Project CARS 2 - Kritika

A 2015-ös Project CARS ígérete túl szép volt, hogy igaz legyen. A közösség visszajelzései alapján készülő versenyjáték, ami úgy nyújt szimulátorszerű mélységet, hogy közben élvezet benne száguldani? Na, neee… A megjelenés folyamatos csúszása, majd a Wii U és az előző generációs verziók ejtése persze jó előre jelezte, hogy nem minden úgy halad, ahogyan azt a Slightly Mad csapata elképzelte, majd legördült a rajtrácsról a játék, és ha összességében nem is lett rossz, de a tonnás elvárások alaposan megnyomorgatták a kasztnit. Mi több, akadtak beváltatlan ígéretei. A fejlesztők a megjelenést követően pár nappal már be is jelentették, hogy gőzerővel elkezdtek dolgozni a folytatáson, amivel gyakorlatilag elismerték, hogy nem minden alkatrész került a helyére. Súlyos örökséggel kellett hát szembenéznie a Project CARS 2-nek, és azt kell, hogy mondjuk, ezt becsülettel meg is tette, még ha maradéktalanul most sem lehetünk elégedettek.

Az első epizódot leginkább a bugok, a lapos kampány és a túlságosan is szigorú büntetési rendszer miatt érte kritika. Örömteli, hogy ezeken a tereken rengeteget finomodott a folytatás. A Project CARS 2 esetében láthatóan a „könnyű hozzáférhetőség” jelszava lobogott a fejlesztés zászlaján, ami egyrészt a vezetési modell néminemű egyszerűsítésében, másrészt a szimuláció skálázhatóságában és tengernyi beállítási lehetőség megalkotásában öltött testet. Utóbbi zavarba ejtően sokrétű, és bevallom őszintén, sok-sok állítgatást követően sem sikerült tökéletesen belőnöm, hogy éppen milyen könnyítéseket/nehezítéseket kellene ki-bekapcsolnom, hogy igazán élvezzem a száguldást. És itt ne csak olyan evidens dolgokra gondoljunk, mint a kipörgés gátló vagy a fékrásegítés, hanem mondjuk a gumik kopásállósága, aminek rengeteg egyéb beállításhoz és persze a vezetési stílusunkhoz is idomulnia kell, különben pórul járunk a pályán.

Persze a játék sok helyütt segít, példának okáért a futamok előtt a virtuális mérnökünknek elpanaszolhatjuk, hogy mi nem tetszik az autónk viselkedésében (gyenge a fék- vagy a leszorító erő, nem kanyarodik jól, nem tudom kihozni a maximum sebességet belőle, netán a gyorsulással van baj), és nem csak javaslatot tesz a megfelelő lépésekre, de akár gombnyomásra meg is old mindent. Ráadásként ezeket el is menthetjük, így később már csak be kell töltenünk a megfelelő taktikát. Ez nagy segítség, de így is könnyű elveszni a részletekben, pláne, ha az ember nem felfüggesztésekkel és motorbeállításokkal álmodik.

A látható könnyítésektől függetlenül a Project CARS 2 még közel sem a kezdőknek való, továbbra is baromi nehéz játék, kemény szimulátor, komoly koncentrációt és ügyességet igényel még az is, ha gokartba pattanva szeretnénk egy futam első helyén végezni. És ha már gokart: az autók modelljei között tényleg óriási a különbség, hiába boldogulunk jól az egyikkel, a másikkal attól még fejre állhatunk. Esős időben a bivalyerős Jaguar XJR9-esnek a volánja mögé ülve azt sem tudtam, hogyan induljak el, a legfinomabb gázfröccs esetén is azonnal keresztbe állt az úton, és tartok tőle, hogy a valóságban is hasonlóan pörögtem volna vele.

Ennél fogva egyáltalán nem meglepő, hogy korrekt élmény igazából csak valamilyen kormányperiféria használatával csalható elő a játékból. Egyszerűen az irányítás és a beállítások finomságai nem jönnek elő a stickeket tologatva-húzogatva, mi több, bizonyos rásegítések bekapcsolása és a szimuláció mértékének csökkentése nélkül majdnem teljesíthetetlenek bizonyos futamok. Drasztikus a különbség kormányra váltva, hiszen sokkal jobban fogjuk érezni, hogy éppen merre kell egy picit húzni a kormányon, mikor kell egy leheletnyi gázt adnunk vagy éppen istenesen rálépnünk a fékre. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az első részhez képest a kontrolleres irányítás sokat javult, és ezzel kapcsolatban talán többet nem is tudnak tenni a Slightly Mad szakemberei: a szimulátor jelleg miatt egész egyszerűen ez nem az a játék, amivel egy mezei irányítóval könnyen elboldogulunk.

