Élet - Kritika

Mielőtt a kör bezárulhatna, azaz a Covenanttel Ridley Scott is visszatérhetne A nyolcadik utas: a halál zsigereihez, még itt iparkodik a nyomában ez a stúdió által finanszírozott, ismert színészeket felvonultató, nem fillérekből kihozott Alien-mutáns, hogy bebizonyítsa, miért tért vissza Scott is az origóhoz. Úgy tűnik, a közönség nem tud ráunni erre a receptre: ha az űrben valami elbarmolódik, abból csak túlélő horror lehet, illetve ha az űrben idegen létformákra lelünk, azok csak rosszat akarhatnak. És még csak most jutnék el a marslakós analógiához, ami szintén megérne egy külön filmfesztivált.

Az a jó, és az a rossz Daniel Espinosa (A 44. gyermek, Védhetetlen) rendezésében - melyet nem mellesleg a Deadpool és izé... a G.I. Joe: Megtorlás írópárosa vetett papírra -, hogy meg sem próbálja megerőltetni magát. Szépen, a kiejtésre nagyon odafigyelve mondja fel a leckét, és simán megelégszik a közepes érdemjeggyel. Érzékeltetés céljából íme a film sztorija - slágvortosan, spoilermentesen.

Nos, igen, ha vettek néhány pillantást a fenti premisszára, a szereplőgárdára vagy akár az előzetesre, akkor már fejben összerakhatjátok a történetet és annak lefolyását, mielőtt akár még egy képkockát is látnátok a filmből. Persze, ettől még tartogat meglepetéseket, de egyik sem olyan, amit ne láttunk volna korábban. Karakterekben is derekasan válogat a nagykönyvből: van laza műszerész, friss apa technikus, a szabályokhoz foggal-körömmel ragaszkodó biztonsági szakember, elhívatott tudós, továbbá egy kívülálló, akiben több emberség van, mint mindenki másban. Egy idegen ragadozó - legyen bármennyire is értelmes - viszont nem a jellemzők alapján válogat - legyenek azok bármennyire is szórványosak -, de valahogy mégis úgy alakulnak a dolgok, hogy jobbára mindenki ki tud teljesedni feladatában, és az a bizonyos fegyver is elsül, amit a film első harmadában minden látszólagos ok nélkül megvillantanak.

Egyébként mindezzel nem lenne különösebb baj, ha a párbeszédek ne lennének olyan műviek, és ne zökkentenének ki állandóan a műélvezetből: ha egyik pillanatban ne a természetességet erőltetnék (jaj, de közvetlenek, ahogy együtt ebédelnek!), hogy a következőben meg jelentőségteljesen monologizáljanak az emberi felelősségről (ezt természetesen az idegen létforma is előzékenyen visszavonulva hallgatja), és még ennél is "életszerűbbek" az események kommentálására szolgáló dialógusok.

De persze, az ilyen filmeket nem a párbeszédek és a karakterek miatt szeretjük (ami igazából nem igaz, hisz minél jobban bele tudod élni magad egy figurába, annál inkább szorítasz neki), hanem a randalírozó lények miatt, és ugyan övezi némi gyomorforgató parazita/hentai légkör a kérdéses létforma megjelenését és tevékenységét, a bámulatosan olcsó speciális effektusok elég sokat tesznek azért, hogy a beleélés minimális legyen. A legénység küzdelme pedig kezdetektől fogva fáradtnak tűnik, így feszültség maximum a húgyhólyag tájékáról várható, ha esetleg túl sok üdítőt fogyasztanál a film biflázása során, mert hát egy ilyen, nem titkoltan B-filmes produkcióhoz göngyölegben kéne csomagolni a mozis kiegészítőket.