Éjszaka a házban - Kritika
Az elengedés horrorja
David Bruckner horrorfilmnek álcázott drámája a gyászon és az elengedésre való képtelenségen elmélkedik vaskos atmoszférával és a végletekig húzott feszültséggel.
Erről van szó
Beth (Rebecca Hall) férje, Owen öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt ígérte feleségének, hogy most már biztonságban lesz. De nem úgy tűnik: a tóparti házban egyedül maradt nőt váratlanul bekapcsoló rádiók, furcsa zajok és egy egyre viszketőbb érzés ébreszti fel éjszakánként, hogy a férje talán még mindig ott van vele. És ha ez nem lenne elég, a nő egyre több olyan bizonyítékot talál arra, hogy Owen valószínűleg kettős életet élt.
Ezért jó
Hogy David Bruckner új utakat keres a horror zsánerében, az már első rendezése óta egyértelmű volt: A jel három különböző szemszögből mutat be egy furcsa apokalipszist, a V/H/S és a Southbound kiváló antológiafilmek néhány felejthetetlen szegmenssel, A rítust pedig feltétlenül csekkoljátok a Netflixen, ugyanis alaposan megkavarja az "eltévedtünk az erdőben" sztorit. És most itt van az Éjszaka a házban, amely látszólag egy kísértetházas történetet mesél el, és annak is kiváló, de valójában több akar lenni annál.
Kiválónak azért kiváló, mert olcsó ijesztgetések és szellemeffektusok helyett lassan építkezik, hagyja kiforrni a karaktereket, egészen pontosan Beth karakterét, kinek bőrében a nagyszerű Rebecca Hall a gyász majdnem minden lépését bemutatja, hogy aztán szépen, fokozatosan telepedjen rá a rémület hosszú, atmoszférával rendesen megpakolt jelenetek formájában, melyek addig-addig nyújtják a feszültséget, míg az idegeink cérnavékonyra nem nyúlnak, hogy aztán még kicsit tovább gyalulják őket. A mai, felgyorsult világban ritka az ennyire ráérősen, mégis hatásosan építkező mozi, ami azért kínál néhány remekül megvalósított jumpscare-t is.
Viszont Az Éjszaka a házban több egyszerű horrornál: a nézőben gyakorta felmerülhet az a kérdés, hogy miért bolyong Beth ebben a szemlátomást kísértet járta házban, miért nem menekül el onnan, ha minden éjszakája rémületbe torkollik? A válasz sajnos egyértelmű és szomorú: egyszerűen nem tudja elengedni a férjét, nem tudja elfogadni a halálát, és inkább együtt él azzal a gondolattal, hogy Owen talán nem is volt olyan szerető férj, mint hitte, most pedig gonosz szellemként kísérti őt, csak hogy érezze a jelenlétét, hallhassa síron túlról érkezett, hátborzongató hangját...
Ezért nem jó
Bár Hall fenomenális az egyszerre cinikus és megtört feleség szerepében, a forgatókönyv nehezen tudja eladni azt, ahogy elkezd hinni a szellemek létezésében. Környezetéhez hasonlóan ezt a néző is meglehetősen szkeptikusan fogadja. Ennél is nagyobb probléma a film lezárása, ami David Lynchet idéző, szürrealitásba hajló megoldásaival rengeteg kérdést felvet amellett, hogy még csalódást is okoz. De legalább Bruckner még a lezárásban sem a megszokott toposzokba kapaszkodik, habár tény, hogy az egyszerre kurta és abszurd befejezés nem igazán a közönség nyelvén beszél.
Megéri a pénzét?
Feltétlenül. Manapság a nagyobb stúdiófilmek között nagyítóval kell keresni a feliratos produkciókat, ez a film pedig elképesztően jól bánik a hangeffektusokkal és a hangokkal, amit a szinkron - legyen bármilyen színvonalas - minden bizonnyal megmételyezett volna. De stúdiófilmet mondtunk volna? Az Éjszaka a házban, amely anno a Sundance-en debütált, minden tekintetben szembemegy a stúdiófilmektől vártakkal: lassan építkezik, a hatást az érzelmekben és a végtelenségig elhúzott jelenetekben keresi (azért így is akad néhány igen jól sikerült ijesztgetése), és mindeközben még a gyászról és az elfogadásról (meg annak hiányáról) is akar mondani valamit, ugyanakkor a befejezése túlságosan elvont, kurta és megannyi kérdést vet fel ahhoz, hogy ez a film igazán naggyá válhasson. Pedig a lehetőség adva volt.
Az Éjszaka a házban (The Night House, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2021. szeptember 23-tól látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
KRITIKA: Éjszaka a házban
