Rachel Stone: Mindent vagy semmit - Kritika

Szegény ember Mission: Impossible-je

KRITIKA: Rachel Stone - Mindent vagy semmit, avagy lesz-e női Bond Gal Gadotból? - Rachel Stone: Mindent vagy semmit
A kritika spoilermentes.

Korunk nagy filmes franchise-ai a James Bond és a Mission: Impossible, amelyek jól alternatívák a szuperhősmozikra. Tom Cruise ugyebár különösen őrült mutatványaival dobja fel az amúgy nem túl eredeti, részről részre egyre nyakatekertebb M:I-filmeket, nem utolsósorban a szerethető karakterek és a karizmatikus, jól kiválasztott színészek avatják eseményjellegűvé a franchise mozibemutatóit. Ki ne szeretne hasonló sikerszériát indítani Hollywood producerei és szupersztárjai közül? Gal Gadot bevallottan Bond, Ethan Hunt és persze Jason Bourne filmjeit nézve kapott kedvet ahhoz, hogy egyszer ő is szuperügynökként mentse meg a világot. Álma a tervek szerint egy egész sorozatot elindító Rachel Stone: Mindent vagy semmittel valóra vált, ám mi határozottan nem egy ilyen filmről álmodtunk.

Alkotói tagadni sem tudnák, hogy milyen filmek "ihlették" a Rachel Stone-t, mert rögtön a nyitószekvenciában az MI6, James Bond akciócsoportjának küldetésébe csöppenünk. Gadot Stone-ját társai csak egyszerű kis teches csajként ismerik, ám amikor elszabadul a pokol, kimutatja a foga fehérjét. Mint kiderül, ő csak egyfajta tégla, valójában a szupertitkos árnyékszervezet, a Charter tagja a kártya után Kőr 9 fedőnéven. A csoport feladata, hogy fenntartsák a világbékét akkor is, ha a kormányzatok csődöt mondtak. A Chartert szuperintelligens számítógépe, a Szív segíti, ami bármilyen szituációban tűpontos kalkulációkat végez, meghatározva ezzel, hogyan és milyen akciókat érdemes végrehajtani a siker érdekében. Értelemszerűen ezt úgy képes elvégezni, hogy minden digitális rendszerhez hozzá férhet. Ez pedig tudjuk, mit jelent egy ilyen filmben: a rosszarcok világuralomra törhetnek, ha megkaparintják. Egy veszélyes, bosszúszomjas és persze rejtélyes fickó rá is teszi a kezét, úgyhogy Rachel Stone-nak meg kell állítania őt.

Kezdjük a film pozitívumaival, mert azokból viszonylag kevés van! Gal Gadot személye például ilyen. A Netflix tudja, mivel vagy kivel kell eladni a filmjeit, hiszen Gadot színészi képességeit bár joggal érheti kritika, de azt senki sem vitathatja el tőle, hogy az egyik legszexibb színésznő a filmvilág fősodorjában. Hatalmas kisugárzása van, ami miatt még az olyan harmatgyenge fércmunkák is működnek a maguk módján, mint a Wonder Woman 1984 vagy a Netflix történetének legnézettebb filmje, a Különösen veszélyes bűnözők. Gadot a Rachel Stone-ban sem viszi túlzásba a színészkedést, ám akrobatikus szuperügynökként jól mutat az akciójelenetekben, még ha nem is olyan jól, mint a Csodanő-szerelésben. Szóval jól áll a színésznőnek az akcióhős szerepe, Stone-nak emiatt akár lehetne is jövője.

Nem érheti szó a ház elejét amiatt sem, hogy milyen ötletekkel rukkoltak elő a Rachel Stone alkotói, Greg Rucka (A halhatatlan gárda) és Allison Schroeder (Jégvarázs 2.) forgatókönyvírók, valamint Tom Harper (Birmingham bandája) rendező. Gadot azt mondta egy interjúban, hogy igyekeztek hihető jeleneteket, illetve olyan manővereket kiötleni, amelyeket tényleg meg tudnának valósítani megfelelően képzett emberek. Ez azért erős túlzás volt a színésznő részéről, mivel rögtön a nyitószekvenciában látunk pár képtelen baromságot, amelyek persze filmes mércével szórakoztatóak és látványosak. Mindenesetre egész szépen beránt a Rachel Stone a hófödte hegyvidéki közeggel és egy szélsebes, hegyről lecsúszós ejtőernyős attrakcióval a prológusban.

