Patapon Remastered - Kritika

Ritmikus harcgimnasztika

TESZT: Patapon Remastered

Ha a felújított újrakiadások már a füleden jönnek ki, a Patapon Remastered nem fog megtéríteni - ha viszont szívesen játszanál a PSP egyesek által klasszikusi rangra emelt ritmusjátékával, ez lesz rá a legjobb alkalom. Jelen esetben a “feljavítás” címszó mögött a grafikának a jelenlegi játékgenerációs felbontási elvárásokhoz való hozzáigazítása rejtőzik, tartalmi plusz a Patapon Remasteredben nincsen. Ami viszont van, az egy óriási technikai baki, de ne szaladjunk ennyire előre! Mert milyen játék is a Patapon?

Még több erről...Ezekkel játszunk augusztusbanEzekkel játszunk augusztusban

A pataponok törzse egykor a leghatalmasabbak közé tartozott, ám a zigotonok hadserege világgá kergette őket. Te a pataponoknak, ezeknek a furcsa kis fekete szerzeteknek az isteni hatalommal rendelkező vezetőjét, törzsfőnökét alakítod, és feladatod, hogy ritmusérzéked segítségével visszajuttasd őket egykori, hatalmi pozíciójukba. Harci doboddal irányítod népedet, ritmusra leadott impulzusokkal küldöd őket csatába. Célotok egyértelmű: az Anyaföldet kell visszahódítanotok! Ám hogy erőfeszítéseiteket siker koronázza, ahhoz egybe kell hangolnotok azt a bizonyos ritmusérzéket és a stratégiát.

Több mint 30 különböző misszió során kell különböző dobpergés-fajtákkal iránytanod népedet a 2D-s, oldalirányba scrollozó terepen, többek közt előremenetelt, támadást, visszavonulást, illetve varázslást adva nekik parancsba. A lényeg, hogy a megfelelő pillanatban kell a megfelelő ritmusformát a kontroller-gombokon lenyomnod. A parancsok kombójával ráadásul fel is tudod izgatni követőidet: ilyenkor a pataponokban aktiválódik az úgynevezett Fever Mode, a lázállapot, ettől a pacanép a korábbinál jóval aktívabb, urambocsá agresszívabb lesz. Ilyenkor (is) előnyös, hogy magát a jóistent kell eljátszanod, hiszen még az időjárásba is beleszólhatsz, szelet vethetsz, esőt arathatsz csak azért, hogy szolganépedet győzelemre segítsd. A pataponokat különböző fegyverekkel és páncélzattal tápolhatod, erre vonatkozó lehetőségeid száma a játék előrehaladtával, az újabb egységfajták bevezetésével folyamatosan növekszik.

Egységeid pozicionálása rendkívül fontos, ezért nem árt tisztában lenned csapataid fajtáinak különböző funkcióival. Vannak, illetve a játék előre haladtával lesznek köztük lándzsások, zászlóhordozók, íjászok, pajzsosok, lovasság, illetve egyéb, különleges tulajdonságokkal megáldott harcosok. Mivel minden missziónak más a célja, csapataid összeállításán is variálnod kell. Jó párszor feldobják a bakancsot majd a katonáid ahhoz, hogy sokadik nekifutásra olyan bandát tudj összeállítani belőlük, amelyik épp az aktuális feladat megoldásához ideális. De ez már 2007-ben is így volt, arról nem beszélve, hogy a kis harcosaink gyártásához nyersanyagra van szükség, aminek gyűjtéséhez pedig tök egyforma vadászós pályákat kell újra és újra teljesíteni, ez pedig a legnagyobb jóindulattal is repetitívvé teszi a játékot egy idő után.

Igazából aki PSP-n végigjátszotta, a PS4-változatot a grafika potenciális felturbózása miatt fogja megvenni a programot. Az egyszerű - mert stilizált - képi világgal rendelkező Patapon remekül fest PS4-en, a részletesebb felbontás és a 60 FPS kimondottan jót tett neki. Ezért is kár, hogy a bevezető videók a játékénál alacsonyabb felbontással rendelkeznek - rossz döntés volt pont ezeken spórolni. Még szerencse, hogy a köztes videókra nem lehet ilyen panasz, meg eleve az ember inkább magával a játékmenettel lesz elfoglalva. A játékban felhasznált fény- és egyszerű vizuális effektek mennyiségét kicsit túlzásba is vitték, gondolom így akartak a játéktér felénk eső részének jobbára egyszínű grafikai megvalósításával ütköző kontrasztot megteremteni. Persze látványcsodát ennek ellenére se várjon senki, a Patapon tulajdonképpen pont ugyanolyan stilizált és 2D maradt, mint PSP-korában.

A hangkulissza, és az ebből eredő játékmechanikai megoldások maradtak a régiek. A normál játékmenetben a ritmust simán hallani lehet, a már említett Fever Mode-ban azonban a pataponok levetik láncaikat, és ordítozni kezdenek. Ilyenkor a játék mindent elkövet, hogy elrontsuk a ritmust, és nincs más választásunk, mint hogy a képernyő villódzó keretére koncentráljunk. Ez ad annyi segítséget, hogy ideig-óráig lázállapotban tudjunk maradni - akinek hosszú távon sikerül, kap érte trófeát… A játék sajnos jelen cikk elkészülésének idején olyan input laggel rendelkezik, amely kinyírja a ritmus és a gombnyomások összehangolását. A lag már a Fever Mode-ba kerülést is rendkívül megnehezíti, a benne maradást pedig egyenesen lehetetlenné teszi. Javíthatunk rajta, ha nem a tévén, hanem a kontrollerbe dugott fejhallgatón keresztül játszunk - ennek ellenére ez óriási hiba, és egy ritmusjátéknál nem lenne szabad léteznie sem.

A Patapon Remastered augusztus 1-én jelent meg kizárólag PS4 konzolokra.

Pozitívum

  • Egyedi, stratégiát és ritmusjátékot egyesítő játékmenet
  • Óriási hangulat, joggal klasszikus

Negatívum

  • Az input lag kicsinálja az egészet

Végszó

A kihívás és tragikus hőseink életre-halálra menő csatáinak vicces jellege ugyanúgy megvan a Patapon Remastered-ben, mint a 2007-es eredetiben. A grafikai felbontás persze részletesebb, és ennek persze örülünk, Vincent - ugyanakkor ennek a játéknak nem a grafikai, hanem a stratégiát és a ritmusjátékot összekapcsoló abszolút egyedisége a lényege. Ha a nagyobb felbontás elősegíti, hogy játékosok újabb generációjához jusson el, az baró. De nem ettől, nem a 4K-ig felhúzható grafikától lesz klasszikus. Az input lag viszont alapjaiban kezdi ki az egészet. Villámgyorsan jönnie kellene a javító patch-nek, mert jelenlegi állapotában a Patapon Remastered bicegő, sőt, amputált lábú óriás.

További cikkek a témában

TESZT: Patapon Remastered

6.5
Korrekt
Óriás sebből vérző plasztikázott játékklasszikus
Patapon Remastered
Kommentek