A diótörő és a négy birodalom - Kritika

A Disney idén még három nagy családi filmet küld a mozikba, hogy pénzesővel zárhassa a 2018-as évet. A diótörő és a négy birodalom, a (hozzánk jövőre érkező) Ralph lezúzza a netet és a Mary Poppins visszatér mindhárman ugyanazt ígérik: jó sok pénzből készülő színes-szagos és jól bejáratott márkanevekre épülő történeteket, melyek az egész család számára kellemes kikapcsolódást nyújtanak. A másik két filmről még nem tudunk nyilatkozni, de azt biztos, hogy A diótörő és a négy birodalomnak nem sikerült beváltania a felsorolás utolsó ígéretét.

Ha ezt a filmet kizárólag gyerekeknek szóló alkotásként akarnánk megfogni, akkor nem lehet róla érdemben bármit is írni, hiszen mit tudhatjuk mi, hogy a célközönség mit gondol erről a filmről. Emellett az is valószínűtlen, hogy általános iskolások fogják olvasni az írást, ezért a legegyszerűbb most leszögezni: ez a kritika nem azt állítja, hogy a gyerekek nem fogják remekül érezni magukat A diótörő és a négy birodalmon, viszont ettől még családi filmnek kifejezetten pocsék.

A Lasse Hallström és (az utóforgatásokat levezénylő) Joe Johnston által rendezett filmben leginkább csak vázként jelenik meg E. T. A. Hoffmann regénye, illetve az abból készült híres Csajkovszkij-balett: ugyan van benne diótörő, egérkirály, karácsony, sőt még táncelőadás is, a történet szinte mindenben eltér az alapanyagtól. Clara ezúttal nem diótörőt kap karácsonyra, hanem egy tojás alakú ékszerdobozt, amit a halott édesanyja hagyott rá. Kulcsot nem mellékelt hozzá, ugyanis az egy másik világban található meg. Miután a keresztapja (Morgan Freeman) megadja neki a kezdőlökést, Clara egy négy részre osztott birodalomban találja magát, aminek a néhai édesanyja volt a királynője. Mint kiderül, az egerekkel és bohócokkal teli Vidámság Birodalmának kormányzója, Rőt anyó (Helen Mirren) is a rejtélyes kulcsra pályázik, ami a tojáson kívül mást is ki tud nyitni.

Mielőtt még véletlenül valaki a Pixar alkotásaiból indulna ki, ne tegye. A tematikus birodalmak az Agymanókkal ellentétben ez esetben semmiféle jelentést nem hordoznak a hős személyiségére vonatkozólag; az életre keltett játékok pedig nem tesznek fel olyan kérdéseket, mint a Toy Story szereplői. Ha nagyon akarnánk, akkor a politikai propaganda működését bele tudnánk olvasni a filmbe, de inkább nem áltatjuk magunkat. Az egy dolog, hogy nincs olyan üzenet, ami a felnőtt nézők számára sokatmondó lehet - leszámítva a Keira Knightley-féle cukros néni zavarba ejtő műanyag katona-fétisét -, de még odáig sem jut el a film, hogy akár csak egy közhelyes tanulsággal is szolgáljon a gyermekek számára.

Ahhoz képest, hogy egy fantáziavilágban játszódó karácsonyi történetről van szó, A diótörő és a négy birodalomnak annyi lelke van, mint a műanyag játékoknak, mielőtt még életre kelnének. Ennek egyik oka, hogy a párbeszédek olyanok, mintha a forgatókönyvíró Ashleigh Powell lejegyzetelte volna az elmúlt évtizedek összes hasonló típusú filmjének beszédfordulatait, és azokra építette volna a saját történetét. Ez leginkább a "humornál" érhető tetten, hadd szemléltessük egy olyan poénnal, amit elképesztő, hogy valaki 2018-ban még el mer sütni: - Philip (a diótörő): Állj, ki vagy? - Clara: Csak én. - Philip: Mit akarsz, Csakén? - Clara: Ja, nem, Clarának hívnak. - Philip: Mit akarsz, Clara Csakén?

Az csak az egyik probléma, hogy a humor kimerül a túlzás nélkül ezerszer halott csattanókban, ugyanis ebben a filmben a beletalicskázott dollármillióknak köszönhető látványon kívül semmi nem működik. Nincsenek helyén se a karakterek motivációi, se az érzelmek, se a felépítés - ráadásul mindenki elképesztően buta, élükön a főszereplővel. Nehéz eldönteni, hogy a Mackenzie Foy-féle Clara a színésznő színjátszókör szintű arcjátéka, vagy a szájába adott irritáló mondatok miatt válik antipatikussá, de ettől még nem lóg ki a papírmasé karakterek sorából. A Disney A szépség és a szörnyeteg után ismét úgy próbált meg elébe menni a hercegnők felszínességét érő vádaknak, hogy egy fizikához nagyon értő feltalálót csináltak a hősnőből ahelyett, hogy ne adj isten személyiséget adtak volna neki.

Végső soron A diótörő és a négy birodalom a Disney kinyújtott középső ujja. Egyfajta erőfitogtatás, amivel a hollywoodi Monopoly győztese megmutathatja, hogy ő ezt is megteheti. Mozikba küldhet egy karácsonyi filmet hetekkel a szezon előtt, beleölhet 120 millió dollárt egy pocsék forgatókönyvbe és eláraszthat vizuális effektekkel egy nulla mondanivalóval rendelkező történetet, hiszen nincs mit veszítenie. Ha A diótörő és a négy birodalom meg is bukik, a Mary Poppins visszatér dollármilliói majd felszárítják a könnyeiket.

A diótörő és a négy birodalom november 22-től látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.