Matterfall - Kritika

A mostanában shootem’up-ban utazó Housemarque a Matterfallal alágyújt a rajongók szívének - azokénak, akiket a Resogun meg a Nex Machina által hódítottak meg. A Matterfall talán az eddigi legnehezebb játékuk - rendesen be kellett járatnom a jó öreg izommemóriát a kontroller irányítási sémájának totális kihasználásához. A precíz manőverek eltanulása ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy túléljük az ellenségek számtalan lövedékfajtájának szüntelen áradását ebben a félapokaliptikus csecsevilágban - sajnos a gombkiosztást újraprogramozni nem lehet, ami kimondott hátrány ebben a műfajban, pláne, ha némi bullet hell és twin-stick shooter elemmel is megbolondítják a receptet.

“Zsoldosnéni? Szóval akkor ez a Metroid?” - kérdezhetné az egyszeri gamer, látszólag jogosan. Ám a Matterfall szigorúan jobboldali irányba scrollozó shooter, teljességgel hiányzik belőle a Metroidok a terep felfedezésének csodavárásával kapcsolatos remek hangulata. Itt mész, oszt lősz. De az legalább élvezetes. A Matterfall pont olyan, mint a Housemarque többi (minőségi) árkád shooterje, meg eleve az összes, műfajilag shootemupként beskatulyázható játék: mész jobbra, lősz, és próbálsz életben maradni. Jelen esetben azonban nem csak ellenségeid lövedékei, hanem az a bizonyos talaj alól előburjánzó veszélyes nyersanyag is a biztos halálodat jelenti.

Zsoldosunknak az eleve rendelkezésre álló, illetve összeszedhető támadófegyvereken kívül van egy speckó puskája, a Smart Matter Gun, amely plazmaanyagot(?) lövellve képes platformokat előteremteni, pontosabban feltölteni, megteremtve az előrehaladás lehetőségét - illetve a meggyilkolt ellenségek által hátrahagyott pörgő lemezrepeszeket is fel tudja robbantani, amennyiben meglocsoljuk őket Smart Matterrel. Hősnőnk az L1 megnyomása után még a golyózáporon is képes lesz átrohanni, ami azért valljuk meg, szuperképesség-közeli skill. Mondjuk nem panaszként mondom, mert a ránk zúdított bullet hellben ördögi ügyességi részeket teljesíteni nem éppen egyszerű feladat a Matterfallban.

Feladatunkon azért további módokon is könnyíthetünk, lehetőségünk van ugyanis úgynevezett “augmentációkat”, harci tulajdonságainkkal kapcsolatos bővítéseket alkalmazni. Ezeket három különböző slotba helyezhetjük el, például tudjuk a fegyvereink tűzerejét növelni, de a lerohanási képességünk által keltett lökéshullám hatótávolságán is bővíthetünk. A játék közben összeszedett másodlagos fegyverek klasszikus shootem’up puskák, a rakétalövő például több száz kis lövedéket bocsát ki magából egyszerre, ami szorult helyzetben életmentő lehet.

A Matterfall vizualitása kellemes. A PS4 Prón 4K-val és HDR-rel megtámogatott színpompás fényeffektek, a szerterobbanó ellenségek egy olyan ellenséges-futurisztikus világba plántálják bele fejjel a játékost, ahol a csilivili gyilkolás öröm, és csak azért létezik, hogy újabb és újabb látványbombával fröccsentsék tele a retinádat. Pusztítás és síkos futurizmus kettőssége, ez a Matterfall lételeme. Szükség is van a vizuális dózerólásra, ugyanis a mozgási lehetőségeink már jóval korlátozottabbak: a térben csak a négy alapirányba mozoghatunk (megleplek: balra, jobbra, fel és le), bármiféle 3D-s ugrabugra felejtős. Ez erősen behatárolja a szabadságérzetet és legtöbbször komoly precizitást követel meg a játékostól - ezt persze pozitívumként is felfoghatjuk (csókoltatom a hardkórokat), pedig igazából feleslegesen ront a játékélményen.

A Matterfallban nincs megállás, állandóan mozognod kell ahhoz, hogy szét ne szedjenek. Az ellenfelek fajtái egy ideig számosnak tűnnek, aztán rájössz, hogy nincs is belőlük túl sok különböző - csak épp szokásuk összekombinálódni, bandába állva tömeggé változni, ilyenkor még a korábbinál is nagyobb veszélyt jelentenek, pedig már eleve azok voltak. A legnagyobb kihívást (természetesen) a boss-harcok jelentik, főleg az utolsó, amely előtt szó szerint le a virtuális kalappal. Igazából ha hozzászoksz a játék időzítési rendszeréhez, ahhoz, hogy speckó képességeidnek van egy újratöltődési, cooldown időszaka, és ezeknek variálásával lehetsz igazán hatékony - szóval ha ezt a szisztémát elsajátítod, tarolni fogsz. Ebből a szempontból meglepő, a Matterfall mennyire megköveteli a stratégiai gondolkozást. A *villámgyorsat*.

Ugyanakkor nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy a Matterfall iszonyú rövid. Három helyszín, négy külön misszióra, alpályára törve. Semmiféle különleges játékmód nincsen benne az alapon kívül, nincs multi, csak online ranglista, úgyhogy újrajátszani csak azok fogják, akik reménytelenül beleszerettek. Nem állítom, hogy nem lesznek ilyenek, de azt sem, hogy Dunát lehet majd velük rekeszteni. A Matterfall élvezetes, de egyáltalán nem emlékezetes. Igazából legjobban a zenéje maradt meg bennem - lefogadom, nem ez volt a készítők célja. De azt el kell ismerni, hogy a gyakran a nyolcvanas évek szintivilágát idéző tempós techno tökéletes aláfestése a világ ilyettébb szétlövöldözésének.

A Matterfall kizárólag PS4 konzolokra jelent meg augusztus 16-án. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.