Aki bújt - Kritika

Grace (Samara Weaving) beházasodik a gazdag Le Domas családba, melynek nem minden tagja nézi jó szemmel a nincstelen lányt - de hát ez van, a fiúk szerelmes, el kell fogadni a döntését. Viszont a nászéjszakán Grace-nek is részt kell vennie a társasjátékok értékesítéséből meggazdagodott família tradicionális szeánszán, ami igazából nem más, mint egy kis bújócska a birtokon. Amit Grace nem tud, az az, hogy ha elkapják, akkor meg is ölik.

Bettinelli-Olpin és Gillett annyira azért nem ragadnak le a szociális boncolgatásnál, hisz hőseik és antihőseik tényleges boncolgatása is ott van a terítéken. Az Aki bújt igazából egy B-film, amely olyan ősi videós ópuszokhoz nyúl vissza, mint amilyen pl. a Pulykavadászat volt, és nézése közben be is ugorhat a Tűnj el!, amely szintén egy B-filmbe rejtette el társadalmi üzenetét. Csak Jordan Peele filmje ezt sokkal ügyesebben csinálta.

Az Aki bújt tényleg inkább csak egy szatirikus hangot megütő zsánerfilm, amiben egy enyhén szólva inkompetens család próbálja kinyírni az élete védelmében egyre fineszesebb tettekre kényszerülő menyasszonyt, és a hajsza közben elkövetett balfaszságok miatt a vadászok szép lassan elhullanak. Láttunk már ilyen sztorit, nem is egyet, szóval a filmnek vagy humorban, vagy karakterben vagy pedig a gyilokok minőségében kéne ezek közül kitűnnie, és ez csak so-so sikerül neki. Szó se róla, Samara Weaving a lelkét is kijátssza Grace szerepében. A bébiszitter című felejthető Netflix-bemutatóval kitűnő és a Három órisplakát egyik aprócska szerepében a show-t majdnem ellopó színésznőre könnyű lenne rásütni a "szegény ember Margot Robbie-ja" jelzőt, leginkább a külső jegyeik hasonlósága miatt, de szemlátomást Weaving sokkal jobban érzi magát az ilyen szubzsáneres karakterek bőrében, és nagyon reméljük, hogy meg is marad ezeknek a műfaji daraboknál.

Viszont az őt körülvevő figurák - a rég látott Henry Czerny vagy a még régebben nem látott Andie MacDowell által játszott örömszülők, de az egész pereputtyuk se túl emlékezetes, szövegeik, tetteik is csak mérsékelten viccesek. A Le Domas família tagjai hol szellemesen szerencsétlenek, hol szimplán csak szánalmasok, de leginkább csak vergődnek azzal a kevéssel, amit a forgatókönyvírók a markukba adtak. A film pedig ide-odaugrál a véresen komoly és komolytalan megközelítés között, így a humor ugyanúgy megrágcsálja a feszültséget, mint a feszültség a humort, és mivel egyik se különösebben erős, hát a végeredmény se lesz túl izmos.

A film ugyan jó véres, viszont csöppet se kreatív: az elhalálozások nagyját láthattuk már korábban szebben, jobban, hatásosabban kivitelezve, de ettől függetlenül azért ritka és értékelendő dolog, hogy az Aki bújtnak hála olyan mértékű mocskolódással szembesülhetünk a mozivásznon, amihez hasonlóban az ún. "video nastyk" szoktak utazni. Maga a sztori viszont túl sovány egy egész estés filmhez, főleg, hogy csak ennyire akarták (és tudták) kiaknázni, talán jobb és erősebb lett volna egy rövidfilm játékidejéhez igazítani - ami már csak azért se meglepő, mert Bettinelli-Olpin és Gillett korábban antológiafilmek (V/H/S, Southbound) különböző szegmenseiben utaztak, habár azok sem voltak különösebben emlékezetesek.

---

Az Aki bújt (Ready or Not) augusztus 22-étől látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.