SEGA Mega Drive Classics - Kritika

Nehéz lenne rátenni az ujjamat annak okára, amiért az egyre elképesztőbb küllemű modern videojátékok tengerében is minduntalan visszatalálok a múlt 16-bites csodáihoz. Talán a régmúlt szép napok nosztalgiája a ludas, vagy az a könnyed, már-már barlangrajz egyszerűségű játékmenet, ami könnyen viselte egy öt perces menet kapkodó hamariságát és az elhivatottság teljes hiányát… azaz a „csak lenyomok egy pályát” attitűdöt. Egy dolog azonban bizonyos: amint kezembe került a SEGA Mega Drive Classics, azonnal áthívtam a barátomat egy kis önfeledt „goldenaxeozásra”.

De visszatérve a játékra, a SEGA logója után rögtön az ötletes főmenüben találjuk magunkat, egy hálószobában, melynek falain régmúlt játékok büszke poszterei feszítenek, szerteszét pedig gördeszka, fröccsöntött műanyag relikviák, hangfalak és kábelek… mindegyikük egy-egy menüpont. A szoba éke az apró képernyős, régi típusú televízió és az alatta feszítő SEGA masina, meg persze a méretes polc a számtalan cartridge dobozával: ezek lesznek ténykedésünk és örömünk fő forrásai.
Míg odakint, a leeresztett redőnyön túl a valós napszaknak megfelelően járja végtelen keringőjét a Nap és a Hold, addig mi idebent, boldog önfeledtséggel nyüstölhetjük a rendelkezésre álló játékok garmadáját. Kedélyes tisztelgés ez volt korok emlékei előtt… már amennyiben még aktív részese lehettél a kilencvenes éveknek. Ó, és még egy apróság: VR-tulajdonosok ezt a szobát virtuálisan is megélhetik, így egész képernyős élvezet helyett újra a képernyő előtt kuporogva bámulhatják a kibontakozó varázst. Jópofa extra, még ha vélhetően kevesen is fognak élni a lehetőséggel.

Persze az élmény nem merül ki pusztán a menü felépítésében, hiszen kedvünkre bűvölhetjük és állítgathatjuk a grafikai beállításokat, attól függően, hogy mennyire szeretnénk retro, vagy „korszerű” hatást elérni. Ha akarjuk, a szoba apró tévéjének képernyőjén tolhatjuk a játékokat, de különböző színű keretbe foglalva, vagy eredeti méretében is játszhatjuk azokat. Mi több, ha úgy tetszik, akár teljes képernyőre is feszíthetjük őket, mely bár játékélmény szempontjából talán az egyik legjobb és legátláthatóbb opció, bizony jócskán levon a dolog nosztalgiájából.
Akadnak egyéb filterek is, amikkel kisimíthatjuk, vagy épp ellenkezőleg, az eredeti kiadáshoz hasonlóan pixelessé silányíthatjuk a játékok küllemét. De van itt vibrálás és képernyőhajlítás is, ha valaki a legklasszikusabb CRT-élményt szeretné újra átélni.

Nyilván a készítők implementáltak egy-két korszerű funkciót is, mint amilyen a frusztráció faktort nagyban csökkentő mentés és töltés lehetősége, az előre és hátracsévélés (ami amúgy bitang nagy csalás, de hát mit van mit tenni), a kicsit akadozva működő online többjátékos mód, a ponttábla, illetve a különböző bezsákolható achievementek garmadája. S habár ezek nem forradalmasítják majd a gyűjtemény egyes darabjait, összességében mégis hasznos – és persze kényelmes – adalékok így 2018 derekán.

Az egyes játékok elemzésére külön nem térek ki – furcsa is lenne harminc év távlatából –, cserébe azonban álljon itt egy lista a gyűjteményben elérhető 53 játékról:
Alex Kidd in the Enchanted Castle, Alien Soldier, Alien Storm, Altered Beast, Beyond Oasis, Bio-HazaÉrd Battle, Bonanza Bros., Columns, Columns III: Revenge of Columns, Comix Zone, Crack Down, Decap Attack, Dr. Robotnik’s Mean Bean Machine, Dynamite Headdy, ESWAT: City Under Siege, Fatal Labyrinth, Flicky, Gain Ground, Galaxy Force II, Golden Axe, Golden Axe II, Golden Axe III, Gunstar Heroes, Kid Chameleon, Landstalker, Light Crusader, Phantasy Star II, Phantasy Star III: Generations of Doom, Phantasy Star IV: The End of the Millennium, Ristar, Shadow Dancer: The Secret of Shinobi, Shining Force, Shining Force II, Shining in the Darkness, Shinobi III: Return of the Ninja Master, Sonic 3D Blast, Sonic Spinball, Sonic the Hedgehog, Sonic the Hedgehog 2, Space Harrier II, Streets of Rage, Streets of Rage 2, Streets of Rage 3, Super Thunder Blade, Sword of Vermilion, The Revenge of Shinobi, ToeJam & Earl in Panic on Funkotron, ToeJam & Earl, Vectorman, Vectorman 2, Virtua Fighter 2, Wonder Boy III: Monster Lair és végül, de nem utolsósorban a Wonder Boy in Monster World.

A SEGA Mega Drive Classics május 29-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.