Egyenesen át - Kritika

Courtney-t (Ellen Page), a fiatal orvostanhallgatót mindig is érdekelte, mi lehet a halál után. Kíváncsisága végül odáig vezet, hogy néhány bevállalós évfolyamtársával együtt kockázatos kísérletbe fog: rövid időre megállítják a szívüket, hogy megtapasztalják, mi van odaát. A halálból visszatérve aztán elképesztő tudásról és egyéb kiélezett készségekről tesznek tanúbizonyságot, ugyanakkor hamarosan megtapasztalják, hogy valami mást is áthoztak odaátról, valamit, ami a rejtett bűntudatukból táplálkozik...

Az Egyenesen át anno azért nem vált a műfaj igazi klasszikusává (habár kétségtelenül van néhány elkötelezett követője), mert a jó alapötlet végül csak megmaradt egy jó alapötletnek, nem járt mellé ütős konklúzió. Erről az oldalról javíthatott volna a Ben Ripley (Forráskód) által írt és Niels Arden Oplev (A tetovált lány) által rendezett új verzió, amelyről néhány percig úgy is tűnt, hogy lép egy merészet, hogy aztán visszahúzódjon a szolgai feldolgozások szürke csigaházába.

És innen a szereplők sem tudják kicsalogatni. Manapság már sztárok sem kellenek egy filmhez, a lényeg, hogy szépek legyenek, vagy legalábbis szépen meg tudjanak ijedni. Ellen Page van olyan jó színésznő, hogy a halálra váltság ne okozzon neki problémát, mégis messze kilóg ebből a reklámfilmesen megkomponált, felszínesen sivalkodó brancsból, de még a szintén a csapathoz tartozó Diego Luna is úgy fest, mint egy külvárosi dealer, akit akarata ellenére tartanak ott egy egyetemi bulin.

Oplev azért mindent elkövet annak érdekében, hogy némi kémiát és karaktert vigyen a steril alapanyagba, ezért a filmje alaposan elidőzik a felvezetésen, és csak lassan jelennek meg benne a horrorelemek, de próbálkozása sajnálatos kudarcba fullad: ezek a fiatalok túl sekélyesek ahhoz, hogy fel lehessen őket kavarni.

Szürke közreműködők ide vagy oda, a filmnek azért akad egy bátor lépése, amely az eredeti művet ismerőket alaposan meglepheti (a mai horrorfilmeken nevelkedetteket már kevésbé), de eme döntés sajnos csak egyszeri, pedig egészen új megvilágításba helyezhette volna a történéseket, illetve hőseink nehezen megfogható ellenfelét.

Sajnos az Egyenesen át mint horrorfilm is megbukik: ugyan Oplev filmje jó kiállású, érdekes és helyenként egészen izgalmas díszletekkel dolgozik, ám az itt felvezetett parajelenetek túl rövidek, túl direktek, és mire igazán megijedhetnél, már ki is rántottak belőlük. Az egyik pillanatban az egyik hősnek épp átszúrják a kezét, a következőben már békésen kávézgat a barátai társaságában, és a többiek még csak rá sem kérdeznek arra, hogy mi történt a kacsójával... Hab a tortán, hogy sajna néhány szereplőre nézve a megoldás sokkal álszentebbnek és morálisan megkérdőjelezhetőbbnek tűnik, mint az 1990-es változatban, így mire legördül a függöny, csak arra tudsz gondolni csalódottan, hogy ennyi volt? Ennyivel megúszták, hogy ujjat húztak a halállal?

Az Egyenesen át című filmet szeptember 28-tól játsszák a magyar mozik. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.