Halál a Níluson - Kritika
A Bajusz visszatért
Hosszas halasztgatás után végre megérkezett a mozikba a Halál a Níluson legújabb feldolgozása, melynek sűrű cselekményébe még Poirot bajszának eredettörténete is belefért.
Új bajusz, régi nyomozó: Erről van szó
Ilyen a nyomozók élete: Hercule Poirot (Kenneth Branagh) még vakációzás közben sem nyugodhat, ugyanis gyilkosság történik azon a Níluson lefelé csorgó hajón, melyre a belga detektív egy friss házaspár (Gal Gadot és Armie Hammer) meghívására maga is felszállt. Mint mindig, ezúttal is mindenki gyanúsított, sőt, a magát az egyik legjobb nyomozónak tartó Poirot ezúttal személyesen és érintetté válik az ügyben.
Amire lehet pödörni a bajuszt: Ezért jó
A maga 90 millió dolláros büdzséjével a Halál a Níluson ma már közepes költségvetésű filmnek számít, mégis pazar kiállításúnak hat. Képei tobzódnak a látványban - legyen szó az eső áztatta Londonról, Gíza napszítta piramisairól vagy Gal Gadot elbűvölő szépségéről: Kenneth Branagh, a rendező láthatóan minden képet, minden beállítást elképesztő alapossággal komponált meg. A film külcsín tekintetében a lehető legpozitívabb értelemben véve színpadias, még úgy is, hogy a megvalósításban a többnyire hibátlan CGI helyenként nagyon nem az. A színpadiasság persze nem áll messze Branagh-tól, aki Shakespeare-adaptációkból csinált magának karriert és még a Frankensteint is úgy adaptálta vászonra, mintha egy opera lenne. Ennek megfelelően a film nem csak kiállításában idézi a klasszikus színházat, de alakítások és párbeszédek tekintetében is: könnyen rá lehetne fogni a filmre, hogy modoros - és az is, de legalább őszintén és konzekvensen az, ráadásul üdítően régimódi.
Szintén dicséretet érdemel, ahogy a film Agatha Christie 85 évvel ezelőtt megjelent, sűrű szövésű regényének megannyi karakterével egyensúlyoz, annak cselekményét úgy vezeti fel Michael Green (Logan, Szárnyas fejvadász 2049) adaptálásában, hogy ne érződjön sem elsietettnek, sem pedig lomhának, ráadásul a film nem csak a karaktereknek és motivációknak ágyaz meg, de még Poirot kackiás bajszának drámai történetét is elmeséli, amely nem várt mélységgel ruházza fel az amúgy is sokszínű nyomozót. Építkezésben pedig a film olyan alapos, hogy maga a gyilkosságra csak a félidőben kerül sor, a nyomozás utána mégsem tűnik elkapkodottnak, pedig jó néhány narratív fordulattal van felpörgetve. Ez pedig nem csak az eredeti mű erénye, hanem a jó adaptációé is. És persze, ezúttal is öröm látni, ahogy a színészkoszorú lubickol a szerepeikben - köztük olyan veteránokkal, mint Annette Bening, Jennifer Saunders vagy Sophie Okonedo.
Lekonyuló bajuszvég: Ezért nem jó
Az addig rendben van, hogy a Halál a Níluson konzekvensen színpadias, de azért ebből is megárt a sok: míg a legtöbb esetben ez a kimódoltság egyedivé teszi a látottakat, néhány esetben kifejezetten fárasztó, esetenként pedig egyenesen nevetségesen pózör tud lenni a film. Mikor valamelyik szereplőn keresztül már tizedik alkalommal kerül elő a szerelem szó indítékként, mozgató rugóként meg az élet értelmeként, az ember már akaratlanul is elkezdi forgatni a szemeit - no nem azért, mert egy visszatérő motívumról van szó, hanem mert minden egyes alkalommal jó alaposan aláhúzzák a jelentőségét.
És persze, hogy az egész művet belengi Kenneth Branagh hatalmas egója, aki ugyan rendezőként a legjobbat hozza ki színészeiből, azért rendre odatolakszik eléjük, hogy a Nílus ne az ügyről, ne is az elkövetőkről, hanem elsősorban róla szóljon - Poirot-ról, meg róla.
A bajusz visszatért: Megéri a pénzét?
Ha ismered a sztorit, akkor azért érdemes megnézni, hogy adaptálták azt régimódi stílusban, mégis egy új generáció számára, ha meg nem ismered, akkor meg azért, mert egy igen jó sztoriról van szó, amit egyszerre emel új szintre és árnyékol be kissé Kenneth Branagh egója. A színész-rendező ismét egy színpadi stílusban megrendezett filmmel jelentkezett - annak minden előnyével (szép kiállítás!) és hátrányával (pózőrködés!).
A Halál a Níluson (Death on the Nile, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. február 17-től látható a magyar mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
