Tyler Rake: A kimenekítés 2. - Kritika

Na, EZ akciófilm!

KRITIKA: Tyler Rake - A kimenekítés 2., avagy ha nincs eltörve, akkor ne b*sztasd - Tyler Rake: A kimenekítés 2.

Három évvel ezelőtt A kimenekítés nem csupán a Netflix mezőnyéből emelkedett ki színvonalával és konzervatív hozzáállásával, de úgy általában a filmes kínálatból is. Azóta a Top Gun: Maverick gigantikus sikere már bebizonyította, hogy az embereknek szükségük van régi vágású akciófilmekre. Míg Hollywoodban ez utóbbin még jelenleg is kamilláznak, addig elkészült A kimenekítés második felvonása, ami egyáltalán nem változtat az első rész receptjén, és ezt k*rvára jól is teszi.

Oké, az indulásnál van egy kis bibi. Ugyan a 2020-as első rész stáblistája előtt megpedzették, hogy Tyler Rake mégis csak túlélte a végső leszámolást, története úgy volt kerek, hogy ott ki is száll a buliból. Csakhogy a Netflix által elkönyvelt nézői órák milliói arra késztették, hogy összekaparja magát, és visszatérjen még egy menetre. Ezt a narratív csalást pedig le kell nyelnünk, de kárpótoljon, hogy ezúttal személyes az ügy, ugyanis Rake exnejének húga és annak két gyereke tartózkodik abban a grúz, illetve most már inkább georgiai börtönben, ahonnan ki kell őket menekítenie. Ez az akció sajnos olyan véráldozattal jár, amivel Rake magára haragít egy egész hadsereget és annak könyörtelen vezetőjét, aki az a típusú kemény csávó, aki egy rakéta hegyével szokta kipiszkálni a fogai közé ragadt húscafatot, amit az ellenségei torkából harapott ki nemrég. Még szerencse, hogy a poklot megjárt, majd hat hét alatt némi favágással és sziklarakodással csúcsra montázsozott Rake sem ijed meg a saját árnyékától, főleg hogy - mint említettük - személyes az ügy.

 

Első részéhez hasonlóan A kimenekítés 2. is lubickol a tesztoszteronban, ezt már az első perceiben nyilvánvalóvá teszi, hisz a kómából visszatért Tyler Rake-nek az az első két szava, hogy "b*szd meg", és a rehabot is hezitálás nélkül zárja rövidre, mikor bekopogtat hozzá Idris Elba egy újabb feladattal. Jól is teszi, hogy nem nyűglődik magában, Sam Hargrave, a kaszkadőrmesterből lett rendező ugyanis minél előbb meg akarja mutatni, hogy ezúttal milyen őrületes akciójelenetekkel készült.

Mindjárt meg is kapjuk a már jó előre felhájpolt 21 perces, "vágás" nélküli szekvenciát, ami bizony nem okoz csalódást. Az idézőjel is csak annak szól, hogy ez a jelenet egyértelműen több összefűzött szekvenciából áll, ugyanis nincs az a stáb, aki egy ilyet konkrét vágás nélkül le tudna vezényelni, mert van itt sokszereplős börtönlázadás és tömegbunyó, majd autós üldözés, végül pedig egy vonatos roham, melybe két helikopter is becsatlakozik. Igaz, hogy láttunk már olyan akciódús filmet, melyet úgy készítettek el, mintha az egész egyetlen egybefüggő szekvenciából állna, és van, amelyik jobban sikerült (lásd az 1917-et), van, amelyik nem tudott felnőni az ambícióihoz (lásd a Cartert), de intenzitásban kevés tudna versenyezni A kimenekítés 2. ezen jelenetsorával. Kár is pazarolni rá a szavakat, látnotok kell, hogy Hargrave-ék mit műveltek, de hajlamosak vagyunk hinni Chris Hemsworth-nek, mikor azt mondta, hogy ez a legnehezebb dolog, amit eddig csinált.

Gondot csak az okozhat, hogy ezt a szekvenciát már nem lehet a későbbiekben felülmúlni, de a filmet és alkotóit ez nem igazán érdekli. Alig lélegzünk fel, már jön is a következő összecsapás, ami már nem a kitartásaival és a trükkös összefűzésével játszik, inkább kőkeményen szórja az ólmot, ahogy azt egy zsánerfilmtől elvárható, és így megy ez nagyjából az utolsó képsorokig.

A vékony cselekmény, az egydimenziós gonosztevők és a résekbe csepegtetett dráma sem kíván az akció útjába állni, melyhez ugyan itt-ott megkérdőjelezhető minőségű CGI-t hívtak segítségül, de A kimenekítés 2. többnyire a régi iskolát követi test test elleni harcokkal, felborított és/vagy levegőbe repített járművekkel, golyó ütötte lyukakkal meg minden. A tökéletes nosztalgiához már csak az Arnoldtól megszokott egysorosok hiányoznának, de az némileg azért kihúzná a szőnyeget az egész alól. És egy ilyen gáncs lenne az utolsó, amit egy Tyler Rake-filmnek akarnánk, ugyanis most már egyértelmű, hogy egy új franchise-zal van dolgunk, amely egy olyan hőst szállíthat le Chris Hemsworth-nek, aki mögé teljes mellszélességgel beállhat a jövőben, ha már - őt idézve - a nézők túlságosan forgatják a szemeiket, ha meglátják Thorként. Mi a továbbiakban is ott leszünk vele.


A Tyler Rake: A kimenekítés 2. (Extraction 2, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) már megtekinthető a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Nagyobb, bevállalósabb akciójelenetek
  • Ugyanaz a sallangmentesség
  • Chris Hemsworth még jobban odateszi magát

Negatívum

  • Papírvékony sztori, egydimenziós gonosztevők
  • Néha nem túl míves CGI

Végszó

A Tyler Rake: A kimenekítés 2. nem hagyja el a járt utat járatlanért, inkább nagyobb fegyverarzenállal, bevállalósabb akciójelenetekkel és ugyanolyan kompromisszummentesen vonul végig rajta újra, hogy remélhetőleg más, egyszerű, de őszinte akciófilmeknek is példát mutasson. Még cseng tőle a fülünk, de az ereinkbe pumpált adrenalin valódi.

További cikkek a témában
Kommentek