Vörös veréb - Kritika

Dominika Egorova (Jennifer Lawrence) szép reményű orosz balerina, ám egy csúnya sérülés derékba töri karrierjét. Súlyosan beteg édesanyjának a kezelése rengeteg pénzbe kerül, így a lány elfogadja a kormánynak dolgozó nagybátyja ajánlatát egy veszélyes küldetésre, ami azonban rosszabbul sül el, mint azt Dominika bármikor is gondolta volna. Innen már egyenes út vezet számára a Veréb Iskolába, ahol a csábítást és a lélek manipulálását mesterfokon űző kémeket képeznek ki. A lány kimagaslóan teljesít a tréning során, így hamarosan meg is kapja első veszélyes küldetését: egy Budapesten tartózkodó amerikai ügynök (Joel Edgerton) bizalmába kell férkőznie. Bármi áron...

Atyaég, Brian De Palma vagy a Paul Verhoeven micsoda mozit kerekíthetett volna a Vörös verébből a 90-es években! Igaz, akkor valószínűleg Jennifer Lawrence nem úszhatta volna meg a fülledt, mi több, perverz erotikával és kegyetlen erőszakkal hirdetett kémkalandot mindössze a bal melle megvillantásával... Francis Lawrence direktor (Az éhezők viadala: Futótűz, Legenda vagyok) azonban nem egy De Palma, nem egy Verhoeven, nem egy istenadta tehetség, csupán egy biztos kezű hollywoodi munkásember. Így a nyugalmazott CIA ügynök, Jason Matthews azonos című regényéből született Vörös verébből hiányzik mindaz, amitől igazán magasra szárnyalhatna a hasonszőrű(?) kémmozik szürke galambseregéből.

Pedig az előzetesek igazán hangulatosak voltak, a kendőzetlen szex- és erőszakos jelenetek ígéretét pedig még izgalmasabbá tette, hogy mindezeket korunk egyik legfelkapottabb színésznőjének, Jennifer Lawrence-nek az előadásában élhetjük át. Aki nem csak hogy tehetséges, ezt az anyám!-ban és a Napos oldalban már bizonyította, hanem kellően dögös is egy ilyen szerepre. Persze mindez csak ígéret maradt, hiszen 18-as karika ide vagy oda, a testiség ábrázolásában meglepően szégyenlős a film, erről pedig gyakran szükségtelen(nek tűnő) brutalitással igyekszik elterelni a figyelmet. Arról azonban már kevésbé sikerül, hogy a csábításra és a manipulációra mesterfokon kiképzett kémnő története nem sokkal erotikusabb, mint egy tál reggeli müzli.

Pedig az elfojtott vágyak előcsalogatására, profi kémek és maguknak bármit megszerző politikusok bujaságtól elhomályosuló tekinteteire építő történettől talán elvárható lenne ez a fajta fülledtség. De Lawrence karaktere szinte egy pillanatra sem csábító vagy érzéki, nem érzi azt az ember, hogy ez a nő bárkinek elcsavarhatná a fejét egy pillanat alatt. Hogy ezeknek a jeleneteknek az ügyetlensége Francis vagy Jennifer Lawrence bűne, azt nehéz volna megmondani (inkább előbbire tippelek, mert utóbbi igenis tud szexis lenni), de mindenképp alávág az izgalmas koncepciónak. Márpedig az egyedi megközelítés, a sajátos atmoszféra és az explicit testiség igenis szükséges lett volna ehhez a sokszor elmesélt kémsztorihoz, hogy megmutassa: ebben a játszmában az érzelmek és a vágyak veszélyesebbek a golyónál, a szeretkezés pedig csupán egy hatásos eszköz a személyiséget a puszta húsig redukáló hidegháborúban.

Hogy enélkül mi marad az akciót látványosan kerülő filmből? Nos, egy ezerszer látott átverős kémtörténet komor hangulattal, amit bár kétségtelenül korrekt módon kiviteleztek, olyan nagyon nem fogja meglepni a zsáner kedvelőit. A legnagyobb baj, hogy bár emberesen hosszú a film, majdnem 140 perc, és a cselekményét is komótosan szövögeti, néhány fordulatot és karakterpillanatot így is sikerül elkapkodnia. Pedig Lawrence kisasszony meggyőző, akár Dominika sebezhető, akár a kegyetlen arcát kell megmutatnia, valahogy mégis az érződik, hogy nem maga a karakter ilyen, hanem az adott jelenetben az állt a forgatókönyvben, hogy ilyennek kell lennie, így kell viselkednie. Például az anyját lelkiismeretesen ápolgató lány, egy pillanat alatt bosszúszomjas fúriává válik rögvest a film elején, majd pár jelenettel később naivan csodálkozik rá az erőszak természetére...

Dominika figurája így igazán sosem kerül hozzánk közel, egy idő után pedig azon kapjuk magunkat, hogy a feszültség is elillan ezzel: nehéz izgulni egy az eseményekkel látszólag sodródó, se ilyen, se olyan karakterért, ezt pedig a befejezés többszörös csavarja sem írhatja felül. Mi több, kissé hiteltelennek is hat.

A Vörös veréb március 1-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.