Külön falka - Kritika

Cím régen volt olyan beszédes, mint a Külön falkáé, melyben egy börtönviselt kidobó találja meg újra a kapcsolatot a kislányával, hogy a közkedvelt kliséket elkerülve egyenesen a szívbe fussanak.

Erről van szó

A 12 éves Niki (Horváth Zorka) a nagyszüleivel él, akik képtelenek kordában tartani a vad természetű lányt, így nem is meglepő, hogy mikor Niki megtudja, hogy apja, Tibor (Dietz Gusztáv) négy év után kiszabadult a börtönből, minden tiltás ellenére újra felkeresi őt. A fickó kidobóként dolgozik, és maga is meglehetősen zűrös: mintha haragban lenne a világgal, folyamatosan összetűzésbe keveredik másokkal, és eleinte lánya közeledését sem veszi jó néven. Aztán szép lassan egymásra találnak: de van-e esélyük arra, hogy ismét együtt lehessenek, ha minden összeesküdött ellenük - saját természetüket is beleértve?

Ezért jó

Kirekesztett apák, magára hagyatott gyermekek, sérült családok újraegyesítése: ilyen történetből jó néhányat láthattunk már az évek során - csak Hollywoodban szépet mentek a baseball-sapkát viselő, zord külsejű és gyerekek által meglágyított szívű redneck-sztorik az elmúlt időszakban -, és a Külön falka is simán belesétálhatott volna azokba a közhelyekbe, melyekkel ezek a filmek gyakorta élnek. Azonban annak ellenére, hogy a film is végigmegy az ismert fordulópontok mentén, mégis elkerüli a kliséket: egyszerű, világos nyelvezetével, jól körülhatárolt figuráival és teljesen hiteles élethelyzeteivel mindvégig sikerül fenntartania a valóság és a hihetőség érzetét. A filmben nincsenek nagy pálfordulások, sem színpadias fordulatok: senki sem rendez nagyjelenetet, nem vetkőzik ki magából (még Tibor erőszakos kitörései is hétköznapinak hatnak), egyszerűen csak lehámozódik az a kéreg, ami a szívükre nőtt, hogy feltárják azokat az érzelmeket, amiket már úgyis kiolvastunk a tekintetükből.

Ehhez nagy segítséget jelentett, hogy Kis Hajni, a film rendezője és társírója (aki részben saját élményeit dolgozta bele a cselekménybe) nem profi színészt, hanem Dietz Gusztáv képében egy egykori MMA-harcost választott ki a zaklatott múltú Tibor szerepére, így mozdulataiból, szavaiból, de puszta megjelenéséből is őszinte determináltság árad, de a lányát játszó Horváth Zorkát is dicséret illeti, aki ugyan szintén minimalista eszközökkel él, de ezekben nem érezhető megjátszás, pedig van olyan jelenete is, melyben percekig időzik rajta a kamera.

Szintén sokat segít a szereplők közelhozásában a cselekmény építkezése is, amely elharapott félmondatok formájában tárja fel a múlt eseményeit, hogy mire elérünk a fináléhoz (amely akár meg is bicsakolhatott volna, hogy aztán mégis visszakanyarodjon a valóság útjára), olyannyira magunkénak érezzük a két karakter sorsát, hogy az a bizonyos gombóc, amiért más hasonló filmek giccsel és színpadiassággal próbálnak megteremteni, már rég ott legyen a torkunkban.

Ezért nem jó

A Külön falka életszerű, életszagú munka, de azért "csak" egy játékfilm, melynek cselekményét, megoldásait gyakorta kisegíti a forgatókönyv, de hát ezt igazából nehéz felróni neki, hisz így meg tudja őrizni a fókuszt két főszereplőjén, az ő kapcsolatukon és azon, hogy miért alkotnak ők olyan külön falkát, amely egy idő után akkor is együtt fut, amikor minden ellenük szól.

Megéri a pénzét?

Egyértelműen. Két emlékezetes alakításával és remekül megírt jeleneteivel a Külön falka nem csupán szívhez szóló drámát mesél el, de szikár humorának, bitang soundtrackjének és hitelességének köszönhetően simán az év egyik legjobb magyar filmje. Sőt, az előző mondatból el is hagyhatjuk a "magyar" kitételt.

---

A Külön falka (12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2021. szeptember 30-án kerül a mozikba. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.