Fűrész: Újra játékban - Kritika
Megette a rozsda!
John Kramer (Tobin Bell), a Kirakós gyilkos néven elhíresült kegyetlen igazságosztó tíz éve halott. Ennek ellenére szörnyen megkínzott emberek hullái bukkannak fel szerte a városban, és a nyomok mind arra mutatnak, hogy Kramer szelleme tovább él. És valahol, egy jól elzárt helyen öt bűnös lélek új játékkal szembesül...
Hét év telt el azóta, hogy utoljára fűrészelhettünk. Volt idő, hogy a Kirakós minden októberben új feladványokkal jelentkezett - úgy a harmadik rész magasságától már nem is igazán ő, hanem az örökösei és követői, a nevével, illetve emblematikus eszközével fémjelzett széria pedig a kezdetben észbontó fejtörőkkel és kellemetlen morális kérdésekkel foglalkozó horror/thrillerből szép lassan visszafejlődött egyre brutálisabb tortúrapornóvá. Megalkotója, Leigh Whannell író és James Wan rendező ekkorra már rég leugrott a körfűrészről, hogy újabb horrortrendeket indítsanak el a Démonok között- és az Insidious-filmekkel. A Fűrész-filmeket gyártó Lionsgate is érezte, hogy a Kirakós kezd kifogyni a lenyúzható bőrfelületből, ezért a 7 évvel ezelőtt még menőnek számító 3D-s kirándulást követően jegelte a szériát. Időközben azonban a stúdió szépen kifogyott egyéb fejős teheneiből, és úgy érezte, ideje kiásni sírjából John Kramert meg az ő kis játékszereit.
A box office-előrejelzések szerint a nézők meghálálják a kényszerpihenőt, a nálunk Fűrész: Újra játékban címre keresztelt epizód ugyanis elég jó bevételi számok elé néz. Minket ennél sokkal jobban izgatott az, hogy az ígéret szerint alaposan újrafazonírozott film, és a mögéjük állított ígéretes rendezőpáros, a Daybreakerst és az Időhurok című sci-fiket dirigáló Spierig-testvérek képesek voltak-e újat mondani az alaposan kifacsart szériáról.
Sajnos nem. Határozottan nem. Még csak meg se próbáltak. Az Újra játékban ugyanazokat a megfáradt passzusokat mondja fel, mint elődjei, ugyanazt a narratívát követi, ugyanazt a hangot üti meg, és még a slusszpoénja is csak gyenge visszhangnak hat. Az alkotók pedig bámulatosan negligálják saját történetüket, és csak hányaveti módon veszik a fáradtságot arra, hogy ezer sebből vérző fordulataikat valamilyen szinten levédjék. Hogy az egyszerre öt embert is érintő játék pontosan úgy zajlódjon le, ahogy azt annak eltervezője szeretné, ahhoz minimum jövőlátónak kell lennie, de az sem árt, ha képes ide-odateleportálni. A végső leleplezés ugyan megoldást kínál néhány bosszantó hibára, cserébe viszont újabb problémákat vet fel - arról nem is beszélve, hogy mind a trükk, mind annak kivitelezése szerepelt már a korábbi epizódok repertoárjában.
A Spierig testvérek csupán a hisztérikus vágás mellőzésében tértek le a szélesre taposott ösvényről - emiatt nem lehetünk elég hálásak nekik -, és ugyan a látottak explicitásából is visszavettek némileg - no nem minden esetben -, cserébe viszont az összes játékost a pokolra kívánnánk, annyira profánul vannak megalkotva: minden mozdulatuk, minden megnyilvánulásuk túl harsány, túl színpadias, túlságosan ellenszenves ahhoz, hogy ne érezd úgy, hogy már puszta létükkel megérdemlik a halált. Pedig csak ez után kezdődik el tetteik ecsetelése, és az ezt követő még harsányabb, még színpadiasabb könyörgés a kegyelemért.
És míg eldobható embereink leginkább tüdőből küzdenek az életükért, a film másik végében léha módon megírt nyomozók kutakodnak, és közben egymás szájából csalják ki a CSI-os közhelyeket. Néha jó alaposan rácsodálkoznak a történésekre, hogy mire a szálak összeérnek, te magad is rádöbbenj arra, hogy ezzel a filmmel rendesen átvertek, és ha van körmönfont húzása ennek a lustán összelapátolt katyvasznak, az az, hogy előzetesen elhitette veled, hogy ez most más lesz.
A Fűrész: Újra játékban október 26-tól játsszák a magyar mozik. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Pozitívum
- Nem kapsz tőle epilepsziás rohamot
Negatívum
- Nincs kinek drukkolni
- Millió sebből vérzik a sztori
- Önismétlő, lapos fordulatok
Végszó
A Fűrész: Újra játékban úgy tesz, mintha még mindig 2010 lenne. Jó hangosan elüvölti a leckét abban bízva, hogy a harsány cafatolás közben nem tűnik fel, hogy mennyire lustán megírt, mennyire illogikus, mennyire érdektelenül unalmas mindaz, amit látsz.
KRITIKA: Fűrész - Újra játékban
