A Hunter Killer-küldetés - Kritika

A Hunter Killer-küldetésben azt a legnehezebb feldolgozni, hogy bár címe leginkább a 90-es évek VICO-remekeire emlékeztet, mégsem egy Szupercella 2-típusú DVD-szökevénnyel van dolgunk, hanem egy többtucatnyi országban (köztük az Egyesült Államokban is) széleskörű moziforgalmazásban részesülő alkotással. Pedig teljességgel érthetetlen, hogy 2018-ban hogyan kerülhet mozivászonra egy ilyen film, amit még húsz évvel ezelőtt is a Hallmarkra kellett volna száműzni.

Ilyenkor legalább az lehetne kifogás, hogy az alapul vett regény ősrégi, de ezúttal ez sem állja meg a helyét: a feldolgozott Firing Point című könyvet 2011-ben publikálták. Valószínűleg nem sokkal ezután fedezte fel a leértékelt darabok között egy producer, és gondolta úgy, hogy feltétlenül vászonra kell vinnie a következő történetet. A Barents-tengeren eltűnik egy amerikai tengeralattjáró, miután összeütközésbe kerül egy orosz ellenféllel. Az USA hadvezetése ezért villámgyorsan kiküld egy újabb tengeralattjárót élén Joe Glass kapitánnyal (Gerard Butler), aki természetesen nemcsak a rejtélyre derít fényt, de a kétórás játékidő végére még a harmadik világháborút is megakadályozza. Ez eddig akár lehetne egy Tom Clancy-regény felütése is, azonban A Hunter Killer-küldetés még azok utánzatának is gyenge.

A Hunter Killer-küldetés az a típusú alkotás, amely nagyon fontosnak érzi, hogy főhősét legelőször egy rendkívül férfias tevékenység közben ábrázolja a vadon közepén, majd úgy jellemezze, hogy azért jó parancsnok, mert nem végzett hadiiskolát és notórius parancsmegtagadó. Meg persze azért, mert minden manővert tökéletesen kicentiz. De ennél többet aligha lehetne elvárni Gerard Butler színészi eszköztárából kiindulva, aki itt is csak annyit tesz két órán keresztül, hogy nagyon harciasan néz.

A legénység jóformán csak azért szerepel, hogy legyen kinek folyamatosan ellenkeznie hősünkkel és ezáltal feldobálni a labdákat elmés megszólalásainak. Ezekből pedig akad százával, a szövegkönyv ugyanis minden egyes mondatba igyekszik rendkívül magvas erkölcsi tanulságokat beleszőni világpolitikáról vagy hadviselésről.

De minden másban is ott sorakoznak a sablonok, ezért nem nehéz folyamatosan két lépéssel a forgatókönyv előtt járni. Az például már szinte az első pillanatban sejthető, hogy egy önállósodott orosz tábornok okozza a galibát, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy a hidegháborús ízű hadseregpornó politikailag semleges és pacifista mederben maradhasson.

Logikát pedig senki ne keressen ebben. Miért neveznek ki egy tengeralattjáró élére valakit, akinek nem hogy tiszti rangja nincs, de korábban összetűzésbe keveredett feletteseivel? Miért tud néhány amerikai katona szinte besétálni egy olyan orosz haditengerészeti bázisra, amit a tengeralattjáróktól nyolc különböző akna és érzékelő véd? És amikor az oroszok jelzavarót használnak, hogyan tudják nekik megüzenni, hogy váltsanak frekvenciát? Hasonló kérdéseket gyakorlatilag minden második jelenetben feltehetnénk, de teljesen felesleges, mert az alkotók szeme előtt láthatóan az lebegett csak, hogy hogyan tudnák lemásolni kedvenc Tom Clancy-regényeiket. Ez természetesen sokban a feldolgozott könyv sara, de a stáb sem ölt sok erőfeszítést az adaptációba: a rendezés tévéfilmeket idézően sótlan és hatástalan, a vizuális effekteken látszik az olcsóság, a Hunter Killer-küldetés bármelyik eleme legjobb esetben is csak átlagos.

Azonban, mint minden sablonos alkotás esetében, itt is működik "a járt utat járatlanért el ne hagyj" elv. A produkció annyira hűen jár Az utolsó esély és a Vadászat a Vörös Októberre nyomdokaiban, hogy jóval haloványabban ugyan, de képes megidézni azok élményét, egy-két feszültebb jelenete pedig még akár izgalmasnak is nevezhető.

A Hunter Killer-küldetés tehát nem a minősíthetetlenül rossz filmek táborát gyarapítja, de a jó ötletek hiánya mellett bőven tartalmaz elég butaságot és klisét ahhoz, hogy messzire elkerüljük. Nem hogy a mozikban, de még a másodvonalas kereskedelmi tévék műsorán is.

---

A Hunter Killer-küldetés november 1-től látható a mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.