Elit játszma - Kritika

Ügyvédje, Charlie Jaffey (Idris Elba) szavait idézve Molly Bloom (Jessica Chastain) tulajdonképpen nem csinált mást, mint a kaszinók általában: játékokat szervezett, és mégis egy kalapba került néhány igen nehézsúlyú maffiózóval. Aaron Sorkin rendezői bemutatkozása ennek az abszurd szituációnak a több idősíkon elmesélt, magával ragadó krónikája, meg persze sokkal több is annál.

A Bloom-família valamennyi sarja nagyra törő álmokkal rendelkezett: Molly például olimpiai babérokra tört, ám egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően lecsúszott róluk. Sebaj, kitűnő jogi pálya állt előtte, ám ő mégis inkább egy másik utat választott - részben azért, hogy szembemenjen szigorú apja (Kevin Costner) elvárásainak -, és hamarosan azon kapta magát, hogy egy szürke zónába keveredve pókerjátszmák szervezésében vesz részt, sőt, egy idő után saját kézbe veszi azok irányítását, és minél magasabb a tét, annál nagymenőbb arcok jelentkeznek nála játékra. Aztán egy idő után megjelennek a valódi Nagymenők, és mire Bloom észbe kapna, már ott kopogtat az FBI az ajtaján.

Természetesen Aaron Sorkin filmje nem elfogulatlan: ahogy az ügyészeknek, így a nézőnek is nehéz elhinnie azt, hogy a játékosait rendre leinformáló, agyafúrt Bloom nem volt tisztában azzal, hogy egy idő után kik ültek az asztalához (történetesen néhány nehézsúlyú orosz maffiózó), de az Elit játszma története és morális üzenete tekintetében ez nem is annyira lényeges elem: Sorkin megmutatja - karrierje során nem először -, hogy lehet ésszel és finesszel alaposan meglovagolni az amerikai álmot, Steve Jobsszal és a Social Network Mark Zuckerbergével szemben azonban Molly Bloommal szimpatizálni is lehet, ugyanis ő olyan értékekkel rendelkezik, amit azok egyenesen megvetnek.

Bloom ugyanis soha nem volt hajlandó áruba bocsájtani magát, sem a testét, sem a szívét, sem az eszét, pedig mindhárom tekintetben igen jó adottságokkal bírt, amit a film és a főszerepet alaposan megélő Jessica Chastain nem is rest kihangsúlyozni. A szintén fenomenális Elba ugyan néhány jelenetet ellop tőle, egyszer-kétszer még azt is eléri, hogy torkán akadjon a szó (és ez nagy dolog), de ez Chastain filmje, aki egy olyan karaktert játszik, aki nemével érhetett volna el a legtöbbet, de mégsem emiatt lehet rá felnézni.

Nem, ő sem volt makulátlan, sőt, még törvényt is szegett, mikor a tétek emelkedésével megnőtt kockázatot ellensúlyozandó kénytelen volt leszedni a sápot, de miközben a világ legismertebb, legbefolyásosabb emberei egymás után bízták rá legféltettebb titkaikat, és tárták fel neki a szívüket, ő ezzel soha nem élt vissza. Az FBI is azért vette elő, hogy ezeket a titkokat kicsalja belőle, az ország egyik legfedhetetlenebb ügyvédje pedig azért állt ki mellette, mert látta, hogy a nő nem hajlandó eladni magát...

Szóval az Elit játszma morális mese (amit megfűszerez, illetve talán kicsit meg is mételyez egy szellős apa-lánya kálvária), de emellett elképesztően jó filmélmény: ugyan üzenetében és karakterében mérföldekre áll a vele kapcsolatban sokszor felemlegetett A Wall Street farkasától, feszes stílusában, pörgős dinamikájában azért elég közel áll Martin Scorsese rendezéséhez. Csak jobbak benne a dumák. És ez persze Sorkin, korunk egyik legjobb forgatókönyvírójának érdeme, aki ismét sodró lendületű, szédületesen összetett, mégis magával ragadó dialógusokat írt, ami mögött félelmetes kutatómunka, ész és finesz áll. Szóval nem ülnénk le vele pókerezni, az biztos.

---

Az Elit játszma január 4-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.