Pac-Man Championship Edition 2 - Kritika

Pac-Man a játéktörténelem egyik legnagyobb titánja; egy ikon, aki a falánkságot piedesztálra emelve, pusztán végtelen mennyiségű pötty felzabálásából épített magának rocksztárhoz méltó karriert. Pac-Man, aki ahhoz képest, hogy karja sincs, két kézzel mutat fityiszt az őt kergető szellemeknek és minótauroszi könnyedséggel hajt sarka alá száznyi labirintust. Pac-Man, aki egyre vonakodik nyugdíjba vonulni, így 2016-os, „új generációs” megmérettetése után ezúttal a Nintendo hibrid konzoljára kéredzkedik fel némi önfeledt retro „wakka-wakka” erejéig.

Igen, a Pac-man Championship Edition 2 Plus nem egy vadonatúj játék, hiszen éppen ebben a formában két évvel ezelőtt már bemutatkozott szinte az összes többi platformon. Most azonban megérkezett Switchre is, mi pedig mérlegre tettük, hogy lássuk, mennyivel tud többet, avagy kevesebbet korábbi iterációinál… azaz hogy, mit is jelent az a Plus.

A játékmenet is csak szőrmentén módosult. Adott az ismert formula: Pac-Man eszi a bogyókat, a szellemek pedig Pac-Mant, hisz ez a világ rendje. Ám az új kor szellemében (hopp!) a készítők tettek egy-két csavart az alapvetésekbe, csak hogy picit fűszeresebb legyen az élmény. Ilyenek például a gyümölcs helyett olykor megjelenő arany golyóbisok, amik sebezhetővé és felfalhatóvá teszik a szellemeket, vagy a limitált számú bomba, amivel magunkat robbanthatjuk vissza a kezdő pozícióba, elkerülve egy-egy szorult helyzetet.

Ott van továbbá az újítás, miszerint a szellemek nem ölnek meg minket egyből. Egy koccanás csupán visszapöccinti őket valamennyivel és akkor rágnak csak be úgy istenesen, ha ezt gyors egymásutánban sokszor eljátsszuk. Bár így elsőre ez az új mechanika megbocsátónak tűnhet, tekintetbe véve a nyaktörő sebességű pályákat, úgy hiszem, helyénvaló a döntés.

Visszaköszönnek az első Championship játékból ismert szunyókáló kísértetek is, akik ébredésük nyitó reflexeként – meglehetősen furcsa szokásról tanúbizonyságot téve – rögtön kongasorba sorakoznak valamely nagyobb szellem mögött, egyfajta lidércvonatot formálva. A már korábban említett arany golyóbis lenyelésével ezek a sorok is felzabálhatóak lesznek. Ilyenkor azonban az első résszel szemben a kisebb kísértetek egy másik szellem mögé társulnak be, félelmetes „szellempitonná” hizlalva annak kígyóját (csak semmi piszkos gondolat!).

Emellett a Pac-Man imázsától idegen módon akadnak bossharcok is, ahol limitált időre kell feladatokat végrehajtanunk, szintről-szintre, állomásról-állomásra küzdve magunkat a főszellem felé. Ebbe a receptbe belefér túlélés, gyümölcsevés, szellemsorok elpusztítása vagy éppen pontvadászat… amit csak el lehet képzelni a műfaj keretein belül. S ha hallomásra furcsa is lehet a főellenfelek felbukkanásának ténye a játékban, a gyakorlatban ezek a küzdelmek tökéletesen és abszolút zökkenőmentesen simulnak be a Pac-Man-féle játékmechanikába.

Tartalomban tehát nincsen hiány. A keménymagos Pac-Man-rajongók megmérettethetik magukat a Score Attack játékmódban, ahol nyilván a legmagasabb pontszám a cél (a halál szorzóvesztéssel jár), míg a kihívások kedvelőinek ott az Adventure Mode, melyben pályáról pályára verekedhetik magukat előre egyre nyakatekertebb, egyre őrültebb labirintusok hosszú során.

Ezzel pedig elértünk a PLUS szócskához, ami ebben az esetben egy Switch- exkluzív kooperatív többjátékos módot jelent. Mindkét játékos egy-egy JoyConnal igyekszik pontokat zabálni, szellemkígyókat elkapni (ilyenkor a sort két oldalról, azt közrefogva lehet felzabálni) és úgy általában teljesíteni a pályát. Ezek a menetek észvesztően szórakoztatóak, de legalább annyira kaotikusak is… ember legyen a talpán, aki a villanások tengerében megleli a helyes utat.

A Pac-Man Championship Edition 2 Plus február 22-én jelent meg Nintendo Switch konzolokra. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.