A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja - Kritika

Most ugyan nem olyan időket élünk, de remélem, el fog még jönni az a nap, amikor a Disney ismét mer kockázatot vállalni élőszereplős filmjeivel. Miután a TRON: Örökség nem hozta az elvártat, a Holnapolisz pedig gigantikusat hasalt, az egeres cég minden hasonló projektből visszatáncolt (többek között a TRON folytatásától), és ha tehette volna, akkor talán A Karib-tenger kalózai széria ötödik felvonása alatt is kihúzza a dugót, de mivel az igen vegyes fogadtatásban részesülő, de azért még elég sikeres negyedik fejezet után a következő etap már egy ideje előkészületi stádiumban volt, ezért lenyelték a békát (meg még egyet Johnny Depp magánéleti zűrjei miatt), és a kényszerű halogatások ellenére ráfeküdtek a projektre.

És ez csak mind feltételezés, de szerintem a fejesek - no meg a játékfilmek világától időközben némileg visszavonult Jerry Bruckheimer producer - ukázba adták a hollywoodi filmmel most először próbálkozó norvég Joachim Rønningnak és Espen Sandbergnek - az igen derekas Kon-Tiki és a Max manus című filmek rendezőpárosának, hogy filmjük minden ízében idézze meg a széria nyitányát. Újítással, egyéni megoldással, merész narratív fordulatokkal még véletlenül se próbálkozzanak. Hát nem is tették.

A Salazar bosszúja olyan szégyentelenül lohol A Fekete Gyöngy átka farvizén, hogy ha nem a Disney saját portékájáról lenne szó, akkor már tuti perektől lenne hangos a sajtó. Ez a kopírozás egyszerre jó és rossz hír: jó, mert feledteti az Ismeretlen vizeken okozta rossz szájízt, és rossz, mert ennek a filmnek tényleg egyetlen önálló pillanata sincs. Értsd: ha - bocsánat a kifejezésért - Karib-junkie vagy, akkor édes-sósvizes mennyország vár rád, ha viszont nem, akkor nem ez lesz az az epizód, ami magával ragad.

Will Turner másolata fia (Brenton Thwaites) azon ügyködik, hogy a Bolygó Hollandi fedélzetére kárhoztatott apjáról (Orlando Bloom) felemelje az átkot, ehhez viszont két dologra van szüksége: Poszeidón szigonyára, amely minden átkot képes megtörni, valamint Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp) segítségére, aki el tudja őt vezetni a szigonyhoz. Szintén erre a kegytárgyra hajt a talpraesett Carina (Kaya Scodelario) is, aki soha nem ismert apjától örökölt meg egy kincses térképet, és azt reméli, hogy a kincs felfedezésével végre megtudhatja, ki a becses felmenője. Útjuk természetesen keresztezi egymást, és együtt indulnak el a kincs nyomába - ahogy az várható: Sparrow pojácáskodva, a fiatalok meg utálva-szeretve egymást. A hajszát nehezíti, hogy épp akkor szabadul ki természetes börtönéből az élőhalott Salazar (Javier Bardem) is, aki pont Sparrow-nak köszönheti, hogy azzá vált, ami. Ééés a mókából még a tenger feletti uralmat féltő Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) és egy brit tengeri flotta egyik tisztje (David Wenham) is kiveszi részét.

...és minden úgy történik: olyan modorban, olyan fordulatokkal és akciókkal kísérve, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sparrow időközben levetkőzte metroszexualitását, vagy csak én edződtem hozzá, nem tudom, mindenesetre manírjai már kevésbé szélsőségesek, ezzel együtt a figura is jóval szürkébb lett. Hozza a kötelezőt - de így van ezzel mindenki más is. Az ifjú Turner tiszta szívű, Carina tűzről pattant, Barbossa ravasz, Salazar gonosz, a katonatiszt pedig karót nyelt - mindenki egy-egy jelzővel leírható figura, és ugyan Rush és Bardem fürdőznek ezekben a soványka szélsőségekben, kémiát még ők se nagyon képesek kicsiholni figuráikból, nem hogy Turner és Carina.

A film nem is nagyon hagy időt és lehetőség a kibontakozásra: a széria legrövidebbjeként elképesztő tempót diktál, hisz nemcsak karakterekben, de helyszínekben és akcióban is ki kell pipálnia a jelenléti ívet: van itt kivégzés elől történő utolsó pillanatos elpucolás, szellemharcosok elleni hiábavaló tengeri ütközet, szörnyekkel és rémekkel való harc, tehát menekülés földön és vízen, miközben a résztvevők a fizika törvényeit rajzfilmekbe meg korai bürleszkekbe illő módon játsszák ki/szenvedik el. A látványra igazán nem lehet panasz, habár olyan merész víziókra ne is számítsatok, mint amit az eredeti trilógiát leszállító Gore Verbinski álmodott vászonra. Ez a film egy biztonsági játék: a jelenlegi trendeket elnézve azt lehet mondani, hogy tipikus Disney...