Szupercella 3: Az Ördögverem - Kritika

A 2010-es évek elején még jó ötletnek tűnt a nosztalgia hullámait meglovagolva megpróbálni feléleszteni a VHS-korszak akciósztárjainak karrierjét, de két sikeres Feláldozhatók-rész után a közönségnek elege is lett a korosodó izomkolosszusokból. Így a Szupercella hiába teljesített be egy több évtizedes álmot Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger közös főszereplésével, és támogatta meg mindezt egy egészen egyedi alapötlettel, az amerikai nézők csúnyán elbántak vele. Kínában viszont egy fokkal nagyobb népszerűségre tett szert (meg nálunk is), így tavaly elkészült a távol-keleti színészekkel feldúsított Hades alcímű folytatás, amelyet nem véletlenül küldtek egyből DVD-re a világ szerencsésebb szegleteiben.

Itthon azonban moziforgalmazást kapott, ahogyan most egy évvel később Az Ördögverem című harmadik rész is, amely sok tekintetben más, mint a Hades - sok tekintetben pedig ugyanolyan katasztrofális. Például a Zs-kategóriás kliséket kipipálandó most az első részben a szálakat mozgató Lester Clark (Vincent D'Onofrio) fia (Devon Sawa) kerül elő a semmiből, hogy egyszerre álljon bosszút Ray Breslinen (Sylvester Stallone) és a szuperbörtönöket kiötlő mágnáson, Zhangen (Russell Wong). Azt találja ki, hogy elrabolja Zhang lányát, és Ray-jel keresteti meg - bár fogalmunk sincs, hogy Ray miért érzi kötelességének, hogy segítsen a kvázi ellenségének számító Zhangnek. Ez biztos ilyen rácsok közötti bajtársiasság, vagy micsoda. Azonban mielőtt ezen túl sokat gondolkodhatnánk, az ifjabb Lester a biztonság kedvéért elrabolja Abby-t (Jaime King) is, hogy Ray számára igazán személyessé váljon a küzdelem. Potyautasként pedig egyből két Shu-utód kínai harcművészt is kapunk Jin Zhang és Harry Shum Jr. személyében, és persze ne feledkezzünk meg Dave Bautistáról sem - bár ez nem lesz könnyű, ugyanis az ex-pankrátor ezúttal igyekszik a korábbinál is kevesebbet szerepelni.

A képlet tehát hasonlóan igénytelen és buta: a távol-keleti figuráknak írt "karakterívek" szóra sem érdemesek, Devon Sawa fájdalmasan anti-karizmatikus főgenya, akinek a nagy terve közel sem annyira átgondolt, mint ahogy azt a forgatókönyv hiszi. A jeleneteket bevezető városképeket leszámítva pedig Az Ördögverem látványvilága talán még a Hades-nél is olcsóbb - igaz, ez nem minden tekintetben negatívum. A "szupercellák" helyét átvevő, rohadó ex-szovjet börtön ugyanis kifejezetten jó találat: ugyan a futurisztikus elődök fényében eleinte furcsán veszi ki magát ez a helyszín, de az ócska CGI-hologramokra építő Hades után vitathatatlanul felüdülés, hogy ez a film valódi és egyébként felettébb hangulatos díszletek között játszódik.

Az ugyanakkor nem világos, hogy az új szuperbörtön mitől is volna szuperbörtön, már csak azért sem, mert az Ördögveremből végül senkinek sem kell megszöknie. A film ugyanis szakít a szokott formulával, és helyette egy mentőakció-dramaturgiát használ fel. Ez annyiból üdvözlendő, hogy így Stallone íróasztal mögé szorított epizódszereplőből újra akcióhőssé válhat (bár a terepet azért továbbra is igyekszik átadni a jóval fiatalosabban mozgó kínai kollégáknak), ugyanakkor a Szupercella az előző két rész receptjének elhagyásával egyben minden jellegzetességét is elveszti.

Tény, hogy az elődök is előszeretettel cserélték a Michael Scofield-i fifikát a gépfegyveres darálásra, Az Ördögveremből viszont gyakorlatilag mindkettő hiányzik. A durván másfél órás játékidő túlnyomó része azzal telik el, hogy Les Jr. különböző módokon fenyegeti foglyait, Stallone-ék meg nagy erőkkel, de valódi konfrontáció híján próbálják őket kiszabadítani. A finálé során azért akad egy-két tetszetősen koreografált és még csak nem is agyonvágott kézitusa, de ezek a küzdelmek azért mennyiségükben és minőségükben is kevesek ahhoz, hogy kárpótoljanak az összkép jellegtelenségéért.

Az alkotók még a helyszínből adódó nyilvánvaló lehetőségeket sem aknázzák ki: Ray Breslin csapata nem szembesül csapdákkal, leküzdhetetlen akadályokkal, bevehetetlen erősségekkel, vagy legalább egy közepesen intelligens főgonosszal. Börtön helyett lényegében bármelyik lepusztult kelet-európai gyártelep megtenné helyszín gyanánt, mert végső soron semmi szerepe nincs annak, hogy hol zajlanak a film eseményei.

Viszont Az Ördögveremnek éppen az a kétes erény a legnagyobb pozitívuma, hogy egyszerűen túl fásult és fantáziátlan ahhoz, hogy elkövesse Hades rettenetes melléfogásait. Ez persze rossz hír azok számára, akik éppen egy hamisítatlan, Zs-kategóriás trashélményre számítva szavaznak bizalmat a Szupercella 3-nak, de valószínűleg a többieket sem fogja vigasztalni, hogy Az Ördögverem egy fokkal nézhetőbb, mint közvetlen elődje.

---

A Szupercella 3: Az Ördögverem július 11-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.