Oroszlán - Kritika
A Google a barátod
Miközben egy elhagyatott vasútállomáson vár a bátyjára, a mindössze ötéves Saroo felszáll egy üresen álló szerelvényre, ahol aztán annak rendje és módja szerint elalszik. Mire magához tér, a szerelvény már mozgásban van, és a vonat, melyhez hozzákötötték, meg sem áll az onnan 1.500 mérföldre lévő Kalkuttáig. A fiú nem beszéli a nyelvet, azt se tudja megmondani, honnan jött, ezért először az utcákon tengődik, majd árvaházba kerül, ahonnan egy ausztrál páros (Nicole Kidman és David Wenham) veszi magához. Húsz évvel később a már felnőtt fiú (Dev Patel) hirtelen ráeszmél arra, hogy édesanyja és bátyja valószínűleg azóta is keresi őt, ezért elhatározza, hogy megpróbálja visszakövetni kalandos útját szülőfalujáig, melynek nevére sem emlékszik már pontosan.
Indiában már 30 éve is 8-900 millió ember élt, úgyhogy képzelheted, milyen lehet itt elvesznie egy kisfiúnak, amikor a hátulgombolósok még egy kisebb ABC-ben is képesek hosszú órákra felszívódni hisztérikus szülőket és szitkozódó áruházvezetőket eredményezve. Az Oroszlán szerencsére nem az anya oldaláról mutatja meg a kis Saroo odüsszeiáját - szerencsére, hisz egy, a gyermekét kétségbeesetten és mindhiába kereső szülő látványa elviselhetetlen kínokat okozna. Persze, Saroo kezdeti megpróbáltatásai sem tartogatnak könnyed kikapcsolódást, még szerencse, hogy elég találékony ő ahhoz, hogy úgy igazából elvesszen a milliós Kalkuttában. Felismeri a rossz embereket, érzi, kiben lehet megbízni, és egyszer sem esik kétségbe. Legalábbis kifelé ezt nem mutatja.
Talán nem is csoda, hogy mire felnő, nevelőszülei úgy tekintenek rá, mint megtestesült csodára, és a főiskolán megismert Lucy (Rooney Mara) is pillanatok alatt belehabarodik. Igen ám, de egy nap egy indiai ételkülönlegesség hatására - mellyel gyerekkorában találkozott utoljára - hirtelen minden emlék előtör belőle, és ezzel együtt a felismerés is, hogy szülőanyja és testvérei talán a mai napig őt keresik, miközben ő itt a jóllétben építgeti a saját kis világát.
Barátai tanácsára beleveti magát a Google Earthbe, hogy rendkívül ködös emlékei alapján megpróbálja visszakövetni a ki tudja, honnan eredő, több ezer kilométeres útját, és miközben egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a kutatásban, amely megszámlálhatatlan mennyiségű vasútvonalat, elágazást és állomást érint, úgy kerül ő is hasonlóan mély apátiába. Sajnos, a film eme belső pokoljárás ábrázolásában gyengélkedik a leginkább, ugyanis miközben a tálalása Terrence Malickot idézően poétikus és töredezett, a befordulás túl direkt és túlságosan megfoghatatlan ahhoz, hogy ne idegenítsen el kissé a figurától. Attól a figurától, kinek felnőtt változatáról a film is meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik.
Mindezzel együtt - és főleg Patel átható játékának köszönhetően - a befejezés mégis kövér könnycseppeket csal majd az arcokra, hisz nincs is felemelőbb érzés végleg megszabadulni a démonoktól.
Pozitívum
- Lebilincselő kezdés, megindító befejezés
- Dev Patel mindent belead...
Negatívum
- ...amit soványka figurájából ki tud hozni
Végszó
A sallangoktól mentes nyitányt légies, szenvelgős második felvonás követi, hogy aztán a befejezésben az érzelmi vonat ismét sínre kerüljön. Az Oroszlán talán nem minden pillanatában erős, és főleg főhősének felnőttkori változatával bánik ügyetlenül, de amikor viszont erős, akkor nagyon erős.
KRITIKA: Oroszlán
