LEGO City: Undercover - Kritika

A LEGO City Undercover 2013-ban kizárólag Wii U-ra megjelent legelső változata a dodómadárnál is ritkább játékfajta volt: az a fejlesztés, amelyet a masina jövőjében bízó, a Nintendo által némileg megvezetett cégek követtek el lelkesen. Mikor pár év elteltével a Traveller’s Tales fejesei visszatekintettek rá, szomorúan biccenthettek: bizony, minőséget gyártottunk, bárcsak több kézbe eljutott volna! Minden bizonnyal egy vakmerő középmenedzser ekkor kiáltott fel: “De hát készítsük el a többi konzolos, sőt a PC-s változatát is!” És íme, megtörtént.

A LEGO City Undercover tulajdonképpen egy korhatáros Grand Theft Auto: GTA kisiskolásoknak, meg tiniknek, illetve gyermeklelkű felnőtteknek (ne morgolódj, utóbbi metszetbe én is beletartozom.) Ugyanakkor mivel LEGO, nem elégszik meg azzal, hogy efféle lusta skatulyába redukálja bele magát: a nyílt világos formulát megpróbálja saját képére formálni.

A nyílt világos gyökereit ugyancsak nem tagadja meg az Undercover, a műfaj szokásos fogásai itt is elébünk jönnek, fetchquestek és összegyűjtendő cuccok garmadája képében. Ezek összegereblyézésében segít, hogy Chase-nek időről időre be kell épülnie a bűnözők közé: ilyenkor álruhát kell öltenie (tűzoltó, keretész, űrhajós, stb.), amikkel nemcsak új külsőre, hanem különleges képességekre is szert tesz, amiket a küldetések teljesítése közben hasznosíthat. A sikeres bevetések természetesen újabb és újabb területek felfedezését teszik lehetővé, valamint az említett összegyűjtendő cuccoknak is vagányabb fajtáihoz juthatunk hozzá általuk. Ez persze a nyílt világos nagytesók gyakran rendkívül száraz karakterfejlesztési szisztémájának egy némileg leegyszerűsített változata, de mégis élvezetes akár több órán keresztül is. Ahogyan az is, hogy szintén a GTA mintájára bármilyen járművet elcsaklizhatunk - viszont a GTA-kban nem tudsz tégláról téglára házat építeni, vagy épp a legendás, vörös LEGO-kockák után kajtatni, úgyhogy ami elvész a vámon, megkerül a réven.

A többi LEGO-videojátéktól eltérően előrehaladásunk itt nem a szintek, hanem a rendőr-főkapitányságtól kapott missziók teljesítésétől függ. Erőszaknak vagy káromkodásnak természetesen nyoma sincs, pedig egyik-másik LEGO-játékban bizony előfordulnak. Chase McCainnek nincsen fegyvere, úgyhogy ha egy bűnözőt üldöz, csak ordibálhat utánuk, a grabancon ragadáson és néhány pofon kiosztásán kívül nincs más eszköze a megállításukra. Ezeknek az ártatlan megoldásoknak a sármja egy idő után totális jókedvre deríti még a leglehangoltabbakat is, amihez hozzájön, hogy a LEGO City Undercover eleve az egyik legviccesebb LEGO-játék. A franchise darabjai az utóbbi egy-két évben a létező legegyszerűbb poénokat alkalmazzák - bár nem vulgárisak, de primitívek. A LEGO City Undercover készítői ennél sokkal fantáziadúsabbak voltak, a dumák szórakoztatóak, a vizuális gegek gyakran szenzációsak. Már az első fél órában többször hangosan felnevettem, ami az én, az orosz teleket megidéző személyiségem esetében igen nagy szó.

A játék hátrányai a szokásos, LEGO-játékos hibák: a járművek irányítása inog, figuránk ugróképessége szánalmas, a harc meg kaotikus gombnyomkodásban merül ki. Igazi kihívás eleve nincs sok a játékmenetben, mert hát ugye a LCU elsődleges célcsoportja a kisgyerekek. LEGO-játék veteránoknak mindezen kvázi-kellemetlenségek nem jelentenek majd újdonságot, sőt, számukra a felsorolt mechanikai bibircsókok talán nem is számítanak hibának, mi több, növelik szemükben a LEGO City Undercover vonzerejét.

Az ehelyütt tárgyalt új kiadásban a Wii U-verzió összes sebét begyógyították: belassulással és ronda popup-okkal az általam tesztelt PS4-es változatban egyáltalán nem találkoztam (a Switch-port a beszámolók szerint sajnos közel sem sikerült ilyen jól), a vizuális megvalósítás pedig jóval letisztultabb és részletesebb 1080p felbontásban, mint Wii U-n volt egykor. Az új verzióban ráadásul van osztott képernyős ko-op is - dicséretes, hogy ilyesmit is tettek bele, bár némileg zavaró, hogy mindkét együttműködő játékosnak Chase McCaint kell irányítania…

A LEGO City Undercover április 7-én jelent meg PC-re, Nintendo Switch-re, Xbox One-ra és a PS4-re, mi utóbbin teszteltük.