Na, ki a tégla?

Igaz, Tom Cruise motoros mutatványa, amelynek során Ethan Hunt egy szikláról ugrat le, majd bevágódik egy száguldó vonat ablakán, túl élénken él az emlékezetünkben így, a Leszámolás premierjének a közelsége miatt. Úgyhogy annyira azért nem tudott lenyűgözni minket, hogy Gadot Rachelje lecsusszan a hegytetőről a hóban, majd motorra pattan és úgy folytatja az üldözési jelenetet. De na, a szándék megvolt, az ötlet jó, ahogy az előzetesben is ellőtt, sivatag fölötti léghajós jelenet is. Plusz még Lisszabont és Izlandot is meglátogatjuk a cselekmény során, egy-egy autós üldözéssel nyakon öntve a "kirándulást".

Tudjuk, tudjuk, túl sokat emlegetjük Bondékat és az M:I-t, de higgyétek el, ha még nem láttátok a filmet, hogy nektek is gyakran eszetekbe fog jutni a két franchise, különös tekintettel a júliusban bemutatott Leszámolásra. Ez azért gond, mert egyrészt ordít a Rachel Stone-ról, hogy koppintás, másrészt az összehasonlítási alap miatt nagyon érezni fogjuk, hogy mindez, amit látunk, a nagyoknak csak a fapados változata. Nem azt állítjuk, hogy úgy viszonyul a Rachel Stone a nagy mozis blockbusterekhez, mint az Asylum nevű stúdió mockbusterjei – Transmorphers, The Terminators vagy Ape vs. Mecha Ape – a hollywoodi megafilmekhez, sőt talán ez is a baj. Mármint, hogy Gal Gadot és társai túl komolyan veszik ezt az egészet.

Ha a Rachel Stone vállaltan egy lazább, humorosabb, már-már parodisztikus akcióthrillernek készült volna, akkor jobban elnéznénk, hogy felismerjük például a lisszaboni látványos, de nem elég ütős autós üldözésében a Mission: Impossible - Leszámolás, 1. rész őrülten izgalmas római autós csörtéjét vagy éppen a Szívben ugyanennek a filmnek az elszabadult, világuralmat ígérő mesterséges intelligenciáját, az Entitást. Ám erről az alkotásról sajnos süt, hogy alkotói elhitték, ebből lehet egy őszintén szerethető női James Bond- vagy Mission: Impossible-sorozatot építeni. Rendben, lehet, hogy megnézik annyian a Rachel Stone-t Gal Gadot miatt, hogy sikeres lesz, ám semmiképp sem megérdemelten kaphat folytatást.

Egyébként sem kell ezt a nagyokhoz mérni, a húsbavágó és intenzív akciókat kínáló, szintén netflixes Tyler Rake-filmek mellett is elvérzik a Rachel Stone, mivel a kevés eredeti ötlet mellett nem tud igazán emlékezetes összecsapásokat kínálni. Tom Harper rendező tisztességesen levezényelt mindent, bedobva néhány érdekesebb kameraszöget, de nem erőltette meg magát, ahogy a harci koreográfus sem. Azaz van pár izgalmasabb beállítás és csörte, de ennyi, a Rachel Stone egyáltalán nem kívánkozik óriásvásznakra, szemben a Tyler Rake-ekkel, amelyek már csak az "egysnittes", a nézőt berántó képsoraik miatt is megérdemelték volna a moziforgalmazást, történetük nem rosszabb, mint a legtöbb blockbusteré.

 

Apropó, történet és karakterek. Ezen a fronton sem szabad túl izgalmas dolgokra számítani a Rachel Stone-tól. A sztori egyszerre keszekusza és kiszámítható. Az alkotók meglepnek minket néhány érdekesebb fordulattal, és ezzel összefüggésben az antagonistában is van potenciál, de úgyis sejtjük, mire megy ki a játék, és igen, pont arra, amire számítunk. Persze kaphattunk fejfájást a Mission: Impossible - Leszámolás első részének sok egymásra halmozott fordulatától és nyakatekert intrikáitól is, amelyekkel feleslegesen bonyolították túl a sztorit, amit aztán a készítők szájbarágós dialógusokban akartak kibogozni.

