Johnny English újra lecsap - Kritika

Johnny English (Rowan Atkinson) néhány éve tett egy nagy szívességet a világnak, és visszavonult, ám miután egy rejtélyes kíbertámadás Őfelsége titkosszolgálatának valamennyi ügynökét leleplezi, a miniszterelnök asszonynak (Emma Thompson) nem marad más lehetősége, mint visszahívni őt, és megbízni azzal a küldetéssel, amin az egész világ sorsa múlhat, azaz hogy kapja el a támadót. Mivel English jóformán a cipőfűzőjét se tudja úgy bekötni, hogy azt ne kísérje kisebbfajta katasztrófa, nagyon jól tudjuk, mire számíthatunk...

English mindenhová magával cipeli Bough (Ben Miller) nevű segédjét, akit az első rész óta nem láttunk, és aki természetesen okosabb főnökénél, ami nem meglepő, hisz egy marék lepkének több esze van, mint English-nek, de hát ez a poénok alapja, úgyhogy ezen nem ér fennakadni. No, de Bough igazi poéngyilkosként mindig jelzi, hogy a következő szituáció milyen viccbe torkollik majd. "Uram, nem kéne megtankolni a kocsit?" Á, dehogy. Hát persze, hogy az autós üldözés közepén kifogy a benzin! És hogy ez milyen kínos! Englishnek van egy fiolája, benne piros színű altatókkal és zöld színű energiabombákkal: "Uram, nem kéne ezt felcímkézni, nehogy összekeverjük?" Á, dehogy. Hát persze, hogy összekeverik, így aztán English beszpídezett Mr. Beanként ropja a falusi dizsiben reggelig, hogy aztán pont akkor aludjon el, mikor be kéne számolnia a főnökének.

És még ezek a jobban sikerült szituációs poénok. Nézőként pedig nem azért süllyedünk egyre mélyebbre és mélyebbre székünkbe, mert ennél már csak az lenne ósdibb, ha Bough és English szimultán billentgetnék egymást seggbe, hanem mert ebben a filmben jobb sorsra érdemes színészek blamálják magukat. Ott van mindjárt Atkinson, aki a Fekete Viperában már akkor osztotta a vitriolt, mikor Mr. Bean még a kanyarban se volt, és ne értsetek félre: Beannek is volt egy-két zseniális szkeccse, szóval az amúgy óriási intellektussal bíró Atkinsonnak kisujjában van a humor, és még ezúttal is akad egy-két olyan jelenete, melyet időzítéssel, hanglejtéssel már-már megment, de atyaég, hogy tudta bevállalni a többi szart? Bekap egy csípős mogyorót, és ott vöröslik a feje, hahaha, nem tudja levenni magáról a lovagi páncélt, csak akkor esik le róla, mikor a miniszterelnök asszony ott áll előtte, és persze, hogy nincs rajta gatya... Uhuhuh, komolyan nem bírunk magunkkal, szabályosan fuldoklunk!

Thompson totálisan el van pazarolva a harsány PM szerepében, Olga Kurylenko pedig rutinból hozza a végzet asszonyát, hogy csak akkor váljon kellemetlenné a jelenléte, mikor vagy nem esik le neki, mekkora idióta ellenfele/vágyai tárgya, vagy pedig ő is megpróbál partner lenni az ökörködésben.

Ugyanakkor a filmnek tényleg akad egy váratlan húzása, ugyanis - kapaszkodjatok meg - üzenete van, amely ráadásul nem is az említett barlanglakókhoz szól, hanem hozzánk! Azáltal, hogy hőse kizárólag a régi eszközökben hisz (melyek szintén rendre cserben hagyják), a Johnny English újra lecsap azt üzeni, hogy a körülöttünk lévő kütyük túlságosan behálózzák az életünket, és már azt se tudjuk, hogy kell odaállni egy nő elé, és azt mondani, "Maga különösen elragadó ma este." Meg kell hagyni, ez még akkor is csípőből megy neki, ha épp az imént alázta porrá magát, meg a szekunder szégyenében a szék alá folyt nézőt.

---

A Johnny English újra lecsap szeptember 20-tól látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.