anyám! - Kritika
A költő háza
A Jennifer Lawrence által alakított Anya reggel magányosan ébred az ágyában. Elindul, hogy megkeresse a Férfit, akit Javier Bardem személyesít meg: az írói válságban lévő költőt, akinek méretes házában laknak, valahol a természet lágy ölén. A korábban leégett házat szépen újítgatja fel Anya, a Férfi pedig frusztrált, hogy nem képes írni semmit. Aztán beüt a káosz!
A kezdeti, baljós hangulatú idillt szakítja félbe a név nélküli férfi (Ed Harris) érkezése, akit még csak-csak elvisel az Anya, de a másnap betoppanó feleséggel (Michelle Pfeiffer) már nyílt konfliktusba kerül. Aztán megérkeznek a gyerekek, akik vérre menően egymásnak esnek. Ez – a hátborzongatóan nyomasztó atmoszférát nem tekintve – még egészen hihető történet, de ami ezután történik, az maga a nagybetűs szürreális mese. Egy tökéletes rémálom, abból a fajtából, amit az ember nem felejt el. Ebből a szempontból makulátlanul működik Darren Aronofsky legújabb filmje, mely az életművet tekintve a Pi, a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú és A forrás világát viszi tovább. Nem is akárhogyan: az anyám! úgy tud a legalapvetőbb nézői igényeket kiszolgáló pszichohorror lenni, hogy a B-kategória leple alatt egy parafrázisokkal és szimbólumokkal teli műalkotás lapul meg – hosszú éveken keresztül lesz ez a film referencia alap hosszú vitákhoz és szenvedélyes elemzésekhez.
Most azon túl, hogy megpróbálnánk akkurátusan desifrírozni Aronofsky olykor botrányosan formabontó művét, induljunk ki abból a feltevésből, hogy egy purgatóriumi állapotot él meg Jennifer Lawrence karaktere a vásznon! A logika és az egyszerűség kedvelői nyilván fel fognak háborodni az anyám! öntörvényűségén, elvégre olyan abszurd dolgok esnek meg a filmben, amelyek ép ésszel nem magyarázhatók. Most nem csak arról beszélek, hogy Bardem költője csak pennával ír (már ha ír), hanem például, hogy lehet az egyik szobában háborús övezet, a másikban az ismeretlenék családja és pereputtya, a harmadikban a költő kannibál rajongói; nyilván mindegyiknek megvan a forrása és delikát jelentése, de ami fontos: simán végig is lehet izgulni a filmet, mert Aronofsky gondosan adagolja a suspense-t is.
A hangsúlyt pedig itt az "izgulni" szóra tenném, mert, ahogy sokan várták, itt és most nem az ijesztgetés volt a lényeg. Sőt, mintha az nem is lett volna célkitűzés az alkotói oldalon. Sokkal inkább egy bombasztikus eseményfilm, igazi fantazmagória, mely számos pontján csaknem olyan cinikus, hogy majdnem el is hisszük a látottakat. Ahogy egy álom esetében: amíg peregnek a képek, úgy hisszük, ez maga a realitás. Magyarul: engem behúzott.
Daren Aronofsky azt mondta, ez a film szinte kirobbant belőle, öt nap alatt írta meg a forgatókönyvet és a fő motiváció Luis Bunuel Az öldöklő angyala volt. Én sokkal inkább belelátom ebbe a képletbe a Rosemary gyermekét Polanskitól, vagy akár azt a fajta őrületet, amit Lars von Trier engedett el az Antikrisztusban. Azonban míg a dán nagymester komolyan vette a világvége hangulatot, az anyám! sokkal szarkasztikusabban, és muszáj megemlíteni, hogy könnyedebben is teszi azt. Von Triernél sokszor kínomban röhögtem – például a véres spermaspriccelős jelenetnél –, Aronofskynál meg sem kottyan, hogy a klotyóban végzi egy emberi szív.
Túllépve a vizuális őrületen, meg kell jegyezni, hogy kitűnő színészi alakításokat látunk a filmben. Persze, az nem túl nagy meglepetés, hogy Jennifer Lawrence jó a szerepében, lenyűgöző látvány a vásznon, de itt és most neki kellett elvinnie a hátán a filmet, és ezt elegáns könnyedséggel hozta. Szemben a partnerével, mivel Javier Bardem eléggé távolságtartó, semmi kémia nincs közte és Lawrence között – ha ez volt esetleg az alkotói szándék, akkor bocsánat, de nem értem… Szuper egyébként Ed Harrist is újra jelentős szerepben látni a mozivásznon, de a show-t azért mégiscsak Michelle Pfeiffer lopja el. Alakításával tuti bevonul a filmtörténet legkegyetlenebb ribancai közé.
Az anyám!-at október 19-től játsszák a magyar mozik. Magyarországon először a CineFesten lesz látható szeptember 11-én. Tudósítónk a filmet a Velencei Filmfesztiválon látta.
Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
Pozitívum
- Jennifer Lawrence és Michelle Pfeiffer
- Innovációban nincs hiány!
- Nem lehet közömbösen nézni
Negatívum
- WTF reakciót fog kiváltani sokakban
Végszó
Felháborító blöff vagy zseniális műremek? - ez itt a nagy kérdés Aronofsky új filmje kapcsán. Mi sokkal inkább az utóbbi véleményt képviseljük: az anyám! egy innovatív mozi, mely megidézi Bunuelt, Polanskit és Lars von Triert. De nem kell megijedni, egyszerű nézésre is ajánlott!
KRITIKA: anyám!
