Nyughatatlan özvegyek - Kritika

Harry Rawlings (Liam Neeson) és bandája nagy dobásra készül, ám a férfi óramű pontossággal működő tervébe hiba csúszik, így társaival együtt meghal a rablás során. Nyugi, nem spoiler, erre utal a cím is, na meg az első egy percben mindezt meg is mutatják nekünk. Maguk mögött hatalmas adósságot hagynak, amit bizony munkájuktól addig távol tartott feleségeiken kérnek számon. A négy chicagói nőben látszólag semmi közös nincs, ám Veronica (az Oscar-díjas Viola Davis) vezetésével kénytelenek összefogni, hogy férjeik félbehagyott rablásának befejezésével kifizethessék a 2 millió dolláros tartozásukat, miközben tudtukon kívül a város hatalmi harcaiba is alaposan belekeverednek.

Nos, fontos leszögezni, hogy bár a felütés egy egyenesvonalú, régi vágású női heist filmet sejtet, ám McQueen sokkal inkább a női lélekre, semmint a nagy balhéra koncentrált. Komótosan mégis izgalmasan építi fel egytől egyig hihető karaktereit, a nőket, akik nem választották a gengszter létet, hanem elszenvedik azt férjeik halála által. Mondhatnánk, hogy voltaképp a gengszterfilmek antitézisét látjuk, hiszen a film főhőseinek motivációi teljesen ellentétesek a műfajtól: nem a hatalomvágy, a bosszú vagy a ranglétra csúcsára való felkapaszkodás, netán a Danny Ocean-féle hanyag elegancia a cél, hanem a puszta túlélés és az olyan hétköznapi, már-már bagatell dolgok, mint a számlák időben történő befizetése... De éppen ezért lesznek olyan szimpatikusak gyorsan, hiszen nem hétpróbás gazemberek, hanem kényelemhez szokott feleség, lelkiismeretesen dolgozó anyuka és magáért kiállni képtelen eltartott igyekszik megdurrantani éppen 2 millió dollárt. Nem "badass" csajok mutatják meg a férfivilágnak, hogy így is lehet ezt csinálni (bár kétségtelenül van ilyen felhangja is a filmnek), hanem húsvér asszonyok, akiknek nincs más választásuk. Igen könnyedén érzünk velük együtt, ahogy kezdetben kissé ügyetlenül, majd az idő és rosszakaróik szorításában egyre eltökéltebben építgetik a nagy terv részleteit.

A női lélek rezdüléseinek finom ábrázolása éles kontrasztba kerül a férfiak uralta alvilági erőszakkal, brutalitással, hamissággal és árulással átitatott közegével, ami remekül áll az özvegyeknek, pláne úgy, hogy a film időnként még a humorát is megvillantja finoman jelezve, hogy nem kell azért mindent véresen komolyan venni. Viola Davis újabb Oscar-jelölését azonban igen, aki akkor is elvinné a hátán a filmet, ha senki más nem lenne körülötte a vásznon: pazar alakítással hozza a banda élére álló Veronica sokrétű figuráját. Mellette a többiek csak asszisztálhatnak, igaz, azt kiválóan teszik, ám ha valakit ki lehet még emelni a színészgárdából, az feltétlenül Elizabeth Debicki, aki a végtelenül törékeny Alice-ből elképesztő hitelességgel varázsol tetterős szereplőt, no és persze Daniel Kaluuya, aki kegyetlen bűnözőként bizonyítja újfent, hogy nem volt véletlen a Tűnj el!-ért begyűjtött Oscar-díj jelölése.

Sean Bobbitt operatőr minden tehetségét latba vetve kiválóan festi meg Chicago karcos hangulatát képeivel, mi több, egy-egy emlékezetes bravúrfelvétel is belefér, a forgatókönyv pedig ügyesen fűzi hozzá közben az özvegyek aprólékos karakterrajzához a korrupció által uralt város hatalmi játszmáit izgalmas és kényes témákat, illetve érdekes szereplőket felvillantva. 100 perc után látszólag minden készen áll, éppen ezért az ember már tűkön ülve várja, hogy a remekül összerakott felvezetés után a nagy rablás során végül hogyan kerülnek a helyükre a kirakós darabjai, kinek milyen sorsot szánt az élet, vagy inkább a forgatókönyvírók rutinos ujjai. Nos, ezért lesz különösen fájdalmas, hogy a gondosan felépített koncepció pont ott siklik ki, ahol a legtöbb bankrablás is szokott: akció közben. Érthetetlen módon esik szét McQueen filmje az utolsó félórára, pedig már "csak" a koronát kellett volna felbiggyeszteni művére, ehelyett azonban egy elsietett, logikai hibáktól sem mentes, ugyanakkor totálisan feszültség nélküli, lapos zárószekvenciát kapunk. Ami ráadásul addig szépen kidolgozott és felvezetett cselekményszálakat és karaktereket felejt el egycsapásra, hogy végül a korábbiakhoz képest kifejezetten hihetetlennek tűnő fordulatokkal jussunk el egy lehangoló befejezéshez. A "kár érte" szófordulatot minden bizonnyal erre találták ki.

A Nyughatatlan özvegyek november 22-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.