Gravity Rush 2 - Kritika

A Gravity Rush 2-ben kényed-kedved szerint variálhatod a gravitáció irányát. A fentből lentet csinálhatsz, lezuhanhatsz az égbe. Megbillentheted a világot, csak azért, hogy háztetőkön, házfalakon suhanhass tova - sőt, az általad generált gravitációs mező határain belül található tárgyakat lövedékként is használhatod. Mindez persze nyilvánvaló és réges-rég köztudott az első rész rajongóinak (2012-ben jelent meg Vitára, aztán tavaly PS4-re is.) A folytatás fogja az első Gravity Rush játékmechanizmusait, és egy sokkal nagyobb világba, egy nagyobb kalandba, hatalmasabb titkok közé helyezi őket, és csak rajtad múlik, ügyesen használod-e ki a bennük rejlő szenzációs szórakozás lehetőségét.

Az ötletek mennyisége és minősége szempontjából mostanság stagnáló nyílt világos játékműfaj általában hatalmas, horizontálisan elterülő terepekkel dolgozik. A Gravity Rush 2-ben egymás felett meg alatt lebegő szigetek adják össze a világot - van, amelyik akkora, mint egy Suzuki Swift, és van, amelyikre egész várost nyomorítottak rá. Persze ezek a szigetek nem szoros sorban lettek egymás fölé, meg alá rendezve - a távolság köztük több száz méter, sőt, akár több kilométer. Hogy eljuss egyikről a másikra, zuhannod kell. Néha felfelé. És ha zuhanás közben úgy manipulálod a gravitációt, hogy felfelé zuhanj, az a repülés. A Gravity Rush 2 készítőinek sikerült ezt a nem túlságosan bonyolult játékmechanizmust olyan szórakoztatóan implementálniuk, hogy az ember tucatórányi játszadozás után sem un rá. Le a kalappal.

Természetesen a játékélmény tompulásának elmaradását elősegíti, hogy a Gravity Rush 2 grafikai megvalósítása szó szerint mesés. Színpompás, az anime steampunk szélén egyensúlyozó indusztriális fantasydimenzió vesz körül minket, amely hála a jóistennek sosem megy át teljes steampunkba, ahhoz se nem sötét, se nem rozsdás, se nem öncélú eléggé. Felderítése a méretének köszönhetően eleve rengeteg időt vesz majd igénybe: a Gravity Rush 2 világa kétszer akkora, mint elődjéé volt.

A játék zeneszőnyegébe örömködve süppeszted majd bele meztéllábadat: epikus, zenekari hátborzongatók keverednek lazán csúszó jazz-etűdökkel, tökéletes hátteret adva a játéknak, amely szinte másból sem áll, mint hajmeresztő akcióból és a lenyűgöző világ tátott szájas befogadásából.

Eleve az, hogy történetünk főszereplője, Kat a gravitáció manipulálásával kell hogy megvédje magát/elérje céljait, és nem azzal, hogy halomra lő hatezerhétszáz ismeretlen embert - szóval már ez pozitívum a modern, nyílt világos akcióműfajban, ahol a gyilkolás (mivel mennyiségileg számolatlan), szinte mellékaktivitásként, lábjegyzetként van jelen. A lőfegyverek mindent túl könnyűvé, lényegtelenné tesznek. Kat közelharctechnikája, rúgásainak és gravitáció-manipulációs támadásainak következtében ezerszer érdekesebb akármelyik shooter hóttunalmas puffogtatásánál.

A játék rengeteg, különböző stílusú és tartalmú fő- és mellékküldetéssel lett megáldva, amelyek komolysága sosem konstans: van, hogy magát a világot kell megmentened, és van, hogy el kell menned egy filmbe kaszkadőrnek. Bár azt kell mondjam, a Gravity Rush 2-ben a mellékküldetés kifejezés némileg sértés: a játék mellékküldetéseiben (nem mindegyikben, de nagy részükben) van annyi tartalom, párbeszéd és meglepetés, mint a fő missziókban. Rengeteg efféle feladatot elvállalhatsz, majdnem háromszor annyi van belőlük, mint az alapsztorival kapcsolatos missziókból. Persze nem hallgathatom el, hogy a Gravity Rush 2 kevés problémájának egyike szintén a küldetéseknek, pontosabban egy bizonyos küldetésfajtának köszönhető. A lopakodós missziók idegesítőek és tökfeleslegesek, mikor meg kutyamód követned kell valamit, az meg mintha a korai, izzadtságszagú Assassin’s Creedekből maradt volna vissza. Nem is illenek az efféle küldetések a Gravity Rush 2 izgalmas, lenyűgöző, akciózseniális szövetébe - ez a játék az ilyen bénázás felett áll, vagyis inkább lebeg, magasan.

A Gravity Rush 2 január 18-án jelenik meg kizárólag PS4 konzolokra.