Observer - Kritika

A Bloober Team a világ egyik legérdekesebb fejlesztőgárdája. Bár igazából szinte az összes lengyel videojáték-fejlesztő csapat érdekes: megvan bennük, ami a legtöbb nyugati játékkészítő bandából, AAA-ból és indie-ből egyaránt hiányzik - a törekvés, hogy még bejáratott műfaji kereteken belül is valami újat akarjanak mutatni.

Lengyelországban járunk, 2084-ben, mert miért ne. A nanophage digitális vírus, illetve a pusztítását követő háború mocsoktól, lúgos esővíztől és reménytelenségtől síkos antiutópiát csinált a világból. Itt csak és kizárólag a tehetősöknek jó, a Chiron megavállalat csókosainak, akik messze-messze a tömegnyomor felett léteznek. Mi, lent a dzsuvában Daniel Lazarskit alakítjuk, a krakkói rendőrség kibernetikus kiegészítőkkel megtoldott nyomozóját, aki úgynevezett Observer, Megfigyelő is egyben. Képes mások idegi implantátumaira rácsatlakozni, és ennek segítségével meglátni a gondolataikat, emlékeiket. Egy nap titokzatos üzenetet kap valakitől, aki azt állítja magáról, hogy a fia, és veszélyben van. Lazarski rögtön a hívás feltételezett helyszínére, a krakkói kibergettóba siet.

Lazarskinak a nagy Rutger Hauer adja a hangját, és egyeseknek problémái lesznek az alakításával. Szuper lakonikusan, gyakran élettelenül hozza a figurát, mintha direkt egyértelművé akarták/akarta volna tenni, hogy olvassa a szöveget. Hauer hangjában a fáradtság meg a szárazság inkább művészi döntés, mint alakításbeli hiba, és nemhogy ront vele, hanem hozzájárul általa a brutálisan opresszív atmoszféra felépítéséhez.

Az Observer belső nézetes mászkálása, a lerobbant apartmanokban rejtező gyanúsítottak kihallgatása, a bűnjelek felfedése a Layers of Fearnél jóval nagyobb interaktivitást engedélyez a játékosnak (szabadságunk behatároltsága volt a Layers egyik legnagyobb hibája.) Egész egyszerűen sokkal több a potenciális tennivaló - bár ettől függetlenül a játék narratív gerince továbbra is egyfajta sínen suhan előre, amelytől eltérni nem lehet. Csak a sínt itt ügyesebben elrejtették.

Elektromagnetikus látásmódunk lehetővé teszi elektromossággal működő tárgyak, a Bio Vision pedig a biológiai eredetű bizonyítékok felkutatását (az elektromagnetikus a komputerterminálok hekkelését is megkönnyíti.). Ezen képességek rendkívül hasznosak a nyomorlakótelepet pettyező, vérmocskos gyilkossági helyszínek átvizsgálásához. A játék lelke mégsem emitt, hanem azon kaotikus víziók ölében leledzik, amelyek akkor szállják meg a fejünket, mikor Daniel robosztus erővel behatol gyanúsítottjainak, tanúinak agyába, gondolataiba. Ezek a víziók szörnyűségesek, szánalmasak és kuszák egyszerre (főszereplőnket is rendre megviselik), és a legjobb példái a Bloober nagyra törő ambícióinak. A maguk módján teljesen egyediek - tényleg olyanok, hogy menekülnél tőlük, belőlük, bár tudod, hogy az igazságot csak rajtuk keresztül ismerheted meg. Képeikkel letámadják a játékost, kegyetlenségükkel legyűrni igyekeznek, nekünk mégis szembe kell menni velük, és megtalálni bennük azt, ami kivezet minket a titkok erdejéből. A látomáscunami kellemetlensége közben a bőrödet karmolássza szinte: hullámvasút az egész, lefelé a reménytelenségbe. Posz-szoci-cyberpunk rémálom.

A vizuális megvalósítás ennek megfelelően első osztályú (az Unreal Engine 4 újfent jól muzsikál), főleg ha azt vesszük, hogy egy minimális költségvetéssel dolgozó független cég hozta össze. A helyszínek fantáziadús kidolgozottsága, részleteinek életszagú, pattogzó patinája egy olyan világ képét adja, amely reméljük, hogy soha nem jön el, bár már itt toporzékol a küszöb előtt. Legyen szó akár a gettó szakadt neon-pokláról, laboratórium-folyosókról vagy “áldozataink” gondolat-pöcegödréről: a Blooberék mindenre odafigyeltek, csak és kizárólag azért, hogy minket lenyűgözzenek. Az audiokulissza ugyanennyire kidolgozott, egy jövőtlen jövővilág ambientje kapar, morog benne a véred megfagyasztása végett. Ajánlom a fejhallgató használatát: a sötét techno-motozás, zörejnyugtalanság rendesen beránt majd, garantálom. A Hauer hangalakításáról meg már írtam. Alakításminőség szempontjából a többi színész (természetesen) elmarad mögötte, de már ez is elég, hogy az Observer maradandó, hátszőrborzoló élményt okozzon.

Az Observer PC-re, valamint Xbox One és PS4 konzolokra jelent meg, mi utóbbin teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.