Hotel Transylvania 3.: Szörnyen rémes vakáció - Kritika

A Hotel Transylvania-szériával a Sony soha nem is próbált magasra lőni: beérte azzal, hogy horrorikonok paródiáit hétköznapi helyzetekbe kényszerítse, és az ezekből adódó poénos helyzeteket nagyítsa fel úgy, hogy a gyerekek is szakadjanak a nevetéstől. Pontosabban leginkább ők.

Tény és való, hogy az új helyszín és Drakula szerelmi civódása jót tett a szériának, de ettől még minden maradt változatlanul: minden figura karikatúraként mozog és beszél, minden cselekedet, minden érzelem vastagon alá van húzva, és a poénok... nos, azokon leginkább a hátulgombolósok tudnak kacarászni. Persze, mivel a filmek mögött eredeti hangként és jó eséllyel kreatív tanácsadóként Adam Sandler és csapata dolgozik, ezért az infantilis viccelődés mellett némi szexuális tartalmú marháskodás is helyet kap, hogy ne csak a gyerkőcök röhögcséljenek, hanem az őket elkísérő szülők se mindig a telefonjukat bámulják.

Gumiszerű figuráiban, túldimenzionált látványvilágában a rendezést (és a forgatókönyvírást) immáron harmadik alkalommal magára vállaló Genndy Tartakovsky öröksége kel életre, aki anno olyan animációs sorozatokat hozott tető alá, mint a Dexter laboratóriuma, a Pindúr Pandúrok, a Samurai Jack vagy a Klónok háborúja. És ezzel el is érkeztünk a film, meg úgy általában a Hotel Transylvania-filmek legnagyobb problémájához: ilyen pedigrével a háta mögött Tartakovsky-tól elvárható lenne, hogy mind karakter, mind történet, mind poénok területén jobban odategye magát.

Ugyan már elsőre se volt a világ csodája, de harmadszorra is azon poénkodni, hogy a láthatatlan ember láthatatlan, egyszerűen már nem vicces, mint ahogy Frankenstein teremtményének "lecsatolható" végtagjai is maximum halvány mosolygásra késztetőek. Példát kéne venni a Pixarról, melynek visszatérő szereplőinek hátteréről rendre izgalmas és szellemes dolgok derülnek ki, melyek aztán érdekfeszítő sztoriszálakhoz vezethetnek (oké, felejtsétek el a Verdák 2-t). Ezzel szemben a Hotel Transylvania tele van levegőben hagyott karakterekkel és semmibe sem vezető mellékszálakkal: Frankenstein teremtményéről kiderül, hogy nagy szerencsejátékos, éééés ennyi... Wayne, a farkasember és a felesége megszabadulnak a pereputtyuktól, aminek örülnek, éééés ennyi... Mavis fia és annak kis barátnője felcsempésznek a hajóra egy gigantikus ebet, amit embernek adnak ki, éééés ennyi.

Jöhetnénk a szokásos litániával, hogy csak egy kicsit kellene megerőltetniük magukat annak érdekében, hogy összefüggő történettel álljanak elő, de igazából ez nem igaz: egy jó sztori kidolgozásához évekre van szükség, az pedig egy, csupán látványvilágában és a már említett alapszituációban upgradelt, de valójában futószalagon leszállított folytatás esetében maximum vágyálom lehet. Sebaj, lezárás gyanánt egy össznépi zenés-táncos slágerparádé mindenért kárpótol, nem igaz?

A Hotel Transylvania 3.: Szörnyen rémes vakáció július 12-től látható a magyar mozikban, előjátszások formájában viszont már június 29-től is megtekinthető. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.