LEGO Worlds - Kritika

A LEGO építőjáték neve – létezése közel hetven éve alatt – egybeforrt a kreatív szabadsággal, a készségfejlesztéssel és a szárnyaló fantáziával… na meg persze a fájó sarokkal. Nem meglepő hát, hogy a számítógépes játékipar is rátalált erre a csodára, hogy aztán a jelenség népszerűségét meglovagoló építkezős játékát milliónyi példányban értékesítse Minecraft… akartam mondani Dragon Quest Builder… pontosabban LEGO Worlds néven.

Bizony, bármennyire is furán hangzik, a LEGO-játékok eleddig a popkultúra különböző kultikus és jobbára teljesen fiktív figuráinak farvizén cirkálva értek el sikereket. A parodisztikus játékok pedig, bár telve voltak ötletekkel, valahogy mindig elfeledtek hangsúlyt fektetni a LEGO valós kvintesszenciájára, név szerint a kreatív építkezésre… valami olyasmire, aminek csak a fantázia szabhat határt.

Azonban a 2015-ös Steam Early Access után, illetve egy újabb hónapos halasztást követően végre kezünkbe vehettük a TT Games műhelyében született LEGO Worlds korongját, hogy magunk is utazást tegyünk az építőkockák műanyagszagú világában. Lássuk hát, milyen élményekkel is gazdagodtunk…!

Saját ízlésünk szerint pofára szabott emberünk egy asztronauta, aki egy űrhajóbalesetet követően egy bolygóra zuhan, ám sajnos a becsapódás okán járműve darabjaira, azaz kockáira szakad. Mit van mit tenni, hősünk nekiáll, hogy feltérképezze a bolygót és az ott előforduló erőforrásokból újraépítse az űrhajót. A helyi flóra és fauna adott, ahogy a rendelkezésre álló nyersanyagok és küldetések is… ha ügyesen építkezünk és teljesítjük a ránk testált tennivalókat, a helyiek aranytéglákkal jutalmaznak, minek segítségével nemcsak, hogy rendbe tehetjük az űrhajónkat, de még építő rangunk is növekszik. A cél – a világok felfedezésén túl – a Mester Építővé válás (a jóval magyarosabb „építőmester” kifejezéstől a fejemben mindegyre felbukkanó, italtól szitáló lábú, állványzaton billegő szakik képe miatt tartózkodom).

A feljavított űrhajó birtokában aztán nyakunkba vehetjük a galaxist, hogy aztán bolygóról bolygóra szállva teljesítsük a feladatokat. Minden bolygó saját hangulattal, szabályszerűségekkel, építőkockákkal és küldetésekkel rendelkezik… vélhetően a valós építőjáték különböző éráinak digitális monumentumai ezek. Ettől a szabadság érzete kicsit tompulni kezd és hamar abban a helyzetben találjuk magunkat, mint egyszeri kutya a futtatón – rohanhatunk kedvünkre, de csak a drót nyomvonalán.
Persze nem feltétlenül zavaró ez a fajta vezetett haladás. A bolygónként bővülő repertoárunk dacára már meglehetősen hamar több ezres elemarzenálból garázdálkodhatunk, igaz, a téglánkénti építés helyett jobbára tervrajzok alapján dolgozunk. Ezen tervrajzokat a minket unos-untalan csicskáztató, lustán ácsorgó helyiek osztják meg velünk áldozatos munkánkért cserébe. Az így megszerzett dolgokat aztán szabadon pakolhatjuk egymásra nyakló nélkül, egyre hízó katalógusunkat pedig a világon fellelhető dolgok beszkennelésével bővíthetjük (ami egy idő után elég fáradtságos feladat).

Ám a bőség zavara idővel a kezelhetőség rovására megy. Mivel egyre bővülő eszköztárunkat egy körmenüből választjuk ki, ahogy a tervrajzokat is menük sokaságán keresztül érhetjük el, egy idő után enyhén frusztrálóvá válik egy-egy kívánt darab megtalálása – történik ez a fejlesztők azon bátor törekvése ellenére, hogy a kategóriákat és alkategóriákat könyvtárosok szívét megdobogtatóan átgondolt, korrekt rendszerbe szerkesztették (gondolom, az ezért felelős szakember azóta is terápiára jár).

Ha ezen túltesszük magunkat és megszokjuk, hogy a nyughatatlanul táncoló kamera a saját féktelen szabadságát élvezi, akkor elképesztően kreatív mókának nézhetünk elébe. Az építkezés gyors és látványos, így pillanatok alatt sikerélménnyel jutalmazza meg a játékost, márpedig ez egy nagyon hasznos dolog, ha a fiatalabb korosztályt akarjuk a képernyő elé szegezni. Épületeket húzhatunk fel, hegyeket gyalulhatunk le és úgy általában formára szabhatunk minden egyes bolygót – ha pedig szeretnénk mindezt járműháton megtenni, úgy arra is lehetőségünk van. Hajók, autók, munkagépek és dinoszauruszok állnak rendelkezésünkre, hogy gyorsan és látványosan terraformáljuk a számos gyanútlan planétát.

Ha pedig egy társsal szeretnénk átélni a teremtés csodáját, hát nosza… osszuk ketté a képernyőt és garázdálkodjunk együtt (kommunikáció hiányában igazi bábeli rémtetteket lehet végrehajtani). Tegyük azt annak figyelembevételével, hogy ennek következtében a játék jelentősen lelassul (különösen nagyobb tárgyak mozgatásánál), de élvezhetetlen még így sem lesz.

A LEGO Worlds PC-re, valamint PlayStation 4 és Xbox One konzolokra jelent meg, de később Nintendo Switch gépeken is elérhető lesz. Mi PS4-en teszteltük.