Holmes & Watson - Kritika

Miután Sherlock Holmes (Will Ferrell) arra hivatkozva, hogy csak egy szélhámos, szabadon engedi ősi ellenségét, James Moriarty-t (Ralph Fiennes), az halálosan megfenyegeti a királynőt, így Holmes-nak és hű társának, John Watsonnak (John C. Reilly) csupán néhány napja van arra, hogy kézre kerítse az igazi Moriarty-t. De van nekik ennél jobb dolguk is, például egymás - és a néző idegesítése.

Hosszú évtizedek óta kardoskodom Will Ferrell zsenialitása mellett, akit a Saturday Night Live történetének legeredményesebb komikusaként tartanak számon. Filmjeiben gyakorta játszik nagyra nőtt mamlaszokat, akik hol naivan, hol túlcsorduló önbizalommal reagálnak a világra, a világ pedig szürreális helyzetekkel hálálja meg ezt. Pályájának csúcsának továbbra is az Anchormant tartom, ezt az ezerszer idézhető kultikus vígjátékot, amely eszement és debil poénjai mellett elég sokat mondott a nemek harcáról is. Ennek a filmnek a kiváló szereposztás mellett - mert hát ott volt Paul Rudd, Christina Applegate és Steve Carell is - volt még két nagy fegyvere: a produceri székben Judd Apatow, a rendezőiben pedig Adam McKay. A komédiák műfaját forradalmasító páros standuposokból, ismeretlen tehetségekből toborzott magának udvartartást, filmjeiket pedig az improvizáció és az organikus, közös kreatív munka keretében alkották meg. Ferrell pedig mindig is kapható volt ezekre, aztán a szintén McKay által dirigált Taplógázra megtalálta a maga "oldalbordáját" a még nálánál is egy kicsivel előnytelenebb külsővel rendelkező, de hasonló férfigyerekként funkcionáló John C. Reilly személyében, akivel aztán olyan verhetetlen párost alakítottak, hogy a Tesó-tusára valóságos intézménnyé nőtték ki magukat.

Mifelénk kevesen értik és értékelik Ferrell életművét, ugyanis humora nem csak harsány, de tősgyökeresen amerikai, mondhatni némileg belterjes, és sajnos a Holmes & Watson a legjobb bizonyíték arra, hogy jobb lett volna, ha megmarad hazai pályán. Nem mintha az lenne az egyetlen baj ezzel a filmmel, hogy szerepidegen Ferrellnek és Reilly-nek. Mi több, az lehetett volna az egyik legnagyobb erőssége, hogy a kétbites karaktereiről híres komikus az egyetemes kultúra egyik legokosabb figurájának bőrébe bújik. De végül az egész totálisan mellément.

Az még hagyján, hogy ilyen formában minimum egy évtizedet késett ez a film, hisz Robert Downey Jr.-nak, Benedict Cumberbatch-nek és Jonny Lee Millernek köszönhetően az utóbbi években már több humoros oldalát is megismerhettük a figurának. Még az se tragikus - inkább csak szomorú -, hogy a játékidő 90 perce alá alibinek odaszemetelt cselekményhez asszisztáló jobbnál jobb angol színészek semmit se tudnak kezdeni limitált játékidejükkel, de az egyszerűen megbocsáthatatlan, hogy a közreműködőknek egyetlen valamire való poént se sikerült elsütniük. Vannak persze próbálkozások, például olyan frissek és eredetiek, melyek pontos másolatával utoljára a Csupasz pisztolyban találkozhattunk, meg olyanok, melyek férfi genitáliákhoz kapcsolódnak - de jó hosszasan és szorosan ám, hogy a lehető legkényelmetlenebbül érezhesd magad ecsetelésük közepette. Vannak ezen kívül parttalan ordibálások, semmiből jött és semmibe kifutó helyzetkomikumok(?), értelmetlen szituációk és túlerőltetett politikai kiszólások. És egytől egyig mind kínos. Mit kínos, gyakorlatilag elviselhetetlenek.

Le kell hát tennem a kardot, amivel Will Ferrellt védtem, mert erre a filmre gyakorlatilag nincs mentség. De hogy jöhetett össze ez a katasztrófa? Hisz a kamera mindkét oldalán tehetségek működtek közre: lehet, hogy Adam McKay mostanában már inkább politikai szatírákban utazik, de producerként azért volt rálátása a történésekre, Etan Cohen író-rendező pedig olyan komédiák forgatókönyvéért felel, mint a Hülyék paradicsoma és a Trópusi vihar. És hát ott van a Ferrell-Reilly-kettős, meg megannyi brit színészlegenda Ralph Fiennes-től Steve Cooganen és Rob Brydonon át Hugh Laurie-ig, ők pedig egymaguk szoktak teljes vígjátékokat elvinni a hátukon.

Feltételezem, hogy a legtöbben látatlanban írtak alá ennek a szemétnek. Feltételezem, hogy a forgatáson mindenki elrontotta a gyomrát. Feltételezem, hogy Ferrell és Reilly csak azért adta a nevét ehhez, hogy a forgatás szüneteiben a Premiere League meccseit látogathassák. Feltételezem, hogy valaki véletlenül letörölte a már leforgatott filmet és azzal a svunggal az összes forgatókönyvet, és emiatt kellett emlékezetből összelapátolni valamit a karácsonyi bemutatóig. Feltételezem... remélem, hogy ez a bárgyú, ízléstelen, humortalan és helyenként egyenesen offenzív celluloidmutáns csak egy rossz vicc, amit a saját érdekében soha többé senki nem akar elmesélni.

A Holmes & Watson december 27-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.