Ehelyütt muszáj megemlékeznünk a LiveTrack 3.0 funkcióról is, ami szó szerint életre kelti a pályát. Ezt elképesztően jól megoldották a fejlesztők, karakteresen más aszfalton, murván, sáros talajon robogni, ami még magasabb szintre emeli a szimuláció élményét. De nem csak ezt tudja a LiveTrack 3.0, hanem reagál az időjárási viszonyok dinamikus változására. Vagyis egy kiadós eső, az éjszaka beköszönte vagy a hóesés nem csak esztétikai elem, hanem kőkeményen befolyásolja a vezetési élmény. A lehűlő aszfalton jobban kopnak a nem megfelelő gumik, a záporban a pályán összegyűlő mély tócsákban könnyen irányíthatatlanná válik a járművünk, a köd pedig drasztikusan csökkenti a látótávolságot. A napsugarak melegítik a talajt, így lesznek olyan helyek, ahol hidegebb, máshol melegebb az aszfalt, a szabadedzésen és az időmérőn a pályára kent gumi pedig az éles versenyekre is megmarad, ezzel is újabb kihívást és változatosságot csempészve a futamokba. Szenzációs ez az aspektusa a játéknak, ami egy simának ígérkező versenyhétvégét a feje tetejére állíthat, pláne, ha az autók sérülését maximális szintig tekerjük, hiszen ilyenkor akár a futam feladására is kényszerülhetünk egy elvétett kanyar következtében.

Persze nem csak egy késői fékezés, hanem az MI is okozhatja a vesztünket, mert habár valamennyit okosodtak a gépi ellenfelek (előznek, védik a pozíciójukat és persze hibáznak is), azért az agresszivitási szintjüket feljebb véve egyszerűen ön- és közveszélyesek még mindig. Simán kilöknek, ha arról van szó, esős időben pedig valószínűtlenül lelassulnak. Jó tanács: az időmérő edzéseket érdemes végigvárni, ha már csak kevés van hátra, ugyanis az MI hajlamos a leszimulált utolsó percekben irreális köröket futtatni a gépi pilótákkal, akik a mezőny végéről egyszer csak egy veszett jó körrel máris a pole-ból indulnak.

Na de nézzük, hogy ha minden beállítás stimmel, akkor milyen lehetőségeink adódnak a versenyzésre. Azt elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy új játékmódok megalkotásával nem erőltették meg magukat a készítők, és amiket kapunk, azok sem különösebben fantáziadúsak. A Project CARS 2 gerincét ismételten a masszív karriermód adja, ami rendszerét tekintve sokkal átláthatóbb az első epizód kusza versenynaptáras megoldásához képest. Jó hír vagy sem, ezt mindenki döntse el maga, de nem kell a ranglétra aljáról kezdenünk a karrierünket, vagyis a gokart pálya helyett, egyből az elitligában csapathatjuk, ha elég felkészült pilótának érezzük magunkat (csak a legfelső két szint áll lakat alatt). A ralitól kezdve a GT-versenyekig akad itt minden, és természetesen a cél, hogy minél több bajnokságot behúzzunk. Kissé monoton az előrehaladás, mivel továbbra sincs pénz vagy skill alapú fejlesztési lehetőség, csupán néhány trófeát és gépcsodát nyithatunk fel a nagy versenyzés közben, de ennyi a maximum. Ezt az egyhangúságot csak a különleges meghívásos versenyek törik meg helyenként, amelyeken bizonyos mérföldkövek teljesítése esetén indulhatunk. Mi több, egy-egy autógyár pedig bevehet minket a gyári pilóta programjába, így akár az Audi, BMW és egyéb márkák hivatalos versenyzőivé válhatunk.

A már említett off-road raliversenyek is hangulatosak, még akkor is, ha a Dirt Rallyhoz nem ér fel a Project CARS 2 ezen szegmense, de a Live Track itt is remekül teljesít, és kétségtelenül színesítik a pályaversenyek végeláthatatlan sorozatát az ilyen futamok.

A gyakorlás és a multi nem sok szót érdemel, hiszen elég fapados mind a kettő. Előbbiben megkötések nélkül kipróbálhatjuk az összes autó és pályát, amit több mint 180 járgányt és 63 helyszín közel 150 nyomvonalát jelenti, így egy darabig biztosan jól elszórakozhatunk ezzel opcióval. Kár, hogy teljes bajnokságot nem szervezhetünk, csak versenyhétvégéket, ez a lehetőség igazán elférhetett volna még itt. A többjátékos opciókban persze divatosan az esportra próbáltak rámenni a fejlesztők, de a tudásalapú matchmaking és a sportszerűségi szűrés ellenére is elég zsengének hat még ez a felhozatal mind prezentációjában, mint lehetőségeiben.

Ami a látványt illeti, panaszra nem lehet sok okunk, főleg PC-n, 4K felbontásban futtatva a programot, de hozzá kell tenni: nem minden aspektusában erős a Project CARS 2 grafikája. Az időjárási viszonyok, a köd, az eső, a naplemente és persze maguk az autómodellek is remekül festenek, minden azonban nem igazán mondható el a pályaelemek egy részéről és az árnyékokról. Utóbbiak feltűnően kidolgozatlannak hatnak néhol, az aszfaltcsíkok mellett bábuvá merevedett emberek pedig hasonlóan illúziórombolók, mint a recés szélű szerpentin. Persze 180-as tempónál nem igazán zavaró a dolog, de azért ebben még van hova előrelépni a játéknak. Elég csak elindítani a Forza Motorsport 7 demóját összevetésképpen, ami veszett jól néz ki, még sima Xbox One konzolon is.

A Project CARS 2 szeptember 22-én jelent meg PC-re, Xbox One-ra és PS4-re, ki a Microsoft konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.