a szemüvegét, mikor anno az orra alá dugták a szerződést, így aztán véletlenül három filmre írt alá, mert igen, közben már egy harmadik rész is leforgott, amely szintén hasonló nívót ígér. Az első filmet lenyúló Schwarzenegger valószínűleg eszénél volt, és ő már nem kért a második szökésből (ehelyett olyan mesterművekhez adta a nevét, mint a Nyírjuk ki Günthert!, ugye), Sly meg minden bizonnyal leitatta Bautistát A galaxis őrzői vol. 2. forgatásán, és rávette, hogy írjon alá Arnold némileg átalakított szerepének, hogy ne egyedül ő vigye el a balhét. Az első filmben is feltűnő 50 Centnek meg úgyis mindegy: neki már évek óta nincs karrierje...

Akárhogy is, Sly rájöhetett, hogy óriási hibát követett el, ezért mindent megtett azért, hogy a lehető legminimálisabb időt kelljen eltöltenie a vásznon, és azt is javarészt egy irodában ülve kelljen elszenvednie.

Ugyan a fentiekben csak fantáziáltunk, de a végeredmény mégis ezt mutatja: a Szupercella 2. valódi főszereplője egy Shu névre hallgató fazon, Sly szuperbörtönöket meghekkelő csapatának egyik legígéretesebb növendéke, aki kínai lévén keni-vágja a harcművészeteket, a rossz rendezésnek köszönhetően viszont úgy játszik, mintha a fentiekben említett abakusznak írtak volna szövegeket. Egyébként egy kínai szupersztár, egy bizonyos Xiaoming Huang játssza, aki az elmúlt években feltűnt néhány nagyformátumú kínai produkcióban, de nem a Szupercella 2-vel veti meg a lábát Hollywoodban, az tuti.

A film egy balul elsült akcióval kezd, amit olyan extrém közelikkel filmeztek, hogy még véletlenül se látszódjon, hogy az egészet egy panelház pincéjében vették fel. Mindenesetre Sly egyik embere, Jaspar Kimbral kegyvesztett lesz, és bosszúsan kicsattog a képből. Időközben Shuról megtudjuk, hogy van egy unokaöccse, aki egy nagyon menő programot fejlesztett ki, amivel Mindent Meg Lehet Hekkelni, így aztán nem szabad meglepődnünk azon, hogy a tagot elrabolják, azon már inkább, hogy Shut is, és mindketten egy szupermodern börtönben találják magukat, melyben a rabok nap mint nap megküzdenek egymással, csakhogy utána jutalmul festegethessenek egy kicsit a nyugiszobában. Ezt nem mi találtuk ki: tényleg így van.

És most muszáj megállnunk egy pillanatra, hogy egy kicsit meséljünk erről a "szuperbörtön"-ről. A létesítmény tulajdonképpen egy nagy szürke terem némi neondíszítéssel meg jó adag másodvonalbeli CGI-jal, amely az egekbe nyúló plafont hívatott reprezentálni. Vannak még neonkeretű ajtóval ellátott szürke cellák, melyekből bármikor kicsaphat egy CGI-áramütés, hogy jól megbüntessen. A megjelenítés még hagyján, de míg az amúgy a jelenben - esetleg a közeljövőben? - játszódó filmben a külvilág úgy néz ki, mint bármelyik kanadai város, addig a börtönben robotok helyettesítik az orvosokat, a börtönőrök fénypuskával puffogtatnak, a semmiből pedig bilincsek manifesztálódnak a rabok kezére. Ennek ellenére normális megfigyelőrendszerre szemlátomást már nem tellett, Shu és egyre szaporodó barátai ugyanis mindenféle sugdolózás nélkül beszélhetik meg a szökés terveit.

Márpedig szökni készülnek, és nézzenek oda, a rabok között feltűnik Kimbral is, akiben Shuval együtt mi is feltétel nélkül megbíznánk, nem igaz? Mert ő így gondolja, bizony. Hogy a szervezkedés unalmas és a néző számára totálisan érdektelen perceit átvészelje, Shu megkapja beszélgetőpartnerül egy másik kollégáját, mi több, lepaktál egy különös hekkertrióval is, akik úgy festenek, mint a Fester Addams hasonmásverseny fájdalomdíjasai, nem igazán beszélnek, csak azt hajtogatják, hogy "Mi vagyunk a Légió". Váljék egészségükre.

Odakint Sly megpróbálja teljesíteni a szerződésben foglaltakat, és nagy duzzogva elkezd nyomozni Shu után, ehhez magával citálja Bautistát is, aki kelletlenül elmorogja a szövegét, néha pedig lelő egy-két odavetett álarcos rosszfiút. A dolgok végül úgy alakulnak, hogy Sly is a börtönben találja magát, így aztán kisebb kommandó szállhat szembe a Hades névre elkeresztelt paintball-pálya, bocsánat: szuperbörtön rejtélyes (haha) üzemeltetőjével. Erre sajnos csak a film utolsó 15 percében kerül sor, az addig eltelt 70 percet különböző börtönbunyós jelenetekkel töltik ki, ami teljesen érhető, hisz mikor az akció beindul, akkor megint visszatérünk a már említett panelház pincéjébe - de az is lehet, hogy a végjátékra már egy földszinti folyosó kibérlését is sikerült átvernie a producereken...

A Szupercella 2.: Hades június 28-tól látható a magyar mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.