Körök - Kritika

Jó lenne belelátni a Paramount főmuftijainak fejébe. Nem is olyan régen még Marvel-filmeket, DreamWorks-animációkat és betonbiztos franchise-okat pörgettek, aztán hirtelen bedőlt a ház oldala, vagy ha úgy tetszik, csúnya lavina söpört végig a stúdió logóját díszítő hegyormon. A vezetést megcsócsáló belső viszálykodás, pozícióváltás híre a sajtóhoz is elért, viszont még ez sem lehet magyarázat arra, hogy a stúdió az elmúlt néhány évben rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott.

Az egyik ilyen eme kritikánk tárgya: 15(!) évvel ezelőtt egy olyan horrorfilm érkezett az amerikai mozikba, amely futótűzként terjedt szét a fiatalok körében, csak úgy, mint tárgya, és végül ötszörösen visszahozta költségvetését. Ám meg volt átkozva - csak úgy, mint tárgya -, ugyanis egy olyan koncepcióra épült, amit igazából csak egyszer lehetett elsütni (van egy videokazetta, amit ha megnézel, hét nap múlva megjelenik egy szellemlány, te pedig meghalsz - hacsak nem másolod le, és mutatod meg másnak az anyagot). No, persze ez sok horrorfranchise-ról elmondható, csak míg a legtöbb beéri azzal, hogy egy maszkos gyilkos tinédzsereket hajkurásszon 8-10 részen át, A kör már a második résszel "szintet lépett", és eme transzcendens, igen ambiciózus lépés végterméke egy filmként alig értelmezhető narratív tragédia lett, ami aztán majdnem kinyírta a franchise-t.

Annyiban kellett volna hagyni. Csakhogy még A 12 évvel ezelőtt bemutatott A kör 2. is hozott a konyhára, így a Parajelenségek franchise-t kifulladni látó Paramount úgy érezte, ideje exhumálni a kút mélyéről Samarát, a modern amerikai történelem egyik leghatásosabb - se sajnos csak egyszer ellőhető - horrorikonát. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a stúdió már jó ideje birkózik A kör folytatásával, amibe több írónak és rendezőnek is beletört a bicskája, mi több, a Körök is már két éve elkészült, azóta utóforgatások és halasztások miatt hánykolódott ide-oda, hogy végül a februári hidegben tegyen egy próbát...

...leginkább a türelmünkkel. A film már a főcímet megelőző jeleneteiben lefutja a Samara-kört: láthatjuk az átok beteljesülését, majd azt a szekvenciát, melynek során a delikvens szembesül az átokkal. Mindez otrombán felpörgetve, mindenféle atmoszférát nélkülözve. Egy fiú meg egy lány ül egymás mellett a repülőn, a bemutatkozást követen a fiú máris belekezd az elátkozott kazetta-sztoriba, mert hát ennél jobb csajozós duma nem is létezik a földön, és mire kényelmesen elhelyezkednél a székedben, már bele is veti magát a képbe Samara, hogy kb. fél másodperc múlva jöjjön egy vágás, majd a következő jelenet, melyben egy fickó (helló, Johnny Galecki) megnézi a felvételt, majd megkapja a hívást ("hét nap"), ezt követően a cigijéből kimászik egy légy, ő pedig rezignáltan bámulja a kinti esőt, ami alulról esik felfelé. Ezután főcím.

Nagy a baj? Eléggé. A Gore Verbinski által jegyzett A körnek az volt a legnagyobb erőssége, hogy legalább olyan ügyesen bánt az idővel, és annak (lassú) ritmusával, mint a japán eredeti, a Paramount és a filmet rendező, csak komoly IMDb-túrással beazonosítható F. Javier Gutiérrez pedig nemcsak erről feledkezett meg, de arról is, hogy időközben felnőtt egy újabb generáció, akiknek ugyanolyan módszeresen lehetne beakasztani a jól felvezetett átokkal, mint a 2000-es évek fiataljainak.

Sajnos, a stúdió a második rész kisiklásáról is elfeledkezett, az elkapkodott intrót követően ugyanis ez a film is új utakon kezd elindulni, de mindezt a valóságtól, józan észtől messze elrugaszkodva teszi. Julia (Matilda Lutz) barátja, Holt (Alex Roe) épp most kezdi az egyetemet, ami bizony nem a szomszéd városban van. Sebaj, ha minden este beszélnek Skype-on, akkor működni fog ez messziről is, igen ám, de egyszer csak a fiúnak nyoma vész: nem jelentkezik sem e-mailben, sem telefonon, sem SMS-ben, Julia azonnal el is indul az egyetemre, mert biztos valami baj van. A fiú kollégiumi szobájában aztán talál egy kulcsot - tudjátok, ha ez egy játék lenne, akkor ennek a kulcsnak glóriája lenne, mint ahogy a falra kifüggesztett órarend azon tételének is, hogy épp milyen órán kéne most lennie a srácnak. Julia gyorsan oda is siet, és újabb glóriát lát az előadást vezető tanár (helló megint, Johnny Galecki!) körül, ugyanis az hiába mondja az előadás után, hogy fogalma sincs, hol van az az egy diák a száz közül, Julia követi őt, méghozzá az épület egy olyan emeletére (a 7-ikre, TÁ-TÁ-TÁÁÁ!), amire a lift csak a Holt szobájában talált kulccsal visz fel.

Itt aztán gyorsan felpörögnek az események: kiderül, hogy egy egész iskolai szakkör (mondjuk ki: kultusz) alakult a Samara-rejtély kivizsgálására. Hamarosan előkerül Holt is, aki azért nem vette fel napok óta a telefont, azért nem válaszolt egyetlen megkeresésre sem, mert meg akarta óvni ettől az egésztől Juliát. Te istenbarma, te! Ha azt akarod, hogy a barátnőd ne kezdjen el aggódni, akkor nem tűnsz el a föld színéről, hanem napi rendszerességgel megírod neki, hogy minden oké...

Természetesen előbb vagy utóbb Julia is megnézi a felvételt, amibe most először új jelenetek is kódolódtak, és ezért(?) nem is lehet lemásolni. Johnny Galecki az Agymenőkben szerzett minden tudományát összeszedve kb. öt perc alatt dekódolja és egymás mögé helyezi eme jeleneteket, melyek nyomán Julia és Holt elindulnak, hogy tovább bogozzák a Samara-rejtélyt.

Eme rejtély nem csupán kiszámítható, de tökéletesen érdektelen is egyben: az összes reveláció vagy semmitmondó, vagy "láttuk már korábban" kategória, és hőseinket mindeközben GYÁÁÁ! módon bedobált látomások gyötrik, csak hogy el ne szundikáljunk a nagy nyomozás közepette. Mivel a tévéből kimászós nagyjelenetét Samara már a film elején ellőtte, ezért ő csak ritkán teszi jelenését, az ijesztgetések javáért a vászonra hajigált állatok vagy a hőseink mögé settenkedő, vállukat hirtelen megragadó emberek felelősek, te pedig nemcsak ezek olcsósága miatt szégyenkezel, de a gagyi utalások ("Úristen, ez a srác 7:07-re állította be az ébresztőjét, de durva!") és a visszadobott Tetthely-epizódokból elcsencselt nyomozati fordulatok láttán is. Erre még a képernyő-fetisiszta Samara is azt mondaná, hogy "Kérem, kapcsolja ki!"