Széttörve - Kritika

Kritikánk spoilermentes.

Shyamalan visszatért. Olyan jó érzés ezt leírni. A Hatodik érzék és A sebezhetetlen egykoron Hitchcock legnagyobb örökösének kikiáltott író-rendezője alig néhány év alatt lett trónfosztott, mi több, Az eseménynek és Az utolsó léghajlító című, nehezen minősíthető munkáknak hála gyakorlatilag közröhej tárgya. Úgy tűnt, hogy koporsójába az utolsó szöget a megrendelésre készített A Föld után veri be, de a háttérben Shyamalan már azon dolgozott, hogy "találja ki" újra magát.

Rémtörténetekkel futott be, meghökkentő mesékkel, melyek a hírnévnek köszönhetően egyre nagyobbra és nagyobbra híztak: úgy érezte hát, hogy vissza kell térnie a kezdetekhez. Az egyik első ilyen az Ördög volt, melynek csupán forgatókönyvét szállította ő, és egy hasonló felfogásban és zsánerben készülő filmfolyam, a The Night Chronicles első felvonásának készült, ami végül aztán nem folytatódott, Shyamalan viszont új tettestársra lelt Jason Blum, korunk egyik legsikeresebb producere képében, aki arról híres, hogy fillérekből kihozott műfaji filmek bevételeit sokszorozza meg, de nagyon durván.

Első közös munkájuk A látogatás volt, melyben két gyerek tölt el néhány napot nagyszüleik társaságában, akikkel nincs igazán minden rendben: azt látva még nem lehetett azt mondani, hogy Shyamalan teljesen magához tért, habár kétségkívül hatásos kis horror volt, ám a szintén Jason Blum istápolásában készült Széttörve után bátran és boldogan merem állítani, hogy Shyamalan végre megtalálta önmagát, és ezúttal talán azt is tudja majd, milyen irányba haladjon tovább.

Barry (James McAvoy) klinikai eset: 23 különböző személyisége van, a legtöbb mélyen elnyomva, a többiek között - akiket az ő szavaival élve kiengedtek a fényre - van betegesen tisztaságmániás, pedáns úrhölgy és egy 9 éves fiúcska is. Sok különböző figura egy céllal: mikor majd eljön Barry 24. énje, akkor legyen számára fogadóbizottság.

El is rabol hát három lányt, Claire-t és Marciat, a legjobb barátnőket, illetve a hozzájuk egy születésnapi buli kapcsán csapódó Casey-t (A boszorkányban feltűnt Anya Taylor-Joy, aki ezúttal is kitűnő), és bezárja őket egy szobába, amíg el nem jön a szertartás ideje. Claire az "alfanőstény", ő azonnal elkezd dolgozni a szökési terven, Marcia pedig mindenben követi, Casey viszont nem akar együttműködni, mivel kezdi felfogni, hogy mivel is állnak szemben valójában, és egy múltbéli esemény amúgy is óvatosságra inti.

Karrierje során Shyamalan már többször elkövette azt a hibát, hogy a nem megfelelő színészekre osztotta a szerepeket (magát is beleértve), ezúttal azonban McAvoyjal hibátlanul választott. A skót színész már korábban is bizonyította - például a Mocsokkal -, hogy több egyszerű szépfiúnál, aki túl vékonydongájú ahhoz, hogy igazi A-listás színész legyen, és most is remekel. 23 különböző személyiséget eljátszani azonban még úgy is nagy felelősség, hogy a legtöbb igazából csak említésre kerül, és annak is fennáll a lehetősége, hogy a látványos megkülönböztetés kedvéért ezek az ének önmaguk paródiájává válnak. Ezt a csapdát ugyan Shyamalan nem tudja teljesen elkerülni, de mivel mesterségesen termelt személyiségekről van szó, ezért McAvoy helyenként szándékoltan tolja túl a figurát.

Leginkább persze azért, hogy alaphelyzetben nyugtalanító, esetenként pedig egészen hátborzongató legyen. És ezt a feladatot már az első pillanatoktól fogva sikerül teljesítenie, ugyanis már attól a perctől fogva várod, hogy mikor veti rá magát valakire, amint megjelenik. Ez az érzés pedig a film végéig kitart, részben a klausztrofóbiás helyszíneknek, nem kis részben pedig annak köszönhetően, hogy a film a lányokkal együtt a nézőt is szereti ködben tartani. Ez a húzás persze öncélú - a szereplők néha nyilvánvaló dolgokat hallgatnak el, máskor pedig sokszorosan húznak alá olyan dolgokat, melyeket normál esetben nem szokás -, de a narratíva felvezetése érdekében elengedhetetlen.

A narratíva pedig egy egyszerre érzelmes, drámai és izgalmas befejezésbe torkollik, valamint egy olyan csavarba, melyet legszívesebben megtapsoltam volna, ha nem néztek volna hülyének a körülöttem ülők. De tudjátok, mit, már bánom, hogy nem tettem meg: Shyamalan visszatért, és ez tapsot érdemel.

A Széttörve január 18-án kerül a magyar mozikba.