Szóval nem azt állítjuk, hogy a "nagyok" olyan jó sztorikkal láttak volna el minket, beleértve a Nincs idő meghalnit is, amelyben talán a végkifejlet volt az egyetlen igazán meglepő történés. Viszont a Leszámolás legalább végig maximális fordulatszámon pörög, így hiába tudjuk, mi lesz majd ennek a vége, akkor is izgulunk Tom Cruise-ért és Hayley Atwellért, illetve karaktereikért. A Rachel Stone csak egy kétórás erőlködés, amúgy takaréklángon pislákol a film, a nem túl izgalmas rendezés pedig garantálja, hogy feltűnjön a sztori sablonossága és jó pár logikátlansága, mert ezekből is van egy csomó. Azaz például eleve problémás a Charter, mert elvileg egy szupertitkos, szuperprofi szervezet, ám mégis olyan baromságokat művelnek a tagjai a főhősnővel az élen, hogy az csoda, hogy nem ők okozzák a világvégét a világbéke helyett.

Végül pedig ejtsünk néhány szót a karakterekről is! Az antagonista (direkt nem nevezzük meg, mivel az egyik nagy fordulat kötődik hozzá) lenne még a legérdekesebb, mivel neki meglepően átélhető a motivációja. Kivételesen elsősorban nem világot akar pusztítani vagy uralni, hanem a személyes bosszú vezérli, bizonyos szinten még jogosan is követel revansot. Ám azért az ő karakterét sem viszik túlzásba, és a végső leszámolás során csak kiböki, hogy világuralmi tervei is vannak. Maga Rachel egyáltalán nem érdekes karakter, hiába próbáltak neki is némi háttértörténetet és érzelmi motivációt kanyarítani az alkotók, úgyhogy addig jó, amíg akciózik és nem próbál moralizálni vagy érzelmeket kinyilvánítani – és ez nemcsak a hősnőre, hanem Gadotra is érvényes. Nem lenne rossz a Keya nevű hacker, aki egy morálisan ellentmondásos karakter, még ő a leginkább átélhető figura a gonosztevő után, és Alia Bhatt egész cuki a szerepben. Ha már a színészeknél tartunk: az M:I6-csapatot vezető Jamie "A szürke ötven árnyalata" Dornan a film másik nagyobb neve Gadot mellett, és ő is jó, bár amúgy hálásabb szerepet is kapott. Viszont egy biztos: a jellemzően egydimenziós karakterekhez nehéz kötődni érzelmileg, márpedig egy film esetében ez nagy hiba, hiszen lehet akármilyen elcsépelt a sztori, a jó karakterek megmenthetik, ez esetben csak megmenthetnék.


A Rachel Stone: Mindent vagy semmit (Heart of Stone) 2023. augusztus 11-től megtekinthető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Gal Gadotnak jól áll az akcióhős szerepe
  • Van pár jó ötlet és néhány emlékezetes akció

Negatívum

  • Szégyentelenül lop a nagyoktól…
  • …de azokhoz képest még így is fapados
  • Kusza, klisés, kiszámítható sztori
  • Próbálj meg kötődni bármelyik karakterhez!

Végszó

A Rachel Stone: Mindent vagy semmit alapján mi nem adnánk meg Gal Gadotnak a lehetőséget, hogy tovább vigye a saját női James Bondját vagy női Ethan Huntját az esetleges folytatásokban, bármennyire is szeretjük a színésznőt. Igaz, az akcióhős szerep és az akciózás jól áll neki, de színészileg nincs a helyzet magaslatán, ahogy a karaktere és a többi figura is inkább egydimenziós, nehéz azonosulni velük. Márpedig így bajos beleélni magunkat a kliséhalmaz és kusza, logikai bukfencekkel teli sztoriba. Akció van bőven, sőt néhány ötletes jelenet is akad, de inkább érdemes jegyet váltani a mozikban még jelenleg is futó Mission: Impossible 7-re, akár sokadik alkalommal, mint hogy eltöltsünk két órát Gal Gadottal a Netflixen, mivel az előbbitől sokkal magasabb színvonalon kapjuk meg mindazt, amit a Rachel Stone szégyentelenül lenyúlt a nagyoktól.

További cikkek a témában

Rachel Stone: Mindent vagy semmit

2023. augusztus 11.
Kommentek