Life is Strange: Before the Storm Episode 1 - Kritika

Tesztünk apróbb spoilereket tartalmaz a Life is Strange első évadával kapcsolatban, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar.

Az első Life Is Strange a tősgyökeres amerikaiak által oly hőn vágyott kisvárosi szürrealitást hozta el világszerte mindenkinek. Más médiumokban a Twin Peaks meg az X-Akták segítségével ölt testet, de gamerkörökben is belefuthattunk már rengetegszer, többek közt a Silent Hillek meg a Deadly Premonition révén. Persze ez nem egy műfaj, hanem életérzés, a mindennapok monoton kilátástalanságát igyekszik szétoszlatni, vagy épp a nagyon is kiszámítható sors-végkifejletről elterelni mindenki gondolatait. És a szürrealitás általában a természetfeletti segítségével lép be a történetekbe.

Így volt az az első Life Is Strange esetében is, és többek közt, sőt, leginkább emiatt lett siker. A beszédes Before the Storm alcímmel ellátott, háromrészes előzményben az időutazós motívumnak nyoma sincs, hiszen a második szériának már egy másik lány a főszereplője, olyasvalaki, aki nem rendelkezik az idővisszapörgetés szuperképességével. Ennek ellenére az új fejlesztőgárda, a Deck Nine sikerrel hozza ugyanazt a hangulatot, amely már az alapsorozatban magával ragadott mindenkit. Hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy a Before The Storm elődjéhez hasonlóan emlékezetes élményt nyújtson, azt majd akkor látjuk meg, ha az összes epizódot végigjátszottuk.

Az Awake, ez az uszkve három óra alatt végigpörgethető első rész mindenesetre ígéretes. Chloe Price életének közismert eseményei előtt járunk három évvel, a Before The Storm ettől lesz az első szériát beelőző előtörténet. Chloe minden és mindenki ellen lázad: agressziója érthető, hiszen az apja két éve meghalt, legjobb barátnője, Max pedig elköltözött a városból és nem reagál Chloe üzeneteire. Anyja, Joyce ráadásul összeszűrte a levet egy munkanélküli katonaveteránnal. Chloe tanulmányi eredménye ezen idegpiszkáló körülményeknek a hatására a béka segge alá csúszik, ő pedig éjszakai, illegális koncertek látogatásával igyekszik ledolgozni a felgyűlt, robbanásveszélyes energiát.

Szerencsére Chloe új barátnőre talál a személyiségei jegyeit tekintve vele teljesen ellentétes Rachel Amber személyében. Rachel éltanuló, a Blackwell Academy diákja, és mindenki komálja. A Before the Storm első epizódja igazából kettejük megismerkedésének, közeledésének a története - arról szól, ahogy a két ellenkező pólusú személyiség lassan egymásba kapaszkodik. Rachel figurája rendkívül ügyesen lett megírva, a mostanában magára találó, találgató videojátékos forgatókönyvírás és figuraalkotás újabb kiváló… végeredménye? Mondhatom ezt? Azt hiszem.

Rachel nyíltsága és laza természete gyorsan egyértelművé teszi, miért is kedvelik annyian, és a játékosnak sem lesz nehéz a szívébe zárnia őt. Ami persze figuráját tragikussá teszi, hiszen aki az első játékot végigjátszotta, tisztában van vele, hogy miféle sors vár Rachelre… Szerethetőségének és a sors elkerülhetetlen kíméletlenségének keverékérzete így húz már a Before The Storm első epizódjára hangulati gyászlepedőt: ami történni fog, legyen az bármi is, szomorú lesz és végzetes. Az első játékszériában sosem láttuk őt, mindenki csak beszélt róla, az elveszett lányról - mitikus hangulat vette körül emlékét, a szóbeszéd jelképet csinált belőle, Elveszett Lányt. Rachel most viszont itt van, láthatjuk, hallhatjuk - de tudjuk, hogy megmenteni nem leszünk képesek.

A Before the Storm első epizódjának tempója ráérős. Hiába áll majd csak 3 részből az egész, a Deck Nine nem siet. Ezzel is az elkerülhetetlenség hangulatát táplálja. A különböző helyszíneken most is rengeteg a felfedezni való, amelyekre ha rábukkanunk, meglepő eseményszekvenciákat indíthatunk be. Klasszikus kalandjáték-rejtvények itt nincsenek, a dialógok tovább bonyolításával jutunk előre.

Apropó, dialógusok. Chloe személyisége elüt Maxétől, aki az első széria főszereplője volt. Chloe meggondolatlan és nagypofájú, és mivel nélkülözi az idővisszapörgetés képességét, szemtelenségének konzekvenciáival kénytelen együtt élni. Tehát jól gondoljuk át válaszainkat: Chloe egyedül a verbális mentőövére, a Backtalkra, a Visszabeszélésre hagyatkozhat, hogy kihúzza a csávából. Ez a játékmechanikai megoldás lehetővé teszi, hogy Chloe beszélgetőtársa ellen fordítsa annak verbális támadásait, méghozzá úgy, hogy a beszélgetőpartner szövegéből kiragadott szavak segítségével alkot remélhetőleg vagánynak hangzó válaszokat (nyugi, nekünk csak választani kell a felajánlott opciók közül.) Ha sorozatban sikerül a megfelelő válaszokat kiválasztanunk, akkor Chloe még a legcinkesebb szituációból is kidumálja magát.

Érdemes persze felmérni, hogy bizonyos helyzetekbe mekkora agresszivitással menjünk bele (pont mint az életben), ugyanis viselkedésünknek néha rögtön, néha pedig kicsit később, de komoly következményei lesznek. Sőt, bizonyos dolgokba jobb eleve bele sem menni, például ha a játék elején a bulin füvet veszünk, nos, az rendesen visszaszáll majd a fejünkre. Persze, ha úgy döntünk, hogy Chloe személyiségének, illetve a figura sorsára nézve ez tökmindegy, akkor cselekedjünk csak mellőzve minden belátást - az is egyfajta szerepjáték.

Vizuális szempontból a Before The Storm egy az egyben hozza az első széria akvarell, fél-rajzfilmes fél-realitását. A karaktermodelleken érezhetően javítottak, sokkal több érzelmet képesek kifejezni, mint korábban, bár az animációjuk még mindig elég darabos. A zenei aláfestés tökéletes, az instrumentális hangulatfestést remekül kiegészíti a Daughter elnevezésű brit együttes kifejezetten a játék számára írt zenéje.

A Life is Strange: Before the Storm első epizódja, az Awake augusztus 31-én jelent meg PS4, Xbox One és PC platformokon, mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.