Everybody's Golf - Kritika

A magyar gamertársadalom általában mélységes megvetéssel tekint a golfjátékokra, primitívnek és/vagy gyerekesnek bélyegezve őket, majd miután ez megtörtént, a megbélyegzők visszaveszik kis kezükbe a kontrollert, hogy virtuálisan jól fejbe lőjenek valakit. Hadd menjek szembe az árral, hadd lapátoljak ellenében: egy jól sikerült, részletesen kidolgozott golfjáték nekem sokkal élvezetesebb szórakozás, mint a tömeggyilkolás. És az Everybody’s Golf a műfaj egyik legrészletesebben kidolgozott darabja.

De nem menjünk a dolognak túl korán elébe. Először vegyük szemügyre a grafikát! Nyugodt szívvel mondhatom, golfjáték ilyen szépen kidolgozott, mókás - értelemszerűen: egyáltalán nem realista - grafikával még sosem rendelkezett. Az Everybody’s Golf eresztékeiből életöröm csorog. A zöld fű és a szikrázóan kék ég hívogat: emeld fel a hátsód, és irány ki a golfpályára! Ám ha ennyi energia-befektetés nehezedre esik, legalább vesd bele magad jó mélyen az Everybody’s Golf mesevilágba, és annak rengeteg, kvázi-szerepjátékszerűen megbonyolított, statisztikákkal megbolondított útvesztőjébe. Utóbbiaktól függetlenül az Everybody’s Golf hála istennek egyértelműen árkád játék, és nem szimuláció, még akkor is, ha figuránk összeállításakor lenyűgözően sokféle választható opciót terít elibénk. Ugyanakkor az RPG-elemek implementációjából következik a játék egyik hibája, pontosabban AHOGYAN ezeket implementálja. Bizonyos tulajdonságainkat csak úgy tehetjük magunkévá, hogy szó szerint le kell vadásznunk őket a golfklubban: ennek egész egyszerűen nincs értelme, totál hülyeség.

Az offline versenyek végigjátszása során a Everybody's Golf megtanít minden szabályra, megmutatja az összes, igénybe vehető lehetőséget. Kitanulod a bevezetőben felemlegetett három-érintéses ütési szisztémának minden csínját-bínját, megismertet az ütőfajtákkal, a backspinekkel, és így tovább. Előrehaladásod a ranglétrán, illetve személyes fejlődésed azonban nem csak attól függ, milyen mélységben sajátítod el ezt az úgynevezett “three tap” rendszert. Ahogy múlik az idő és egyre többet játszol, nő az erőd is, amivel egyes ütőkkel jobban el tudod ütni a labdát, illetve növekszik a precizitásod, és a putting-pontosságod is (putting az, amikor a labda már olyan közel van a lyukhoz, hogy a putterrel csak bele kell lökdösni, és néha bizony ez az adott menet legnehezebb része). Jártasságod növelése érdekében éppen ezért nem árt váltogatnod az ütőidet, de hogy melyiket használod, az természetesen erősen függ a domborzati és időjárási viszonyoktól is.

Ahogy korábban már írtam, a realizmus nem sajátja az Everybody’s Golfnak, ugyanakkor a készítők szürreális-irreális ötletei van, hogy szórakoztatóak, és van, hogy a játékos szabotálására szolgálnak. Találkozhatunk például “tornádó-lyukakkal”, amelyek beszívják a labdát, megkönnyítve a “chip in”-t (putter nélkül a lyukba, vagy a lyuk környékére ütni a labdát, a green közvetlen közeléből). Ami realizmus van a játékban, az tökéletesen adagolt, reductio ad absurdum-realizmus: a szél irányára és erejére kell mindössze odafigyelnünk, illetve puttingnál, hogy merre lejt a talaj. Igazából ha ezeket a faktorokat ellensúlyozzuk az ütéseink irányozásával és erejével, nyert ügyünk van. Persze a stratégiákat kitanulni csak rengeteg gyakorlással lehet, egy-egy torna megnyeréséhez pedig hosszú tanulási folyamat szükségeltetik, az apró részletekre való extrém odafigyelés, illetve csúcsra járatott statjaink megfelelő kihasználása. Az egyszerű alapmechanikák így borulnak virágba, és alkotnak gyönyörű, gyakorlásunk verejtékével megöntözött, komplex csokrot.

Emellett fejlődésünk sok-sok apró bónuszt nyit meg. Előbb-utóbb golfkocsival furikázhatunk majd a pályákon, sőt, akár horgászhatunk is egy bizonyos fejlődésbeli lépcsőfok meglépése után, a rengeteg, újabbnál újabb megvásárolható ruháról és golffelszerelésről nem is beszélve. Az Everybody’s Golfban a testre szabhatóság végeláthatatlan kelléktára arra szolgál, hogy ne úgy álljunk a játékhoz, mint csupasz, háromérintéses szisztémára alapozó golfjátékhoz. Az alkotói akarás sikert fial: az Everybody's Golf egyelőre megunhatatlannak tűnik számomra. Amihez persze hozzájárul az is, hogy a multiplayert valami nagyon eltalálták.

Az online mód kilenclyukú pályái mind különálló, nyitott világok. Megjátszhatsz rajtuk egy-egy külön lyukat, vagy ha az első lyuktól kezded a pályát, akkor akár mind a kilencet. Kihívást intézhetsz idegen játékosok felé, vagy csupán nézheted is, ahogy játszanak, győzelmi bónuszaid pedig attól függenek, hogy melyik pályán bóklászol épp. Olyan az egész, mint egy össznépi majális, a mostanában divatos online lobbyk erőltetett szabályrendszerei nélkül. Csúcs szórakozás.

Az Everybody's Golf 2017. augusztus 29-én jelent meg kizárólag PlayStation 4-re. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.