Öldöklő szerelem - Kritika

A szakítás sosem egyszerű dolog, és nagyon ritka, ha legalább az egyik fél nem szerez benne maradandó sebeket. Tessa (Katherine Heigl) is így van ezzel: még ki sem heverte, hogy véget ért a házassága, kénytelen azzal szembesülni, hogy volt férje, David (Geoff Stults) máris megtalálta új szerelmét a nagyvárosból érkező és tökéletesnek tűnő Julia (Rosario Dawson) személyében. Sőt, nemcsak hogy megtalálta, hanem azonnal el is jegyzi, és beköltözteti az egykor közös családi otthonba. Julia mindent megtesz, hogy jóban legyen választottja exével, ám Tessán egyre inkább elhatalmasodik a tébolyult féltékenység, és ördögi tervet eszel ki, hogy tönkre tegye egykori szerelmének életét. Ebben pedig az sem állíthatja meg, hogy saját kislánya is ott él, ahova le akar sújtani.

A producerként meglehetősen tapasztaltnak számító (Üzenet a palackban, Batman visszatér, Ollókezű Edward), ám első nagyjátékfilmjét rendező Denise Di Novi mozija minden ízében megkésett alkotás. Egyrészt a 90-es években divatosnak számító, ma azonban már jobbára a tévéképernyőkre száműzött domestic thrillerek műfajához nyúl vissza annak minden íratlan szabályát kínosan tiszteletben tartva, másrészt sem történetében, sem formanyelvében, sem mondanivalójában nem tud újat mondani a témában.

Az Öldöklő szerelem sajnos nem ezek mellé a klasszikusok mellé zárkózik fel, hanem inkább az utóbbi évek olyan kevésbé sikerült filmjeinek sorát gyarapítja, mint a Beyonce főszereplésével készült Őrült szenvedély, vagy a Jennifer Lopez háztáji terrorizálására építő A szomszéd fiú. A recept épp olyan egyszerű itt is: az unalomig ismert történetvázra viszonylag jól megírt karaktereket elhelyezni, az egészet pedig egy csipetnyi erotikával és némi ijesztgetéssel megfűszerezni. A baj csak az, hogy az egész ilyen tálalásban hihetetlen avítt: lényegében egyetlen trailer megtekintése után kitölthetők fejben a történeti hézagok, meglepetés nuku, az erőszakábrázolás pedig éppoly bátortalan és szégyenlős benne, mint a testiség megjelenítése.

Azt persze az Öldöklő szerelem javára írhatjuk, hogy egészen kellemes feszültséget áraszt magából itt-ott, Rosario Dawson és Katherine Heigl figurája pedig egyaránt kellő személyiséggel és hihető motivációkkal bír. Christina Hodson (Bezárva) és David Leslie Johnson (The Walking Dead, Démonok között 2.) legalább ezt a két szerepet jól írták meg, de a hitelességhez persze nagyban hozzájárult a két színésznő korrekt alakítása is. Dawsontól nem is vártunk kevesebbet, a 2000-es évek romantikus vígjátékai által villámsebesen felkapott, majd ugyanilyen gyorsasággal levitézlett Heigl viszont kellemes meglepetés. Kis vitriollal persze mondhatnánk, hogy a meglehetősen nehéz természetűnek (na jó, elviselhetetlennek) mondott színésznő leginkább magát alakítja az egyszerre hűvösen arisztokrata és izzóan tébolyult Tessa szerepében, de nem teszünk ilyet.

A kilométerekről látszó dramaturgia fordulatokkal, a több helyütt bugyuta megoldásokkal és kellemetlenül ismerős történettel azonban ők sem bírtak, és ha bármit is sikerült felépíteni a bő másfél óra során, akkor azt pont az ezen alműfajtól idegen végső és nevetséges fordulat végül hidegvérrel lemészárolja.