Far Cry 5 - Kritika

A DLC rövidítés egy ideig szitokszónak számított a játékiparban – de aztán számtalanszor kiderült, hogy a fizetős lópáncél és a teljesen felesleges csili-vili extrákon kívül érdemleges, valódi tartalmat is kaphatnak azok, akik befizetnek egy-egy... nos, letölthető tartalomra. A Ubisoft általában sikerrel lavírozik a lehúzás és a még ár-érték arányban korrekt megoldások között, a Far Cry 5 mellé elhozott „trilógia” pedig alapvetően jó úton indult el. Nem fegyvereket, vagy a teljes játékba zsúfolt elérhető cuccokat készítettek ugyanis a nyílt világú akciójátékhoz, hanem teljesen egyedi környezetet és történetet, nem is egyet, hanem rögtön hármat.

A történet ezúttal Guy Marvel, a felvállaltan „B” filmes rendező őrületét követi nyomon, aki nagyjából csak el szeretné adni az egyik (vagy hát egészen pontosan hét) trash ötletét, amelyek gyakorlatilag nyüstölhető valósággá válnak a narrációjának köszönhetően, így ezeken kell átküzdeni magunkat. Saját magát meg nem értett zseninek tartó hősünk a hulladék horrorfilmek összes kliséjét magabiztosan igyekszik beleszorítani a saját – és így az általunk is megismert – elképzeléseibe, e közben pedig annyi klasszikust idéz meg a mozivászonról (vagy inkább a videotékák polcairól), amennyit csak nem szégyell. Túlzás lenne azt állítani, hogy az ötlet maga nem működhetne, hiszen annak köszönhetően, hogy most már egy cseppet sem állunk a valóság talaján, gyakorlatilag őrültebbnél őrültebb feladatokat dobálhatnának ránk az alkotók, akik azonban – és ezzel nem lövünk le túl sok poént – nem viszik túlzásba a dolgot. A „Rómeó és Júlia – zombikkal” részt leszámítva semmit nem tudnak kiaknázni a helyzetből, ami már csak azért is szomorú, mert például a már említett etapnál érződik, hogy az ötletben több is rejlene.

A fő feladatunk az lesz, hogy a helyenként őrült narrációtól függetlenül szétlőjük a „fertőzést” okozó gócpontokat, közben pedig megpróbáljuk túlélni az élőhalottak invázióját. Igen, ez nem tűnik még papíron sem túl kreatívnak vagy izgalmasnak, a Dead Living Zombies pedig meg sem próbál csavart vinni a dologba. Még a helyszínek sem kreatívak, egy-kettő emelkedik csak ki – például a templom –, a többi ötlettelenül alkalmazza újra és rendezi át egy kicsit az alapjáték pár terepét. A tény, hogy az ellenfeleink megpróbálnak közel futni hozzánk, örvendetes, cserébe az MI képtelen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A legkézenfekvőbb (és valószínűleg az első tesztelésnél észrevehető) hiba a programban, hogy a mesterséges intelligencia nem tud mit kezdeni az olyan „komplex” helyzetekkel, mint hogy a játékos felmászik egy sziklára vagy egy autóra. Ilyenkor a horda vagy ész nélkül gyalogol bele a tereptárgyba, vagy megáll, mintha nem látna bennünket. Persze, ilyesmi nagy ritkán előfordult az alapjátékban is, itt azonban ez a tendencia sajnos. Ha pedig véletlenül mégis bejönne a sötétebbre varázsolt hangulat, vagy az új ellenfelek (nem sok van), akkor sem fogsz tudni belemerülni a dologba, mert nagyjából 3 óra alatt ki lehet végezni a kiegészítőt, és ebbe az időtartamba bizony a teljes sztori és némi gyűjtögetés is belefér.

Nem mernénk kijelenteni, hogy egy-egy jó DLC-hez feltétlenül szükséges volna valami új fegyver vagy kütyü, de az a helyzet, hogy Guy Marvel narrációja és őrült ötletei ordítanak valami hihetetlenül kreatívért (akár egy átkozott fűnyíróért!), ilyet azonban nem kapunk, a már unalomig (?) ismert eszközökkel kell mészárolgatnunk az élőhalottakat. Van pár – ebből az átlagból mindenképpen – kiemelkedő bossfight is, de semmi olyasmi, amire akár hetek múlva emlékeznénk, nem, hogy olyan, amely miatt érdemes lenne beruházni a DLC-re, ha csak nem a kedvenc ütőkártyánk, a „gunplay”.

Mert amitől a kicsit leckefelolvasásnak tűnő Far Cry 5 működött, az működik most is – valami fantasztikus érzés a fegyvereket és a kütyüket kezelni és harcba vonulni velük, márpedig erre most is lesz lehetőségünk. A probléma csak az, hogy ettől még önmagában nem lesz kötelező, vagy akár csak ajánlható a program kiegészítője bárkinek. Valami egyedi ízt ugyan belecsempész a mókába a különleges környezet és felépítés, azonban ez sajnos nem elég ahhoz, hogy azok, akik esetleg rongyossá játszották a játékot, most visszatérjenek. Persze, miután bevezették a „Score Attack” mód kvázi kooperatív módját, azért el lehet lenni a játékkal, plusz a felhasznált elemek (ellenségek és hasonlók) bekerülnek a pályaszerkesztőbe is, amely segítségével biztos, hogy fantasztikus felhasználói élmények születnek majd. Élmények, amelyeket a Dead Living Zombies nem nagyon nyújt.

---

A Far Cry 5 – Dead Living Zombies augusztus 28-án jelent meg Xbox One-ra, PlayStation 4-re és PC-re, mi ez utóbbi változatot teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.