LEGO DC Super-Villains - Kritika

Mindazokat, akik valamelyest rajta tartják az ujjukat a játékvilág érverésén és legalább ímmel-ámmal követik a megjelenéseket, menthetetlenül elfoghatja az érzés, miszerint nincs új évszak új LEGO-játék nélkül. S bár ez ebben a formában nem teljesen igaz, azért az tagadhatatlan, hogy a színes kockák már szinte minden univerzumot asszimiláltak… a DC sötét világát egyenesen negyedíziglen. Ám ez az első olyan alkalom, hogy annak borongós hősei helyett inkább a gonosztevők népes tábora kerül rivaldafénybe… csak úgy, Öngyilkos Osztag módjára.

Persze a rendrakás a LEGO-játékokban a világ elemekre való törés-zúzásával kezdődik, és ennek egyik kulcskaraktere a saját magunk által megálmodott hős… azaz antihős. Meglehet, nem ez az első alkalom, hogy saját karaktert gyárthatunk egy LEGO-játékban, mégis most éreztem először úgy, hogy többek vagyunk egyszerű kozmetika engedékenységnél. Az általunk összerakható gonosz – mi több, szupergonosz – ugyanis nem csak hogy annyira egyedi, amennyire csak akarjuk, beleértve küllemét, fegyverzetét, sőt, képességeit is, de egyben a történet szerves része, sőt, mozgatórugója lesz. Arról már nem is szólva, hogy az újabb és újabb rosszfiúk csatasorba állításával egyre bővül saját formára szabhatóságunk eszköztára is, így a későbbiekben tovább pofozgathatjuk, polírozhatjuk emberünket. Ennek eredményeképpen karakterünk, akár egy lassan hatalmára találó gonosz, minden pillanattal mélyebbé, erőteljesebbé és – persze a LEGO könnyed hangulatának keretein belül – egyre fenyegetőbbé válik.

Nyilván, ahogy az lenni szokott, nem kényszerülsz egyetlen hőssel végigtolni a játékot, ergo karakterek egész garmadáját szólíthatod hadba és irányíthatod magad is. Ennek fényében pedig körbegörkorcsolyázhatod Gothamet a kalapácsot lengető, magnót bömböltető Harleyval, robbanthatsz pitét Jokerrel, rémisztgethetsz Madárijesztővel, nőhetsz gigászira Agyagpofát irányítva, vagy keménykedhetsz Éjszárnnyal… és ez tényleg csak a jéghegy csúcsa. A karakterek mindegyike egyedi hanggal, stílussal és képességekkel rendelkezik, amikre szükség is lesz ahhoz, hogy a világ minden titkát megnyithasd és elérhesd.

És ha már világ…! A különösen tágas térképen szanaszét szórt missziókat teljesíteni meglehetősen szórakoztató, ám időigényes elfoglaltság – némelyek akár egy szűk órányira is elnyúlhatnak –, ami nem biztos, hogy a fiatalabb korosztálynak könnyedén beemelhető lesz. Cserébe ezek a küldetések lebilincselőek: jól felépítettek és változatosak, tele átvezető animációkkal, sziporkázó képi, sőt, szöveges humorral, izgalmas, bár csöppet repetitív bunyóval, autókázással és repkedéssel, és persze sok-sok építkezéssel meg gyűjtögetéssel... na meg egynéhány soványka rejtvénnyel is. Viharos lendületű, könnyed 10 órán keresztül vezet majd a történet, melynek legyűrése után sem kell csüggednünk, ugyanis töménytelen tennivaló várja a lelkes LEGO-játékosokat.

A sztori befejezése után megjelennek a másodlagos küldetések, és persze ott van még a hatalmas, szabadon bejárható, a DC univerzum védjegyszerű helyszíneit tömörítő világ, ami annyi titkot, karaktert és gyűjtögetni való holmit rejteget, hogy szinte megroggyan alatta a térdünk. Ahogy az lenni szokott, bizonyos szegmensek csak speciális karakterek képességeit bevetve érhetők el, míg más térképszegletekhez bizony építkeznünk kell, feltéve, ha birtokunkban vannak az ehhez szükséges kockák… szóval érdemes felkötni a nadrágot, ha valaki teljesen ki kívánja „maxolni” a játékot.

Ha pedig egyedül unatkoznánk, vagy csak szeretnénk a családdal együtt szórakozni, úgy örömhír, hogy a DC Super-Villains szokás szerint támogatja a kooperatív játékot, ami amúgy minden idők legfurább és legmókásabb csapatkonfigurációhoz vezethet. Egy légtérbe zárni szuperhősöket és gonosz ellenlábasaikat egy közös ügy érdekében olyan, mint egy valóra vált gyerekkori álom.

Sajnos oka fogy azonban a pátosznak, ha a játék eredetiségéről kell szólnunk. Ha valaki nyüstölte már bármely TT Games-játékot, akkor régi ismerősként fog ide megérkezni. A fullasztó mennyiségű tennivaló, a repetitív harc, a vörös téglák gyűjtögetése, még a rejtvények szisztémája is a régi, márpedig a formula bizony egynéhány játékkal ezelőtt is változásért sikoltott.

Arról nem is szólva, hogy a DC Super-Villains – bizonyára témaválasztása okán – időközönként indentitás válságba kerül. Vélhetően sok szülő elbizonytalanodhat azon, hogy a DC kockásainak amúgy vérgőzös gonosztevői hogyan lesznek reprezentálva egy gyerekbarát LEGO-játékban. S bár aggódni kár, hiszen az erőszak a szerteguruló kockák komédiájának szintjére van szelídítve, ahogy a törvényszegés ténye is – mint amilyen az autólopás és rombolás – sokkal finomabb módon van tálalva, a komikum és a karakterek egyénisége között feszülő ellentét okán olykor bizony széthullni látszik a koncepció.

Ezen túllépve azonban a tálalásra egyetlen rossz szavunk sem lehet. A DC univerzum ugyanis soha nem volt még ennyire színes, szép és gondosan megálmodott, mi több, ennyire méretes sem... legalábbis nem LEGO-játékban. Mindez mégis elhalványulni tetszik az irdatlan sztárparádé mellett, amit a játék mögött felsorakozó hangszínészek illusztris stábja jelent. A LEGO DC Super-Villains nem kisebb neveket sorakoztat fel, mint Mark Hamill (Joker), Tara Strong (Harley Quinn), Kevin Conroy (Batman) vagy Jennifer Hale (Killer Frost), akik a különböző animációs filmekben már megszólaltatták karaktereiket, de új érkezőként felbukkan az Uncharted Nathan Drakejével legendássá vált Nolan North (Ultraman) és Gina Torres (Superwoman) is… bátran mondhatom, hogy régen láttam már ilyen sztárparádét egyetlen játékban.

A LEGO DC Super-Villains 2018. október 16-án jelent meg PlayStation 4, Nintendo Switch, Xbox One és PC platformokon, mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz!